Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. zett végső stádiumához. Ehhez még azt teszem hozzá, hogy az összes kvalitásos borvidékeken azt kívánják, hogy Magyarországból az igazi fajbor márkázva mehessen ki külföldre, mert azt látjuk, hogy például az a szerény propaganda, ainit én a tokaji bornak csináltam, 70%-ában a borhamisítóknak lett hasznára, mert a propagandával egyidejűleg és sokkal nagyobb mértékben megindult egy olyan borhamisítás, amellyel mi anyagi eszközök híjján képtelenek vagyunk szembeszállni. Az egyedüli védelem külföldi viszonylatban az, ha a fajboro'k márkázva mennek külföldre és a külföldi kereskedő, a külföldi fogyasztó megszokja azt, hogy az a magyar bor, amelyen nincs az az állami védjegy, az a piros márka, az hamis, az nem jó magyar bor. Fel kell itt hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy milyen hasznos úttörő szolgálatot végez a Tokaj-hegyalj ai bortermelő pinceszövetkezet külföldön is, belföldön is és hogy ez az egyetlen államilag támogatott szövetkezet, amely még kifogástalanul, a legnagyobb buzgalommal» sikerrel és szorgalommal ieljesíti vállalt kötelezettségeit mindazon szövetkezetek közül, amelyek állami támogatással ugyanabban az időben alapíttattak. A borfront legnagyobb ellenségének a pénzügyminisztériumi frontot tartom. A pénzügyi bürokrácia — ismételten saját tapasztalataimból kellett megállapítanom — teljesen boirellenes. Az ország egy millió lakosa azért nem tudja prosperitással végezni a gazdasági munkát és azért nem tud az államnak jó adófizetőjévé válni, mert a jelenlegi elavult italmérési (rendszer minden materiális ok nélkül akadályozza meg a gazdasági munkával előállított termények forgalmát és fogyasztását. Itt van a termelői kimérések dolga. A szőlősgazdatársadalom rákényszerült a termelői kimérésekre; rákényszerült azért, mert sem a kereskedelemnek, sem a vendéglősiparnak nincs pénze és hitele arra, hogy felvegye szüret után a bort

% kényszerítve van tehát arra, hogy maga végezze egyúttal a kereskedő funkcióját is. Most mi történt? Valami olyan rosszakaratot látunk a pénzügyi kormányzat részéről a termelői kimérések adásában, a poharazási engedélyekben, állandó ellenőrzésében, folytonos pénzügyi vexálásában, hogy e jobb ügyhöz méltó buzgalomnak okát nem tudjuk megfejteni. Az italmérési jogrendszerünk — méltóztassék elhinni, úgy ahogyan mondom — egy dzsungel. Nem felháborító, hogy egy millió ember él itt egy nemzeti termelési ágból és ezt folyton hendikepelik, ennek folytonos kerékkötője az állami adminisztráció, amelynek pedig az volna a kötelessége, hogy a hóna alá nyúljon és minden erejével segítse. Az italmérési jog szabályozza már évek óta a vendéglő és kávéházak versenyét, megmondja, hol lehet spriccert inni, hol nem lehet, milyen borokat tehetnek ki az asztalra, milyen borokat árusíthatnak és hogy milyen borok fogyasztása luxus. A tokaji aszúbort, ezt a nemzeti büszkeségünket és kincsünket a pénzügyi adminisztráció egyszerűen luxusitainak bélyegzi, deklasszifikálja és hatalmas összegeket szed be azon az alapon, hogy minden

