Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

472 Az országgyűlés képviselőházának l országgal gazdasági téren a legintenzívebben kooperáljon. (Mozgás.) A bukaresti kormány részéről ez a kijelentés megtörtént; megtörtént kijelentés is, hogy hasonló zavargásokat a jövőben tűrni nem fog és hatóságait ebben az irányban a legmesszebbmenőén utasította is. Ezek után a hangzatos kijelentések, hangzatos 'fogadkozások után alig hat hónap múlva ismét előállt az a felháborító tény, (Egy hang jobbfelöl: Botrány!) hogy a félrevezetés minden eszközeivel felizgatott oláh tömegek — rendszeresen megszervezve — az erdélyi védtelen magyar lakosságra törtek és vele szemben szabadon követhették el a legvandálabb, a legsúlyosabb atrocitásokat. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hol a Népszövetség?) Nem térhetek ki annak megállapítása elöl sem, hogy amennyiben a bukaresti kormányt a belátás és emberies érzés nem indítja a magyarellenes zavargások meggátlására, erre nézve kötelezve kellene lennie és kötelezve kellene éreznie magát a győztes nagyhatalmak és Eománia között ikötött úgynevezett /kisebbségi szerződés által. Ennek a kisebbségi szerződésnek rendelkezései szer int, r mint a bevezetés világosan megállapítja, Románia az általa nem is remélt bőséges területi gyarapodásában (Rakovszky Tibor: Még a szövetségi szerződést sem tartották meg!) kikötötten' azzal a feltétellel részesült, hogy az új területen élő kisebbségeit bizonyos előírt bánásmódban részesíti, amely bánásmód nem térhet el és nem lehet rosszabb a többségi fajjal szemben gyakorolt bánásmódnál. Ez a szerződés többek között a kisebbségek részére az élet és a vagyon védelmét is biztosította. Kezemben van a kisebbségek védelme tárgyában a szövetséges és társult főhatalmak, valamint Románia között 1919 december 19-én Párizsban kötött szerződés, amely második cikkében a következőket mondja (olvassa): «A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji, vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes és tökéletes védelmét biztosítja.» (Téglássy Béla: Szép kis szabadság!) Ugyanez a szerződés nyolcadik cikkében azt mondja (olvassa): «Minden román állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi.» Végül, hogy szankciója is legyen ennek a szerződésnek, a 12. cikk a következőket mondja (olvassa): «Románia hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben az előző cikkek rendelkezései oly személyeket érintenének, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme alatt fognak állani.» (Mozgás jobbfelöl.) Kérdem most: eleget tett-e Románia ennek a kötelezettségének, (Simon András: Nem is akart soha!) amelyet nemcsak az emberiesség, nemcsak a humanizmus szellemében, hanem Európa és Amerika legelső vezető hatalmaival saiemben is vállalt és amely kötelezettségének pontos teljesítéséért ennek a szerződésnek értelmében a Nemzetek Szövetsége és a Nemzetek Szövetségében elsősorban az ezt a szerződést aláírt Egyesült-Államok, Nagyibritannia, Franciaország, Japán és Olaszország is garanciát vállaltaki (Egy hang a baloldalon: Japán már okosan csinálta!) Azt hiszem, az elmúlt napok véres eseményeiből is megállapíthatjuk, hogy ezeknek a kötelezettségeknek Románia egy betűvel, egy cselekedettel, egy mozdulat1. ütése 1933 június 1-én, csütörtökön. tal, egy gondolattal sem felelt meg. (Simon András: Nem is akart soha!) Amidőn Csonka-Magyarország közvéleménye telítve van aggodalommal elszakított faj testvéreink sorsa felett, szükségesnek tartottam ezeket leszögezni. Azt hiszem, összes t. képviselőtársaimnak, az egész országnak, sőt az egész művelt világnak helyeslésével találkozom, amidőn kijelentem, hogy a magyar Képviselőház kínos aggodalommal és a legnagyobb felháborodással (Úgy van! Úgy van!) értesült azokról az újabb megpróbáltatásokról, amelyeket erdélyi faj testvéreink kénytelenek most újabban elviselni (Ügy van! jobbfelől.) és amelyekkel szemben nekik is, nekünk is, 15 millió magyarnak csak egy biztos reménységünk lehet: hogy ha mártírok vérétől pirosló úton is, de annál biztosabban szükségszerűen el fog jönni a magyar feltámadás. (Élénk éljenzés és tans.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Képviselőház! Űgy vélem, mulasztást követnék el azokkal az érzésekkel szemben, amelyek Krüger Aladár képviselő úr beszédét áthatották, ha a magam részéről haladéktalanul nem nyilatkoznék azokról az eseményekről, amelyek a képviselő urat felszólalásra késztették. A magyar kormány teljesen átérzi és teljes mértékben jogosultnak tartja azt az aggodalmat ós azt a felháborodást, amelyet a kérdéses események kiváltottak. (Ügy van! Űgy van!) Ezek az események bennünket annyival kínosabban érintettek, mert azok a román kormány által hat hónappal ezelőtt adott leghatározottabb biztosítékok ellenére most, úgy látszik, fokozott erővel megismétlődnek. De tökéletesen megértem a felháborodás hangját azért is, mert tagadom, hogy ezeknek a magyarellenes romániai zavargásoknak a legcsekélyebb létjogosultságuk is volna. (Űgy van! Úgy van!) A magyar revíziós törekvések minden időben legális alapon, a népszövetségi paktum alapján folytak és fognak folyni a jövőben is. (Űgy van! Ügy van!) A népszövetségi paktumnak határozmányait ismernie kell a román kormánynak. Romániának is„ mert hiszen ez a. paktum szerves részét képezi annak a békeszerződésnek, amelyet a román kormány aláírt. A mi békés törekvéseinkkel szemben erőszakot alkalmazni, a teljesen védtelen magyar kisebbséggel úgy elbánnij ahogy az most Erdélyben történt, ez olyan eljárás, amely nézetem szerint minden erkölcsi alapot nélkülöz. (Taps.) Nem lehet a magyar békés törekvésekkel ilyen erőszakoskodásokat igazolni. Még nincsenek teljesen felderítve az események, nevezetesen nem tudtam még megállapítani azt, hogy a román kormányt mennyiben éri felelősség a történtekért. Ezért én egyelőre a következőknek kejelentésére szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes a t. Ház előtt, hogy a magyar kormány a megértést keresi a szomszéd államokkal. A miniszterelnök úr erre való hajlandóságának már ismételten kifejezést adott. (Űgy van! Űgy van!) Ennek a megértésnek, ennek a közeledési politikának azonban van egy conditio sine qua non-ja és ez a magyar kisebbségek szerződésileg biztosított jogainak tiszteletbentartása. (Űgy van! Űgy van!) Barátságos viszony köztünk és a szomszéd államok között mindaddig nem fog kifejlődni, amíg a kisebbségi szerződések pontos betartása teljes mértékben garantálva nincsen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Lázár Miklós!