Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

90 Az országgyűlés képviselőházának és elbírálni, hogy ez valóban így van-e, csak leszögezem, hogy ez az Összeg körülbelül 400 milliónak felel meg, ami azt jelenti, hogy itt a,

r tőkevagyon igen tekintélyes részét nem vallják be. Nézetem szerint -r- ha keveset mondok — egymilliárd lehet az a vagyon, amely részvénypapírokban vagy betétek formájában a skálából kiesik. Felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, (hogy a látható vagyonnal szemben méltóztassék a tőkevagyont is jobban kiképezni és méltóztassék minden eszközt megragadni arra, hogy azok is megadóztatás alá kerüljenek, mert az egyenlő elbánás elve ezt megköveteli. En igenis, fordulnék még az olyan rendszerhez is, amely spicliket alkalmaz és azokkal szemben, akik a nemzet ellen vétenek, jutalmaznám azokat, akik rámutatnak arra, hogy kinek, hol, mennyi elrejtett vagyona van? Sőt tovább megyek: azt a radikális álláspontot képviselem! a külföldre kivitt pénzekkel szemben, hogy itt is azt a módszert kellett volna már régen folytatni, de még ma sem késő, amely a külföldre kivitt pénzösszegek nagyságát feltünteti. Felhívom továbbá a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy nemcsak a tőkevagyon az, amely nem adózik megfelelően. Ott van a szabadfoglalkozásúaknál igen nagy sorozata azoknak, akik jövedelemadó vallomásukat nem megfelelően állítják össze és igyekeznék magukat kihúzni a megadóztatás alól. Természetesen ez mind Budapestre értendő, mert falun senki sem szerezhet magának olyan jövedelmet, 'hogy azt a fináncok ne tudnák. Ott belelátnak az ember gyomrába, tudják, ki mit ebédel, hogyan él és hogyan költi el a pénzét. Méltóztassanak például visszaemlékezni a földbirtokreformra. Végignéztem, amikor a földbirtokreformot elődeink itt megcsinálták éí. elkészült a törvény. Végigmentek az egész; országon és minden községen ezek a tárgyalások. Akkor igen nagy konjunktúra volt, de nem a földbirtokosok, hanem az ügyvéd urak számára, akik akkor külön felszerelést, csizmát, vadászkalapot csináltattak maguknak és vadászruhában jöttek le a földbirtokreform tárgyalására, ök nem. úgy beszéltek, hogy «bizonyos skála szerint», hanem mindig úgy tüntették fel a dolgot a megváltottai szemben, hogy «én az. úrnak megmentettem a vagyonát». Ügy állították be a kérdést, hogy ha valakinek volt ezer hold földbirtoka és nem vettek el belőle csak száz holdat, amikor kétszázat lehetett volna elvenni, hogy «én megmentettem önnek jogi tudásommal száz holdat, tehát felezzük meg ezt a különbözetet» — és így egyeztek meg. (Kuna P. András: Ez így van!) Ez elmúlt dolog. Igenis, minden kérdésnek megvan a maga konjunktúrája. Arra hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy méltóztassék végigmenni és a legszigorúbban folytatni az adóztatást, mert, igenis, még vannak jövedelmek, amelyeket meg lehet adóztatni. Nem abban az irányban szólalok fel, hogy méltóztassék adókat elengedni, hanem igenis, bizonyos adók emelését kívánom, mert költségvetési hiány van s mert mindenkinek meg kell erőltetnie magát inaszakadtáig, hogy az állam költségvetését j egyensúlyba lehessen hozni. (Esztergályos János: Hol akarja behajtani a megnövekedett\\ .adókat? Ezt sem bírják! — Zaj.) Elnök: Csendet -kérek. Esztergályos kép- | viselő urat-kérem, maradjon csendben. (Zaj.) '• I Br. Vay Miklós: Maga a földbirtokos tár19Ip. ülése 1933 június 7-én, szerdán. sadalom is nagyon jól tudja, hogy nem jöve

