Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

450 Az országgyűlés képviselőházának . esztendőiben 19 nemzetek közötti mérkőzést nyertek meg a magyar válogatott atléták. Ha az összes nemzetközi mérkőzéseket tekintjük, akkor azt látjuk, hogy még -kedvezőbb az arany, mert ezideig a magyar atléták 23 mér­kőzést vívtak idegen nemzetekkel, németekkel, Ausztriával, Lengyelországgal, Franciaország­gal, Finnországgal, Olaszországgal, Svédor­szággal, Csehországgal, Jugoszláviával és eb­ből a 23 mérkőzésből 19 mérkőzést megnyertek a magyar válogatott atléták és csak 4 mérkő­zést vesztettek el. Hasonlóan kedvező az arány a városok kozü mérkőzések terén. Budapest válogatott atlétái összemérték erejüket Berlin, Párizs, Stockholm, Oslo, Kóma, Amszterdam atlétái­val, ahol azt a statisztikát látjuk, hogy 12 mérkőzés közül 7 mérkőzést Budapest székes­főváros atlétái nyertek meg. Az egyes vidé­keknek mérkőzése más országok egyes vidékei­vel hasonlóan kedvező eredménnyel történt. Például a dunántúli sporttársadalom — és itt az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, mint dunántúli, székesfehérvári képviselő külön büszke lehet rá — évente összemérte ere­jét Stájerország válogatott atlétáival és ez­ideig 9 ilyen mérkőzést vívtak végig és hét al­kalommal a dunántúli atléták vitték el a babért. Hasonló mérkőzések vannak Kelet­Szlovenszkó és Magyarország északi területe közt, Dél-Magyarország és Zágráb atlétái közt. Hasonló mérkőzések vannak Debrecen atlétái és JKassa, Eperjes közösen összeválogatott at­létái közt. Itt is a mérkőzések eredménye az, hogy 11-3 az arány a magyarok javára. Ha­sonlóan szépek az eredmények a női mérkőzé­sek terem ezeket most kezdtük el, itt Magyar­ország női atlétái és Románia női atlétái mér­kőztek egymás ellen, szintén Magyarország maradt a győztes. Az ifjúsági versenyen szin­tén két mérkőzés volt Ausztria ifjú atlétáival, mindkét mérkőzést a magyar atléták nyerték meg. Ezeket a statisztikai adatokat annak elle­nére, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat részint saját beszéde, részint a sok elhangzott szónoklat — azt hiszem — ma már testileg és lelkileg kimerítette és az idő előrehaladottsága ellenére is, tekintettel az ügy fontosságára, azért sorolom fel, hogy a minisz­ter úr legyen meggyőződve arról, hogy az az ügy, amelyet szóvá teszik, rendkívül fontos a nemezti érdekek szempontjából is. A sportegyesületek azonban anyagi szem­pontból rettenetes helyzetben vannak. Először is nem tudják pályáikat, a sportpályákat rend­ben tartani. Nem tudják a sportolókat sport­felszerelésekkel ellátni, nem tudják a szükséges szereket rendelkezésükre bocsátani, pénz hiá­nyában nem tudnak versenyt rendezni és a versenyekre idegenbe atlétákat kiküldeni. Sok helyen a sportegyesületek az atlétikai szak­osztályokat már nem is működtetik, vagy pe­dig azok működését a legcsekélyebb mértékre redukálták. így van ez az ország egész terüle­tén. A Magyar Atlétikai Szövetségnek, amely­nek vezetőségében résztvesznek, konkrét adatai vannak erre vonatkozólag, mert az egész or­szág területéről ilyen panaszok érkeznek be hozzá. Ebben a tekintetben nincs különbség vidéki és fővárosi sportegyesület között, mind­egyik küzködik a maga nehéz anyagi 'helyzeté­vel. A régi egyesületek éppen úgy anyagig ne­hézségekkel küzködnek, mint az újak, az úgy­nevezett gazdag egyesületek éppen úgy, mint az úgynevezett