Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-188

Az országgyűlés képviselőházának lí Vázsonyi János: T. Képviselőház! Kelemen Kornél t. képviselőtársam felszólalását nagy élvezettel hallgattam, mert annak legnagyobb réséével teljesen egyetértek. Különösen egyetértek azzal a kérelmével, mely a budapesti bíróság elhelyezését illeti és egyetértek vele abban, ami a büntetőbíráskodásra, a büntetőeljárásra vonatkozó kritikát illeti. A büntetőeljárásra vonatkozó kritikájához azonban meg kell még jegyeznem és hoz,zá kell még fűznöm, hogy elsősorban a vádilott érzi meg, ha a büntetőeljárás nyomozási stádiumában a nyomozó hatóságok nem ismerik a perrendtartást, nem akarják ismerni és teljesen törvényen kívül helyezik magukat. Elsősorban érezhető ez a politikai bűncselekményeknél ahol mindenki, ajkit politikai bűncselekmény miatt vagy állítólagos politikai bűncselekmény miatt vonnak perbe, azonnal érái imagán nemcsak a törvény szigorát, hanem a nyomozó hatóságnak azt a tényét is, hogy a törvényen túlteszi magát és a törvényen kívül való szigorral jár el a vádlottal szemben. (Weltner Jakab: A tenyerét érzik meg!) Teljes egészében aláíróim Kelemen Kornél t. képviselőtársamnak azokat a szavait, melyekben a zugirászat ellen védelmet kér a igazságügyiminiszter úrtól. Én a zugirászatot egészen egy nívóra helyezem, a kuruzslással, mert a kuruzslás és a zugirászat teljesen egykaptafára menő cselekmény és teljesen egyforma elbírálá alá kell hogy essenek a törvény rendelkezései szerint is. Egészen röviden néhány konkrét kérdést akarok megemlíteni a vita során, mint az igazságügyminiszter úr beszédének kiegészítését, egyúttal mint választ egyes képviselőtársaimnak a mai vita során elhangzott beszédeire. Elsősorban méltóztassanak megengedni, hogy Ángyán Béla t. képviselőtársam felszólalásával két mondatban foglalkozzam. Amit Ángyán Béla t. képviselőtársam mond a büntetőeljárásra vonatkozóan, hogy detektívek hallgatnak ki és általában támadja és kritizálja a büntetőeljárás mai menetét s azt állapítja meg, hogy a rendszerben van a hiba: ez mind igaz. Az ő felszólalásának csak egyetlen szépséghibája van. Az a szépséghibája, hogy az igen t. képviselő úrnak módjában volt ezzel a rendszerrel szemben cselekedni aktív államtitkár korában s azt elmulasztotta és most kritizálja azt a rendszert, amelyet éveken keresztül szolgált. Ez a szépséghibája felszólalásának. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szépséghibája felszólalásának az is, hogy mint ügyvéd szól az ügyvédek ellen és beáll abba a sorba, amely demagóg jelszavaktól kisérve azt a kart támadja meg, amely kart Magyarországon Deák Ferenc az alkotmány védőbástyájának nevezett. T. Képviselőház! Lehet, hogy az ügyvédek azért vannak rossz helyzetben, mert mint védőbástyák, ott, ahol az alkotmány is rossz helyzetben, van, szintén gyenge lábon kell, hogy álljanak, de nem illik az ügyvédi kar egyetlen egy tagjának sem beállnia egy demagóg kórusba és megtámadni azt az ügyvédi kart, amely ma nyomorúsága mellett is nagy többségében tisztességgel teljesíti hivatását. Van az ügyvédi karnak néhány eltévelyedett tagja, de nincs olyan kar és nincs olyan foglalkozási ág, amelynek ne lennének eltévelyedett tagjai. Ezek miatt általánosítani, a vádat az egész karral szemben hangoztatni, nem szabad és nem lehet. Van az ügyvédek közt egy másik kérdés is, amely már többször szóvátétetett, még pedig az, hogy az ügyvédségnél bizo8. ülése 1933 május 29-én-, hétfőn. 