Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

50 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. függesszem (Györki Imre: Maguk a munkaadók sem kívánják!) és a szolgáltatásokat későbbre eltoljam. Kétségtelen, hogy ez igen nagy segítséget jelentene gazdasági életünkben, mert hiszen azok a terhek, amelyeket a gazdasági élet az öregségi biztosítással kapcsolatiban vállal, körülbei 25 millió pengőre rúgnak évenként. De kérdem, ha egyszer az állam jogokat biztosított az embereknek, akik megvénültek, akik megrokkantak, akik kenyér nélkül maradtak, ha egyszer az állam törvénnyel jogokat biztosított ezeknek az embereknek abban a tekintetben, hogy ők bizonyos minimális ellátást fognak kapni, szabad-e akkor őket ettől megfosztani akár átmenetileg isi {Felkiáltások a jobboldalon: Nem szabad!) En azon a nézeten vagyok, hogy bár igenis, mindent el kell követnünk a társadalombiztosító intézményekkel kapcsolatban is, hogy a gazdasági élet a mai alig elviselhető terhektől mentesíttessék, illetőleg, hogy a gazdasági élet mai, alig elviselhető terhein könnyítsünk, mégsem szabad odáig menni, hogy szerzett jogoktól megfosszunk embereket. (Ügy van! JJgy van! a jobboldalon.) Ennélfogva én súlyos munkával kerestem a módját annak, hogy hogyan lehetne társadalombiztosító intézményeinknél ezt a célt súlyos szociális következmények nélkül és bizonyos szociális igazság gyakorlása mellett elérni. Méltóztatnak ismerni azokat az intézkedéseket, amelyeket tettem a betegségi biztosítási ágazatszanálása, illetőleg mérlegének rendbehozatala körül. En ma nyugodtan állapíthatom meg, mert hiszen most már majdnem egy félévig tapasztalat áll mögöttem, hogy ezek a szanálási intézkedések körülbelül beváltak, körülbelül beváltották a hozzájuk fűzött reménységeket is, ami nem azt jelenti, hogy a betegségi ágazat mérlege a folyó évben aktív lesz, vagy nem fog passzívát felmutatni, de semmiesetre sem fog olyan passzívákat felmutatni, amelyekkel azután könnyebbszerrel megbirkózni nem lehetne. Most foglalkozom a balesetbiztosításig ágazat kérdésével is és iparkodom itt is minél kevesebb szociális ártalommal olyan helyzetet teremteni, hogy a gazdasági élet terhét körülbelül évi másfél—kétmillióval könnyítsem. (Propper Sándor: Akkor tessék a tervezetet elejteni.) T. képviselő urak, nagyon jól tudom azt, hogy olyan tervezetet, amely restringál, nem tudok hozni az önök megelégedésére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudom és értem, hogy önök minden erővel állást foglalnak ezek ellen az intézkedések ellen. (Propper Sándor: Természetes!) Nekem, mint annak a miniszternek, aki felelős a nép jólétéért is, de felelős azért is, hogy a gazdasági élet és (Propper Sándor: Az ipari rokkantakat tetszik megrövidíteni!) az adófizető publikum túlzottan igénybe ne vétessék, mert hiszen végeredményben a gazdasági élet túlzott igénybevétele viszszaüt azokra a rétegekre, amelyeket önök képviselnek és végeredményben azt hiszem, megint csak szociális bajokba ütközik, ennélfogva nekem ezt a két szempontot kell figyelembe vennem és azokat a kiegyenlítő megoldásokat kell megtalálnom, amelyek elvileg mindkét szempontnak lehetőleg eleget tesznek. Tudom, hogy ezen a téren még nagyon sok teendő vár reánk és tudom, hogy ezek a teendők rendkívül odiőzusak, mert vérbevágók. Újra hangsúlyozom, a szociális szempont teljes mértékű