j delméből fizeti az adókat és a jövedelmi adót. Már évek óta a vagyonból fizeti a birtokos osztály az adóját. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy a földbirtokosok már 1929 óta, amikor adójukat kifizették, nem jövedelmükből fizették azt ki, hanem akkor még olyan ideális állapot volt, hogy kölcsönt vehettek fel, a bankokba mentek. így történt az, hogy akkor adóhátralék nem volt. (Esztergályos János: Akkor tesséik hozzátenni, hogy a nagybirtokos osztálytól és a nagytőkétől hajtsák be a nagyobb adót!) Ne méltóztassék rossznéven venni, éppen az önök vezérszónoka említette itt fel, hogy a nagybirtokos osztály kihúzza magát a teherviselésből. (Kabók Lajos: Ez igaz is!) Az egyik szónokuk azt mondta, hogy degresszíve van megállapítva a szántóföldre az adó. (Kabók Lajos: Úgyis van!) Azt mondta, hogy a nagy ezerholdasok tíz fillér adót fizetnek. Itt van nálam egy kimutatás, ebből megállapíthatom, hogy progresszív kulcs alapján van kivetve az adó és (Esztergályos János: Kataszteri megállapítás ez?) véletlenül nem erre a célra készült. Felhasználom most és leteszem a Ház asztalára, méltóztassék megnézni, hogy nem tíz fillért fizetnek. A négy katasztrális^ holdas birtok egy katasztrális holdnyi szántó földjére 7 pengő 19 fillér esik. Ebben nincs benne az egyházi adó, a közmunkaváltság és az ártéri járulék. Feljebb menve a 3000 holdon felül arányba állítva a 7 pengő 19 fillérrel, ez 17 pengő 50 fillért tesz ki. Méltóztassanak más érveket hozni és méltóztassanak meggyőzni engem az önök állításának valódiságáról, de kikérem magamnak, hogy ilyen hasból való számokat vessenek a köztudatba, hogy a nagybirtok 10 fillér adót fizet. (Kabók Lajos: Ez meg kabátujjból való! — Esztergályos János: Majd a munkások közt gyűjtést indítunk a nagybirtokosok részére! — Jánossy Gábor: Ne tegyen könnyelmű ígéretet! — Zaj.) T. Ház! Fel akarom hívni a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét a következő kérdésre is. En azt találom, hogy a modern államnak nem szabad megáUania annál a kérdésnél, hogy csak azt forszírozzuk: mi volt a jövedelme annak az adóalanynak. Egy modern államnak olyan birtokpolitikát kell folytatnia, amely tekintettel van arra is, például egy földbirtok megadóztatásánál, hogy hány munkást alkalmaz az a birtok. Igenis, a földbirtoknak kötelessége, hogy a munkanélkülieken segítsen. Ha szembeállítunk egy olyan birtokot, amely csak rövid ideig élvezi annak a vagyonnak jövedelmét, nem eszközöl befektetéseket, kevés munkást alkalmaz, s igyekszik extenzive gazdálkodni, egy olyan birtokkal, amely sok családot tart el, sok munkást és sok időszaki munkást foglalkoztat, szóval egy bizonyos területet számítva, esetleg kétszer annyi munkást tud alkalmazni, mint ugyanolyan minőségű és fekvésű más extenzív földbirtok — meg kell állapítanunk, hogy a nemzet szempontjából ez nem mindegy. Éppen ezért szükségesnek tartanám az adóbevallásokkal kapcsolatban ennek a kérdésnek a taglalását, kiművelését. Szerintem mindenütt már a jövedelem- és vagyonadó vallomás okba be kellene venni, hogy a birtokos hány munkást foglalkoztat, sőt még azt is, hogy milyen pénzösszeget fizet ki munkabérre. Ezt tartom én helyes földbirtokpolitikának. En a pénzügyi tárcával kapcsolatba hozom a földbirtokpolitikát és azokat favorizá-