Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

'Az országgyűlés képviselőházának 19 tenni s ha aggodalomra nincs ok, méltóztassék gondoskodni arról, hogy az érdekeltek és a lakosság hivatalos nyilatkozattal megnyugtatást kapjanak, ha pedig aggodalomra van ok, akkor a kormány haladéktalanul gondoskodjék ról, hogy a lecsapolással szemben a megfelelő óvintézkedések történj ének. A csatornával kapcsolatos másik probléma az a 7 millió pengős állami kölcsön, amelyet az 1925 :IV. te. 15 év alatt akar az érdekeltekkel visszafizettetni. A helyzet äz, hogy ezt a kölcsönt tizenöt esztendő alatt az érdekeltek visszafizetni képtelenek. Azok a földek, amelyeket a lecsapolás termékeny, művelhető területekké alakított át, nem! birják a terheket elviselni azért, mert az átalakítási munkálatok, a zsombékolás és a földnek termővé tételével járó más műveletek olyan terheket róttak a tulajdonosokra, hogy ezek ezért nem képesek jelentékenyen nagyohb terhet viselni. A szikes legelőknek a lecsapolás semmit sem használt.^ A tavaszi vizet elvesztették s azóta a fűtermés egyötödére esett vissza. Egyébként a széna ára annyira leesett, hogy a Duna—Tisza közén szénát értékesíteni szinte lehetetlen. Ezek tulajdonosai sem tudnak fizetni. A vakszíkterületeknek a lecsapolás nem használ semmit; csak akkor használhatna, ha költséges eljárásokkal ezeknek termővé tételét elő lehetne segíteni, sajnos, azonban a megfelelő költségekkel nem rendelkezünk. De vannak területek, amelyeknek viszont a lecsapolás hátrányára volt, ez már nem is vitás. Ezek a területek hozzávetőleg 5—20-000 holdat tesznek ki. Ezeket a területeket a társulat kötelékéből ki kell engedni, mert tulajdonosaik a legnagyobb igazságtalanságot szenvedik. Izsák határában például a Kurjantó és a Kolontó 8000 holdnyi területre terjed ki. A vizet levezették, de mindenki, akiben hozzáértés van, a földmívelésügyi minisztérium és sőt talán a társulat emberei is egyaránt megállapították, hogy ezek soha müvelhetővé nem tehetők, legalább is emberi számítás szerint nem. Merőben igazságtalan dolog, hogy ennek a területnek tulajdonosai részt vegyenek a csatorna terhében. Ezeket az érdekeltség köréből ki kell engedni. Ezek a nagy mocsárszerű tavak, amelyek 8000 holdnyi területre terjednek Jki, a lecsapolás előtt kitűnő nádtermő területek voltak, a lecsapolás óta azonban a 'nádtermés megszűnt. Mindezek előrebocsátása után felvetem a kérdést, igazságos és méltányos dolog-e az, hogy ennek az egész lecsapolásnak közgazdaságilag káros következményeit mind az érdekeltek viseljék. Lehetséges-e az, hogy amikor en* nek az egész csatornázásnak terveit, előmunkálatait mind államilag végezték el, (Ügy van! Ügy van!) államilag jött létre az egész közgazdasági elgondolás, a földmívelésügyi minisztérium hatáskörében összpontosult és a kormány felügyelete alatt, annak jóváhagyásával végezték a munkát, ennek összes átkait és terheit ez a nyomorult százezer magyar lélek viselje, akiket a lecsapolás a járulékfizetés révén teljesen tönkretett. (Felkiállások balfelől: Ez igazsáatalanság volna! — Ügy van! Ügy van! balfelől.) Tegnap az előadó űr az éjjeli órákban mondott beszédében hivatkozott Tisza Istvánnak egy kijelentésére, amely körülbelül így hangzott: Azért, mert valakinek lova van, nem következés, hogy az összes lótenyésztési költségeket ő viselje. Azért, mert valakinek • ártere van, nem következés, hogy az összes ártéri terheket ő viselje. Ez a lecsapolás a Duna—Tisza KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, . ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. 477 közén, az ország szívében, ahol kulturálatlan terület volt, nemcsak az egyes érdekelteknek egyéni érdekét szolgálják, ez állami érdek volt; (Mozgás jobb felől. — Egy hang a jobboldalon: Közegészségügyi érdek!) közegészségügyi, de még stratégiai szempontból is végre kellett hajtani. Merőben lehetetlenség, hogy ennek egész terhét az érdekeltek viseljék. (Szabóky Jenő: Olaszországban állami feladat a lecsapolás!) Azon a nézeten vagyok, hogy különösen azért, mert itt százezer kisemberről van szó, ezeket a terheket nem szabad kizárólag az érdekeltekre hárítani. Tudom jól, hogy erre az szokott az ellenvetés lenni, főleg a pénzügyminiszter urak részéről, hogy: Megszavazták a csatornát az érdekeltek, megszavazták a kölcsönt, tehát fizessék. De bocsánatot kérek, a kérdés nem így áll. (Ügy van! balfelől) Az érdekeltség körébe tartozott — ismétlem — tíz-húsz, mondjuk talán harminc nagybirtokos. Nem hiszem, hogy diplomás ember a százezer érdekelt között huszonöt volna. A többi mind, de mind apró kis exisztencia, magyar kisgazda. Abból, hogy ezeket a társu- . lási kényszer alapján, azután bizonyos közigazgatási nyomás folytán ebbe a társulatba belekényszerítenek, még nem származik jog és főleg nem támad méltányossági jog arra, hogy ezeket a terheket behajtsák. A ius strictum alapján igaza van a kormánynak^ a ius aequum alapján azonban nincs igaza és nem hiszem, hogy a százezer kisemberrel szemben a ius strictum-ot kellene alkalmazni, ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy a ius aequum-ot kell alkalmazni. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! En az érdekeltség kérelmét vagyok bátor előterjeszteni és arra kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy legyen •kegyes először is az érdekeltség köréből kiengedni azokat a terüleket, amelyekre nézve ; ä csatorna kétségtelenül, vitán felül csak hátrányt jelent. Azután, nehogy ennek a terhét a többi érdekelt viselje, legyen kegyes a 7 millió pengős állami kölcsönből olyan aránylagos részt elengedtetni a pénzügyminiszter úr által, aminő rész azokra esik, akiknek a csatorna semmit sem használ. Kérem azután, hogy méltóztassék az 1925:IV. tcikket módosítani. Ez a törvénycikk ugyanis 15 éves törlesztési terminust állít fel. Kérem ennek a terminusnak 30 esztendőre való felemelését és öt évre, vagyis mindaddig, amíg az átmeneti állapot tart, magának a kölcsöntörlesztést felfüggeszteni (Helyeslés balfelől.) úgy, hogy csak a kamatfizetés kötelezettsége álljon fenn. Végezetül, miután az érdekelt gazdák tömegesen vannak óriási hátralékban a járulékokkal és sorra árverezik őket, tisztelettel kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezeket a hátralékokat külön számlára átvezettetni és a régebbi hátralékok törlesztésére nézve hoszszabb időt engedélyezni. Arra is kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy kérelmeinket, amelyeknek teljesítését egyébként a pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte^ kegyeskedjék a pénzügyminiszter úrnál támogatni. Nem hiszem, hogy a magyar kormánynak érdekében állana, még kevésbbé hiszem, hogy célja volna, hogy százezer ilyen DunaTisza-közti magyar lélek a csatorna terhei alatt összeroppanjon. T. Ház! A lecsapolással szorosan összefügg az Alföld fásításának a kérdése. Nem akarok visszatérni azokra, amiket a t. előadó úr szíves volt itt elmondani, vele minden tekintetben egyetértek, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy mi tötrtént eddig az Alföld fásí66