339 nyos jelei mutatkoznak a tisztességtelen versenynek, amikor az ügyvédek régi címeikre, régi méltóságaikra hivatkoznak, amint nyugdíjba mentek s azután mint ügyvédek, mint volt bírák, mint volt miniszteriális tisztviselők egykori pozíciójukat használják ki; ez a tisztességtelen versenynek tényleg egyik neme. Igaz, hogy a törvény megállapítja, hogy ugyanannak a bíróságnak, vagy ugyanannak a közigazgatási hatóságnak a területén bizonyos éven keresztül, ha jól tudom, 3 évig, nem fungálhat mint ügyvéd az, aki ott azelőtt közfunkciót töltött be. Ugyanezt kérném azonban törvénnyel kiterjeszteni az igazságügyminiszterekre és igazságügyi államtitkárokra és általában minden miniszterre és államtitkárra is, hogy bizonyos időn belül ne lehessen irodát nyitniok és ezzel tisztességtelen versenyt — mert ez ténylegesen ezt a látszatot kelti — okozniok azokkal szemben, akik nem tudnak ugyanúgy tárgyalni olyan bíróságok előtt, amelyek feltétlenül kell, hogy feszélyezve érezzék magukat azokkal szemben,^ akiknek pozíciójukat, előlépésüket, kinevezésüket köszönhették. Azért merem ezt szóvátenni, mert ismertem egy ügyvédből lett igazságügyminisztert, aki attól kezdve, hogy az igazságügyminiszterségről lemondott, csak konzultatív praxist folytatott és hosszú éveken keresztül csak^akkor jelent meg a bíróság előtt, ha a legfelsőbb bíróságnál elvi jelentőségű kérdésben kellett tárgyalnia. Ugyanakkor a bírák részére is megtette, mint miniszter a maga kötelességét. Egyik képviselőtársam ma azt mondotta, hogy a bírák félnek, ha bíró kerül a miniszteri székbe és az ügyvédek félnék, ha ügyvéd kerül az igazságügyminiszteri székbe. Ezzel szemben megállapíthatom, hogy volt egy ügyvédminiszter, aki eltörölte az albírói és alügyészi állasokat és ezzel sorozatosan léptette elő a bírákat és ügyészeket, tehát a tisztviselőket, ugyanakkor pedig sajátmaga sem fizetést nem vett fel egész miniszteri működése alatt, sem nyugdíjilletményre nem tartott igényt, sőt még özvegye számára is előzetesen lemondott arról. En ezt az etikát követem és vallom magam is és nagyon kérem, hogy amikor ügyvédkérdésben ügyvédek mint volt közfunkcionáriusok szólalnak fel, ugyanezt az etikát kövessék, r s akkor valószínűleg nem^ fognak az ügyvédség ellen, mint kar ellen szót emelni. Mármost rátérve az igazságügyminiszter úr beszédére, méltóztassék megengedni, hogy az ügyvédkérdéssel kapcsolatosan folytassam felszólalásomat és azt mondjam: az igazságügyminiszter úr beszéde ebből a szempontból egyáltalában nem elégít ki. Nem elégít ki azért, mert az ígazságügyminiszter úrnak nem volt egy szava sem arra a jelenségre, amelyet közbeszólás formájában többen szóvátettünk, hogy tudniillik a vidéken az ügyvédek írógépét és íróasztalát foglalják le adótartozás fejében. Az íróasztal és az írógép az ügyvéd számára ugyanolyan szükséges műszer, mint^ a suszter számára a dikics vagy a szabó számára az olló, ha tehát a végrehajtási törvény : kimondja, hogy a munka folytatásához szükséges műszerek és eszközök nem foglalhatók le, kitol várjunk védelmet az adóhatóságokkal szemben a kormány tagjai közül, ha nem az igazságügyminiszter úrtól? Ezért hiányolom, hogy ebben a kérdésben az Ígazságügyminiszter úrnak egyetlen szava sem volt. De hiányolnom kell azt is, hogy az ügyvédkérdés mellett nem volt szó az ügyvédjelöltek kérdéséről sem, Azi ügyvédjelölti társadalom