r termelő, aki eladja a maga

> tokaji as>zúborát, a forgalmi és egyéb adókon felül még inzusadót is fizet. Ha majd eljön a későbbi gazdasági kornak egy elfogulatlan gazdasági politikusa, az össze fogja csapni a kezét, igen t. miniszter úr, amikor megállapítja, hogy egy ország lakosságának, 15%-át ülése 1933 június 1-en, csütörtökön. 475 jelentő dolgozó tömeg képtelen volt annak kiverekedésére, hogy saját terményeit ott és annak adja el, akinek akarja. A textilgyáros a maga portékáját eladhatja, a gyümölcstermelő a maga almáját, körtéjét, szilváját eladhatja, minden mezőgazdasági ág a dohányon kívül, amelyért azonban az állam felelősséget vállal és amelyet átvesz, eladhatja ott, ahol akarja, a bort azonban úgy kezelik, mint a lőport, mint közveszélyes cikket, (gr. Somssich Antal: Igaza van!) Lehetetlenség, hogy mindenkinek, minden állami szervnek, minden állami pénzügyi szervnek folytonosan az legyen minden igyekezete, hogy megakadályozza egy termelési ág szabad forgalmát, amely egymillió léleknek ad kenyeret. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az állam régen keresett a regálé-jogokon, ma az italmérési illeték nevű adót szedi be ezeken a jogokon, de ezit beszedhetné akkor is, ha az italmérés nem lenne pénzügyi engedélyhez kötve. Ha pedig feljajdulnak e miatt a 'Szőlősgazdák, akkor az italmérési front hivatalnokai mindenre tódnak kádenciát. Miért 1 Azért, hogy saját állásuk nélkülözhetetlenségét bizonyítsák! (Ügy van! balfelől.) A legteljesebb elismerésemet kell az igen t. miniszterelnök úrnak és a kormánynak kifejezr nem a felett, hogy ezekben a nehéz, anyagilag és gazdaságilag súlyos időkben azt a 2000 holdon való gyümölcstermelést állami segéllyel mégis nyélbe ütötte, bár az a meggyőződésem, kivált a multak tapasztalatai, a különböző kölcsönök után, amelyek a földmívelésügyi minisztérium anyagi és erkölcsi veszteségszámláját terhelik, hogy ennek a kölcsönnek az adása inkább a magángazdaság feladata volna. Ha a magyar bankok az orruknál tovább látnának és nem mindig a pillanatnyi rebachra mennének. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) akkor elsősorban azoknak a bankoknak kellett volna finanszírozniok ezt a gyümölcstermelési akciót, amelyeknek a legtöbb pénzük van kinn a földeken. A holdanként nem nagy, de hosszúlejáratú gyümölcskölcsönnel egy egész birtokot sokkal értékesebbé lehet tenni és hitelképesebb alanyt is kap általa a bank. Engedtessék meg, hogy abból a célból, hogy kedvet csináljak a bankoknak a gyümölcskölcsön adására, amelytől irtóznak, egy kalkulációt terjesszek a Ház elé. Egy hold, amely — ha bankszerű fedezetként mérlegeljük — 400 pengőt ér, a gyümölcskultúrával való hozzáértő, szorgalmas és céltudatos telepítés után, a gyümölcs termőbe jutásának idejétől kezdve, tehát 4—6—8—9 év múlva, nagyon alacsony értékesítési árakat véve tekintetbe, 12.500 pengő tőkének felel meg. Mivel igen íbizarrul hangzik ez az állítás, engedtessék meg nekem, hogy indokoljam. Tegyük fel, hogy ezen a holdon 90 almafát ültet el Mikecz igen t. képviselőtársam. Ha minden almafa 36 szemet hajt, 36 szem gyümölcsöt hoz és ennek kilóját a legalacsonyabb áron, 20 fillérért adja el, ez 720 pengőt jelent. 12.500 pengő 6-os kamata pedig 750 pengő. Ha ezt a kétezer holdat nem a magánemberek, hanem a nemzet összeségének a szempontjából nézem, akkor ez a terület 800.000 pengő helyett, amikor a gyümölcs termőbe ér, 24 millió pengőt fog reprezentálni ennek a számításnak az alapján. Természetes hogy a gyümölcstermelésnek megvannak a maga határai, de én azt mondom, hogy lm még^ 2000 holddal tudjak növelni hozzáértéssel és nagy szigorral az ellenőrzésben ezt a bizonyos területet, akkor előáll