Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1933 május 30-án, kedden. 359 hanem gazdasági kérdés is, mert hiszen egyúttal tudunk itt idegenforgalmat is teremteni. Ismétlem, ahogy ma például a Nemzeti Színház áll, az teljes anyagi és erkölcsi csőd. Ezt kénytelen vagyok megállapítani. A Nemzeti Színház alig 600.000 pengő évi szubvencióban részesül, az Operával együtt körülbelül kétmillió pengő! az évi szubvenció. Ezzel szemben Bécsben az állami színházak nyolc és félmillió schilling évi dotációt kapnak. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: Most 4,800.000 schillinget!) Lehet, hogy most annyit kapnak, de eddig azt az Összeget kapták, amelyet említettem. — Viszont a Nemzeti Színházat így dirigálni nem lehet. A Nemzeti Színháztól nem lehet azt követelni, hogy büdzsé-rovat legyen, ahol bizonyos üzletszerűség elvei és parancsai alapján annak a tételnek megfelelő anyagi eredményeket kell produkálnia. A Nemzeti Színháznak irányadó befolyása van az egész nemzet szellemi életére, amit a magánszínházak talán nem is vállalnak, mert ott egyéb szempontok dominálnak. A Nemzeti Színházban az a rendszer alakult ki sajnos, éppen az ellátás mostohasága miatt, hogy ott nem lehet dupla szereposztásos műsort összeállítani, nincs utánpótlás, például Komeó és Jnlia szerepére nincsenek megfelelő aktorok. Ez így nem méhet. Ilyen reprezentatív színháznak, amely a nemzeti művészetet képviseli, gondoskodnia kell az utánpótlásról. Nem mondom, hogy le kell építeni a színházat és azokat az idősebb művészeket, akik ott vannak, el kell küldeni, mert mindegyik a maga helyén van, hanem újakkal kell őket felfrissíteni, lehetőséget kell adni arra, hogy ez a színház a maga nemzeti misszióját teljesíthesse. Ha megnézem a színház pénztárkimutatását, azt nagyon szomorúnak látom, azért, mert évente 40—50 darabot előadni ilyen nehézségekkel küzdve, képtelenség. Nincs olyan művészi vezetés és nem is lehet olyan tökéletes művészi vezetés, amely ezt a bűvészetet el tudja érni. Annak a színháznak a vezetője iránt, aki ott van, teljes bizalommal kell viseltetni és teljhatalmat kell neki adni, hogy ői maga dirigáljon és ne érvényesüljenek ott különböző

1 befolyások, mert — engedelmet kérek — eddig, sajnos, gyakran tapasztaltuk, hogy a színházaknál úgy a kultuszminisztérium, mint más hatalmi tényezők részéről bizonyos befolyásolások érvényesültek, amelyek miatt nem lehetett olyan programmot adni, amely mellett az a színház a maga célját szolgálhatta volna. Ezeket a hibákat ki kell küszöbölni és a Nemzeti Színháznak a maga öncéluságát, amely a nemzet számára is egyedülálló, szolgálnia kell. Az Operával szemben hallottunk itt bizonyos kifogásokat, hogy luxusintézmény. Ki keU jelentenem, hogy sem a Filharmóniai Társaság, sem a Zeneművészeti Főiskola, sem a többi vele összefüggő intézmények nem maradhatnának fenn, ha nem volna Opera, tehát nem lehet megölni a zenekultúrát, amely éppen most hozta ide a világ legnagyobb zeneművészeit, a Liszt-hangverseny révén megint Európa figyelme, sőt az Óceánon túli országok figyelme is felénk fordult. Ezeket tehát mind mérlegre kell vetnünk, amikor ilyen kultúrkérdésben véleményt mondunk. Legyen szabad még egy igen érdekes kérdést a miniszter úr figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljuk!) Sok szó esik a középiskolai reformról, amely küszöbön van. A középiskolai reform új tervezetének még a kontúrjait sem igen tudja az ember abból a homályból kibontani, amely ezt a kérdést uralja. (Patacsi Dénes: Ha egy író sem tudja, akkor a mi fantáziánk hogyan tudjál) En egy bizonyos értesülést olvastam, amely szerint e terv alapján megszűnik a reálgimnázium és újból csak kétféle típus lesz: gimnázium és reáliskola. Mindegyik típusnál már az első osztályban kezdenék a latin nyelv tanítását, a reáliskolában azonban az első négy osztályban a latin rendes, a felsőbb tagozatokban pedig rendkívüli tantárgy lenne. A gimnáziumban a görög helyett egy modern nyelvet lehetne választani. A leányiskoláknál a tanterv teljesen ugyanilyen volna. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt én mondottam?) Nem! Azt viszont tudom, hogy amikor márciusban azigen t. miniszter úr azt a bizonyos ankétet méltóztatott tartani, akkor^ a miniszter urat leszavazták a latin nyelv kérdésében. (Szűcs István: Nem! Sőt!) A miniszter úr az első osztályban nem kívánta a latin nyelvet bevezetni ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni! Pakots József: Azonnal befejezem. — A miniszter úr nem kívánta a latin nyelvet bevezetni az első osztály tantárgyai közé, azonban a pedagógusok többségének álláspontja az volt, hogy be kell vezetni. Végzetesnek tartom, hogy az első osztályban a latin grammatikával bajlódjanak a diákok, amikor még a magyar grammatika nehézségeivel küzdenek. (Élénk heyeslés.) Méltóztassék ezeket a szempontokat mérlegeltetni azokkal a pedagógus szakértőkkel és méltóztassék a középiskolai reformnál e gondolatok alapján a miniszter úr a maga döntő befolyását érvényesíteni. Ezt csak azért vetettem fel, hogy ez ballon d'essai legyen a továbbiakban. (Derültség.) Sajnos, az időm lejárt. En a magyar kultúrpolitika nemzeti jelentőségét akartam körvonalazni, sajnos, csak rapszodikusan és törött vonalakban- volt módomban, azonban meg vagyok róla győződve, hogy az a szellem, amely a magyar kultúrpolitikában gróf Klebelsberg Kunóval új renesszánszát jelentette Magyarország kultúrpolitikai irányának, meg fog erősödni, ki fog mélyülni. Meg vagyok róla győződve, hogy az új kultuszminiszter úr mint történettudós, nagyon jól tudja, hogy a történelemben mit jelent a magyar kultúra. (Elénk heyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kornis Gyula! Kornis Gyula: T. Képviselőház! Az igen t. előadó úr tegnap rendkívül alapos beszédében elénk tárta a kultusztárca költségvetésének szomorú adatait, azt az összezsugorodást, amely az utóbbi esztendőkben ezt a tárcát érte; négy esztendő alatt 26%-kai csökkent ez a költségvetés. Ebben a költségvetésben az előző évivel szemben 6,817.000 pengővel kevesebb összeg van előirányozva a kultusz céljaira, amit mi nagyon jól megértünk, ha az ország pénzügyi és gazdasági súlyos helyzetét figyelembe veszszük. Ez azonban kétségtelenül szomorú tény, amint Pakots József t. képviselőtársam is az imént megállapította, még pedig annál szomorúbb, ha gondolóra vesszük azt a központi szerepet, amelyet a kultúra a nemzet életében játszik. Mert az, ami a nemzetet külön nemzetté avatja, éppen sajátszerű kultúrája. (Helyeslés.) A nemzet nem a terület kérdése, elsősorban I nem is a faj kérdése, nem biológiai, hanem