Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-190
454 Az országgyűlés képviselőházának ami valláserkölcsi alapon kifogásolható, és ami a vallási kegyeletet sérti. Nem vonom kétségbe egy pillanatra sem, hogy Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamat a legeslegjobb szándék vezette, és hogy ő a maga egyéni tudása szerint úgy kívánja ezt a célt szolgálni, ahogy ő azt a legjobbnak látja. Azt sem vonhatom kétségbe, hogy Petrovácz Gyula t. képviselő urat egy speciális keresztényi szeretet, vagy törekvés vezeti a képzőművészetben is. Nem helyeslem azonban azt, ha valaki — a jelen esetben egészen őszintén használhatom ezt a kitételt — pápább akar lenni a pápánál. Nézzük meg tudniillik, hogy mi az, amit ő kifogásolt. Ezt a kérdéses képet Petrovácz Gyula képviselő úrnak pártvezére rendelte meg annakidején Brnszt Sándor t. képviselőtársunk t minisztersége idejében Aba-Novák Vilmosnál. A szegedi keresztelő kápolna részére készültek ezek a freskó vázlatok, amelyek ki voltak állítva Szent Antal halálának évfordulóján a páduai nemzetközi egyházművészeti kiállításon, amelyet a legelőkelőbb társaság, illetőleg maga a magas klérus rendezett. Ezen a kiállításon ezeknek a falfestményeknek vázlatai amelyeket Aba-Novák készített, szóval ez a most megvásárolt kép az olasz állam, illetőleg az egyházművészeti kiállítás legnagyobb díját, azonkívül pedig az olasz trónörökös aranyérmét nyerte meg. (Dinnyés Lajos: Csak Petrovácz tetszését nem nyerte meg!) Ezekután fel kel tennem a kérdést: ha ez a nemzetközi egyházművészeti kiállítás arany érmével, a legnagyobb díjjal kitüntetett, a klérus által jóváhagyott, tehát akkreditált művészet—hogy így fejezzem ki magam —nem volt valláserkölcsi szempontból kifogás tárgyává tehető, ha ez iái kép a pápa őszentsége legátusának megtekintése után, illetőleg approbáeiójával lett kiállítva, hogyan lehet az, hogy itt, Magyarországon az egyik képviselő úr tisztán politikai szempontból — mert ezekután nem mondhatok mást — kifogás tárgyává teáz egy olyan képet, amelyet Ernszt Sándor vásárolt? Az természetes, hogy mem minden kép egyforma. Lehet valamely kép kevésbbé jó is, mint laihogyan valószínűleg Petrovácz képviselő úrnak sem minden temploma egyformán jó, (Derültség.) azonban tőle, mint templomspecialistától, annyit elvárhatnék, hogy legalább az egyházművészettel szemben annyi megértést tanúsítson, hogy ha már mást nem tesz, de ő maga ne Drofamizálja állítólagos hozzáértésével, mert sokkal többet destruál és sokkal többet árt morális szempontból az ilyen kritika, amely ezt minden további nélkül kultúrbolsevizmusnak minősíti. Igen t. képviselőtársam, mi az, hogy kultúrbolsevizmus 1 ? Álljunk meg e szónál egy pillanatnál Magyarországon mindazt, amit politikii szempontból kifogásolnak, — nem a művészeti irányzat szempontjából, hanem egyéb politikai pártállás szempontjából, — azt egyszerűen kultúrbolsevizmusnak deklarálják. Itt van egy másik művész, akitől ugyancsak az állam vásárolt. Hóman miniszter úrról senki sem mondhatja, hogy a kultúrbolsevizmust támogatja és mégis megvásárolta egy szobrásznak a művét, amely a legtipikusabb és a legtisztább neoklasszicizmus, amely éppen olyan, araiire nézve célkitűzésében ai miniszter úr is kijelentette, hogy ezt tartja irányadónak, ezt tartja ideáljának művészeti vonalvezetésében. Amikor ezt az irányzatot legjobban kijegecesítő forma jelenik meg egy kiállításon és 90. ülése 1933 május 31-én, szerdán. az állam megvásárolja azt, ebben kultúrbolsevizmus propagálását látni: ez ellen tiltakoznom kell, mert lehetetlenség, hogy ilyen dolgokat ilyen módon állítsanak be. Nem kívánom ebben a kérdésben hosszasabban igénybe venni a t. Képviselőház türelmét, csak még arra kérem Petrovácz képviselő urat, hogy laotnint én tisztelettel -becsülöm az ő 'építészetét, — ebben ugyan nem vagyok szakember, de mint művész, «az ő általános architektúrájának vonalvezetését, vonalelgondolását talán mégis inkább kifogás tárgyává tehetném, — ő kifejezetten építészeti konstruktív szempontból ne csináljon politikád kérdést és ne próbáljon olyan dolgokba beleavatkozni, amelyben, bár jóindulatát, jószándékát, jó törekvését egy pillanatig sem vonom kétségbe, autentikusnak igazán nem nevezhető. Méltóztassanak elképzelni, a képviselő úr vette magának azt a bátorságot, hogy egy külföldön ennyi díjat nyert művészt támadjon meg, aki a magyar nemzetnek olyan becsületet és dicsőséget szerzett, mint egy sem abból a táborból, amelyet Petrovácz igen t. képviselőtársam kolportál. Mert ne felejtsük el, hogy Aba-Novák Vilmosnak a velencei biennális kiállításon Mussolini vette^ meg egyik^ képét, a milánói triennális kiállításon a milánói múzeum részére vásárolták belőle, Rómában a nemzeti múzeumi számára vettek képet tőle, azonkívül a kapitóliuimii múzeumba is, úgyhogy egészen nyugodtan állíthatom, hogy Európában nincs úgyszólván valamennyire számbavehető múzeum, ahol művészetével ne volna képviselve Aba-Novák Vilmos. Ezt az igazán minden tekintetben magyar, földszagú tehetséget, ezt a keresztény embert, — akivel szemben még ebből a szempontból sem lehet kifogást emelni, amely szempontból különben szerintem kifogás nem; is emelhető — akit az egész világ megbecsül és aki nekünk csak becsületet és tiszteletet szerzett, kifogásolják itt Magyarországon, a helyett, hogy ennek az embernek minden boldogulási lehetőségét előmozdítani igyekeznének. Ezt nem tartom helyes cselekedetnek. Ha valakinek nem tudunk használni, legalább ne ártsunk neki. Ha az igen t. képviselő úr azt hiszi^ hogy azzal, hogy mást gáncsol, ezzel a körülötte csoportosuló kis művésztársadalmon segít, nagyon téved, mert a művészetben csak egyetlenegy dolog segít, csak egyetlenegy dolog szerezhet dicsőséget valakinek, ez pedig a tehetség. Ha pedig valaki tehetséggel rendelkezik, meg fog találni minden utat és módot arra, hogy érvényesülni is tudjon, annak nem kell semmi úgynevezett politikai pártfogó és szószóló. Csak ezt kívántam az igen t. Képviselőháznak elmondani s miután az általános tárgyalás alapjául sem fogadhattam el a költségvetést, természetesen ezt a címet sem fogadhatom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha senki is'zólni nem kván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 23. címet rovatonként teszem fel szavazásra, mivel a 3. rovat meg van támadva. Az első és második rovat meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki.^A harmadik rovattal szemben áll Petrovácz képviselő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 3. rovatot szemben Petrovácz képviselő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 3. rovatot eredeti szövegében fogadta el. '1