munkásegyesületek. Szerencse, 90. ülése 1933 május 31-én, szerdán. hogy vannak még Magyarországon lelkes amatőr sportemberek, akik áldoznak erre a célra. is. Áldoznak időt, pénzt, energiát és ezek­nek a feláldozása révén úgy-ahogy, a vissza­esést ezideig még sikerült megakadályozni. Konkrét kérelmem az igen t. vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úrhoz az, hogy méltóz­tassék odahatni az Országos Testnevelési Ta­nács útján, hogy először is tétessék lehetővé a sportpályák rendbehozatala. Èz a külföldön a legtöbb helyen a magisztrátusok feladatává tétetett, nálunk Magyarországon ezidőszerint — sajnos — még nincs így. Így azután előfor­dul nálunk az, hogy az ország második legna­gyobb városa, Szeged — sajnos — még nem rendelkezik minden igényt kielégítő atlétikai sportteleppel. A sokat emlegetett\ és nagyot fejlődött Szeged tehát megfelelő és az igénye­ket kielégítő atlétikai sportteleppel nem ren­delkezik. Igen jó példa viszont az ellenkezőre Debrecen városa amely rendkívül ügyesen használta fel az inségmunkát alkalmul arra, hogy az inségmunka által hozatta rendbe a maga sporttelepét és építtetett stadiont. Na­gyon fontos volna, ha a kormány odahatna, hogy az inségmunkák eretébe ezeket a mun­kálatokat is bevonnák. A másik fontos kérdés, egy másik segítési lehetőség, amit az igen t közoktatásügyi mi­niszter úrtól kérek, az, hogy méltóztassék lehe­tővé tenni az Országos Testnevelési Tanács útján, hogy a sporttársadalom természetben kapjon segítséget. Gondolok a felszerelésekre, még pedig egészen konkréten megjelölve, szö­ges cipőkre, trikókra, nadrágokra, diszkoszra, gerelyre, rúdugró- és magasugrószerekre, gá­takra stb., szóval a különböző sportszerek, fel­szerelések természetben való kiosztására. Kü­lönösen a vidéki kerületeken méltóztassék se­gíteni, mert hiszen egész kerületek vannak, ahol abszolút lehetetlen időszerű rendes ver­senyt tartani, mert nincs sem gát, sem rendes pálya. T. Képviselőház! Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik még az, amit a kereskedelemügyi tár­cánál is szóvátettek már egyes képviselőtár­saim és amit én a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrtól is kérek. Méltóztassék kereskede­lemügyi miniszter kollégájánál odahatni, hogy a sportmérkőzésre utazó versenyzők vasúti me­netdíjkedvezményben részesüljenek, mert en­nek a vasúti menetdíjkedvezménynek hiányá­ban nem lehet kívánni, hogy áldozatokat hoz­zanak. Rövid felszólalásomnak ezt a részét azzal fejezem be, hogy a közelgő berlini olimpiai verseny Berlin közeli fekvésénél fogva a ma­gyar atlétikát abba a kényszerhelyzetbe hozza, hogy teljes létszámmal vonuljon fel, mert soha még ilyen közel nem esett hozzánk az olimpiai mérkőzések színhelye. Most ilyen közel esvén ezeknek a mérkőzéseknek színhelye, teljes ap­parátussal, teljes létszámmal óhajt az atlétika erre a mérkőzésre felvonulni. Ez azonban pénz hiányában lehetetlen. És ha azt jelentem a nagy nyilvánosság előtt a miniszter úrnak, hoery ezideig, tehát május 31-én este 10 óráig, a Magyar Atlétikai Szövetség egyetlenegy fil­lért sem kapott a folyó évben az Országos Test­nevelési Tanácstól akkor azt hiszem, hű képét adtam annak, hogy milyen nehéz feladatok előtt állanak az egyes sportszövetségek vezető­ségei, pénz kiutalásának hiányában. Most egy, ezzel a kérdéssel semminemű összefüggésben nem álló másik.kérdést terjesz-

Next

/
Thumbnails
Contents