Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-186
Az of szag gyűlés képviselőházának : rádiószózátnál azt mondotta, hogy munkanélkülisegély nincs, de munka lesz. Kérdezem a rádiói&zóziat után hét hónappal az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, vájjon mennyit váltottak be az urak ebből a szózatból, menynyit váltottak he a munkássággal szemben azokból az ígéretekből, amelyek a miniszterelnök úr ajkáról elhangzottak? Semmit sem váltották be. Folytatják az urak ott. ahol elhagyta Bethlen István miniszterelnök, ahol elhagyták Bethlen István miniszterelnök kormányánaik tagjai: az ígérgetéseknél, Ennek lett azután ai következanénye az a helyzet, amelyben a munkanélküliek élnek. Nem tudom, van-e fogalmuk, van-e sejtelmük a,z uraknak arról, hogy milyen irtózatos nyomorral küzd a munkásosztálynak az a része is, amely a sors kegyelméből naponta hozzájut egy kevés munkához. De hatványozott mértékben szörnyű és kétségbeejtő a munkanélküliek helyzete. Nem hiszem, hogy az urak ismernék a fővárosi és vidéki munkanélküliek szomorú sorsát és éppen ezért ajánlom a miniszter úrnak és ajánlom a többségi pártnak is, hogy egyszer látogassanak el Budapesten például a Teleki-térre, vagy látogassanak el, ha vidéki városokban megfordulnak, a rongypdacokra, és kísérjék figyelemmel, hogy mi minden kerül ki a Teleki-térre, mi minden kerül ki a rongypiacokra. (Zsindely Ferenc: A dolognak ez a kereskelelmi része nem mindnyájunkat érdekel! — Büchler József: Akkor menjen el, ha nem érdekli! — Propper Sándor: Haza is mehet!) A házszabályok egyetlen rendelkezése sem kötelezi a képviselő urat arra, hogy rövid felszólalásomat végighallgassa. (Nánássy Andor: De amikor olyan kevesen vagyunk ! — Zsindely Ferenc: De amikor annyira érdekes! Évek óta várom, hogy meghallgassam!) Ne akarjon a képviselő úr az én rövid időmből elvenni. (Zaj. — Elnök csenget.) Mondom, ha kimennek ezekre a helyekre, láthatják azt. hogy a munkanélküliek eladják rongyos cipőjüket, eladják alsóruhájukat, eladnák edényüket, csakhogy egy darab kenyérre való pénzt tudjanak kapni a Telekitéren. (Kabók Lajos: Persze ezt kellemetlen hallani!) Olvashatták az elmúlt napokban, hogy egy törvényszéki tárgyaláson a családi állás ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolva állt egy anya a törvényszék előtt, mert elvitte, eladta, újszülött gyermekét azzal az indokolással, hogy nem tudja táplálni, nem tuldja megtartani szörnyű nyomorúsága f miatt. Amikor tehát ilyen irtózatos a nyomorúság a munkanélküliek között, akkor feltétlenül szükséges lett volná az, hogy ebben a költségvetési vitában komolyan és behatóan foglalkozzanak a képviselő urak és a kormány tagjai is ezzel a problémával. A miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy nunkanélküli segély f nem lesz. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr ezt mivel indokolja, de már hallottam közbeszólás formájában a túlsó oldalról azt, hogy a munkanélküli segély dologtalanná és munkakerülővé teszi a munkást. T. uraim, akik ezt állítják, azok nem isme"rik ezt a problémát és nem ismerik ennek a kérdésnek jelentőségét. Talán egyedül mi, magyarországi szociáldemokraták vagyunk azok, akik munkanélküli segélyt kérünk? Munkanélküli segély máshol nincs? Majdnem mindenütt van. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek bizonyítására a következőket hozzam fel. Mun- kanélküH segély van például 1904 óta BelgiumSó 1 , üléée 1933 május e$-án, kedden. 237 : ban, Ausztriában, Csehszlovákiában, a Németbirodalomban, Nagybritanriiában, Olaszországban, Dániában, Norvégiában, Svédországban, Finnországban Franciaországban, 1905 óta pedig Németalföldön, Spanyolországban, Svájciban és még Ausztráliában is, a földteke másik oldalán is van munkanélküli segély. Kérdezem az ellenmondó uraktól, hogy ha ezekben az államokban a munkanélküli segély nem teszi dologkerülővé a munkásságot, éppen csak a magyar munkásság volna az, amelyet az a száraz életet fenntartó néhány pengő dologkerülővé tenne? (Büchler József: Ha így volna, akkor Bíró Pál éhenhalna, mert ő munkanélküli jövedelemből él! Az is munkanélküli segély!) Elnök: Csendet kérek, ne tessék közbeszólásokkal zavarni a szónokát! Esztergályos János: Itt van azonban a másik probléma, a kisiparosság problémája. A mai nap folyamán felszólalt az igen t. miniszter úr és a kisiparosság kérdésével, a kisiparosság problémájával is foglalkozott rövid ideig. Kénytelen vagyok elismerni, hogy az igen t. miniszter úrnak a kisiparosság felé tett ígérete tetszetős formába, csillámló formába van öltöztetve, de végtelenül téved az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, ha azt hiszi, hogy a magyar kézműiparosság, a magyar kisiparosság hitelt ad ezeknek a szép, csillámló formába öltöztetett ígéreteknek. Nem azért nem ad hitelt, igen t. miniszter úr, mert alapjában véve bizalmatlan, hanem azért, mert ebből a t teremből 10—12 esztendőn keresztül annyi szép ígéret hangzott el a kisiparosság felé, hogy a kisiparosság az egész országban ma már becsapottnak érzi magát s nincs olyan szépen szónokló miniszter, akinek ma már hinne. Tényeket akar a kisiparosság látni, (Mikecz István: Azokat is lát!), amelyek őket a szörnyű pusztulásból, a nyomorúsághói ki fogják vezetni. A miniszter úr ma, ismétlem, nagyon tetszetős kijelentéseket tett, (Mikecz István: Tényeket jelentett ki!) kénytelen vagyok azonban .megállapítani, hogy én magam sem hiszem azt, hogy az igen t. miniszter úr által tett ígéretek beváltásra kerülnek. (Kabók Lajos: Hol lesznek addig önök? — Ellenmondá<sok jobb felől. — Büchler József: A kisiparos váltók sem kerülnek beváltásra.) Elnök: A képviselő urak megint vitatkoznak. Maradjanak kérem csendben, hagyják a szónokot beszélni. Esztergályos János: Ha az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr komolyan hinne abban, amit ma is mondott, (Büchler József: Ö maga sem hisz benne!) akkor már tettekkel igazolta volna azt, amit itt ma ígért. Hét hónapja ül a kereskedelemügyi miniszter úr a piros bársonyszékben. Ha tényleg akart volna segíteni a kisiparosságon, lett volna száz tere és ideje ezalatt a hét hónap alatt. (Zsindely Ferenc; Csak az esztergályosipar panaszkodik! — Brogli József: Azért a kisiparosok nem fognak odamenni abba a táborba! — Propper Sándor: Az ön ajtaja előtt állanak sort!) En nem kértem öntől véleményt, majd ha kérni fogok, akkor tessék beszélni, mert a fogadatlan prókátornak, mint méltóztatik tudni, a folyosón a helye. Ismétlem, ha az igen t. miniszter úr tényleg komolyan hisz abban, amit a kisiparosság felé mondott, lett volna ideje hét hónapon keresztül olyan intézkedéseket tenni, amelyek a kisiparosság felé biztatást jelentettek volna.