szemmeltartásával és lehető' kímélésével szándékozom elérni egy olyan helyzetet, hogy a^társadalombiztosító terhek is egyensúlyba kerüljenek társadalmunknak, gazdasági életünknek teherbíró képességével. T. Ház! A következő téma, amelyet érintenem kell, a gyermekvédelem kérdése. Ezen a téren iparkodtam azokat a restrikciókat, amelyeket tárcám terhére meghoznom kellett, a lehető legkisebbre redukálni azért, mert úgy érzem, hogy az erkölcsi, közegészségügyi profilaxishoz tartozik a gyermekvédelem is. (Tóth Pál: Es a magyar jövőhöz!) Es ha mi a gyermekvédelem terén súlyos visszafejlesztést eszközlünk, akkor a jövő, a magyar generáció ellen vétünk súlyosan (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Tóth Pál: Fontos!) Lényegileg tárcám gyermekvédelmi hitele terén csak annyit restringáltam, hogy a hadiárvaintézetek fokozatos lebontásához hozzákezdtem, még pedig azért, mert úgy érzem, hogy ma, tizenöt évvel a háború befejezése után már nem lehetnek vagy igen kis számmal lehetnek olyan hadiárvák, akik joggal támaszthatnak igényt ezen a címenaz állam által való ellátásra. Külön kell megemlékeznem a költségvetésben a közjótékonysági tételéről, amelybe beletartozik a hadikölcsön segélyezés kérdése is, amely területen sajnos, az állam súlyos financiális helyzetére való tekintettel megint súlyosabb, nagyobb engedményt kellett tennem, aminek következménye az lesz, hogy azt a mértéket, amelyet eddig a karitatív hadikölcsön segélyezés tekintetében alkalmazhatunk, le kellett szállítani. (Szilágyi Lajos: Elég szomorú!) Szomorú dolog, mert olyan exisztenciákat érint, kiknek megélhetésük amúgyis nehéz. Iparkodni fogok azonban, hogy az abszolút igazságosság és méltányosság szem előtt tartásával a rendelkezésre álló összegeket úgy osszuk fel, (hogy az igényeket a lehetőség szerint kielégítsük. (Létay Ernő: Nem lehet ezt a kérdést igazságosan megoldani!) Teljesen igazságosan megoldani nem lehet, csak úgy, ha a hadikölcsönöket valorizáljuk, de aat hiszem, erről a mai viszonyok között nem lehet szó. Tisztelt Ház! Körülbelül érintettem azokat a kérdéseket, amelyeket érinteni szükségesnek tartottam általánosságban és azt hiszem a részletes

r vita során módom lesz majd még egyik-másik kérdésre kitérni és reflektálni azokra az észrevételekre, amelyeket a tisztelt képviselő urak az általános vita során esetleg a részletekre vonatkozólag tettek, vagy a részletes vita során tenni fognak. Végezetül csak azt jelenthetem ki, hogy iparkodtam költségvetésemet a takarékossági szempontok figyelemmel tartásával a lehető leglelkiismeretesebben úgy összeállítani, hogy azok a fontos nemzeti feladatok, amelyek a gondozásomra vannak bízva, lehetőleg kevéssé szenvedjenek a szükségszerű takarékoskodás következtében. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Téglássy Béla! Téglássy Béla: Tisztelt Képviselőház! Midőn a most tárgyaláson lévő belügyi költségvetési vitában szót kérek, szigorúan ragaszkodni kívánok ama régi és bevált közmondás igazságához, amely természetesen, de annál találóbban fejezi ki, hogy mindenki a maga mesterségében a legerősebb. Ezt népiesen úgy fejezik ki, hogy mindenki maradjon a saját mesgyéjén, a saját szerszámjánál. Ezt annál könnyebb megtennem, mert, mint orvos, lélekkel és szívvel szeretem a hivatásomat, s mint orvosnak az az egyetlen törekvésem és feladatom, hogy ezt a kis csonkára szabdalt