Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-188

Az országgyűlés képviselőházának 1 nek tartom. De a becsület hatályosabb megvédése mellett rámutatok még más körülményekre is. Sokat beszélünk a részvényjognak, a kereskedelmi jognak kodifikációjáról, lehetőleg újabb reformjáról. Látom, hogy maguk az illetékes tényezők is kissé tartózkodnak a kérdések elhamarkodott reformjától. Ezt koneedálom is, hiszen nem normális viszonyok között, nem normális gazdasági keretekben fejlődik a helyzet, tehát igen nagy tapintatra és elővigyázatosságra van szükség, de mindennek ellenére nem tudom mellőzhetővé tenni azokat a meglátásokat, amelyekre a részvényjog hiánya ad alkalmat, elsősorban értem a kisebbségre vonatkozó tételes rendelkezéseket, de értem a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseket is. Mindjárt meg is magyarázom. A szövetkezetek ellen sok kifogást hallok és ezekből a kifogásokból sokat jogosnak is tartok. Jogosnak tartom azt a kifogást, hogy bizonyos vonatkozásban az anyagi érdekek egyes vezetők részéről sokkal jobban tartatnak szem előtt, mint az az általános cél, amelyet a szövetkezeteknek szem előtt tartaniok kellene és így természetesen igen sokféle jogos panaszt lehet hallani & szövetkezetekre vonatkozólag. A magam részéről a szövetkezeteket olyan közgazdasági kereteknek tartom, amelyek nélkülözhetetlenek, (Ügy van! Ügy van!) amelyek feltétlenül kifejlesztendok, de meg kell szabadítani a szövetkezeteket azoktól a visszásságoktól, azoktól a kinövésektől, amelyek őket eddigelé antipatikusakká tették elsősorban a hivatásos kereskedővilág előtt. (Sándor Pál: Ügy van!) Helyesnek tartom, hogy mindenki csak a maga jogos keretében^ dolgozzék és akkor az egyéni kereskedői cég is el fogja tudni az eredményt érni és a szövetkezetek is. (Sándor Pál: Ügy van!) Amit én a szövetkezeteknél mint kodifikacionális szükségességet látok, az a hitelre vonatkozó szervezet. A szövetkezetek hitelszervezete nincs kiépítve, az egyéni cégeké ki van építve, (Sándor Pál: Azoknak sincs hitelük!) ha van hitelük. (Sándor Pál: Ha van!) Az egyéni cég váltóját leszámítolja a Magyar Nemzeti Bank, vagyis a Nemzeti Bank egy törekvő, hitelképes egyéni cég birtokosa mögé odaáll, azt egész erejével támogatja hitelképességének keretein belül. A szövetkezetek hitelkerete azonban nincs megszervezve, ennek következtében beállott az a visszásság, hogy a szövetkezetek úgyszólván kizárólag a közületek és az állam terhét jelentik, ha hitelkeretüket biztosítani akarják. Ez nem egészséges állapot. Nem lehetséges, hogy a szövetkezeteket ne építsük közgazdaságilag a hitel szempontjából tovább és ne 'biztosítsuk a hitelt részükre is éppúgy, mint ahogyan biztosítva van az egyéni cég részére a váltóhitel, amit a szövetkezetek nem élveznek. Nem látom fenntarthatónak, hogy a szövetkezetek állandóan a mindenkori kormány kegyét járják ki a maguk részére és közpénzekből kapjanak bizonyos segélyeket, amikből f olyólag azután kellemetlen meglepetések vannak. En a szövetkezeteknek bensőséges tisztelője vagyok, aki éppen e pillanatban is a szövetkezeteket akarom támogatni és kifejleszteni. Ha a szövetkezeteknek megvan a -rendes hitelkeretük, ha éppúgy igénybe vehetik bonitásuk keretén belül a Nemzeti Bank hitelét, mint az egyéni cégek, abban az esetben nem fognak a kormány kegyére szorulni, de terhére sem lesznek, hanem a maguk egészséges életnyilvánulásuk keretein belül fogják hiva8. ülése 1933 május 29-én, hétfőn. 30$ tásukat teljesíteni. Sajátságos dolog, hogy a magyar szövetkezetek eddigelé nem elég hangosan követelték a hitelkeretük megépítésére vonatkozó kodifikácionális (rendelkezéseket, vagyis a kereskedelmi jog olyan értelmű kiépítését, amely a szövetkezetek részére is lehetővé tegye az árualap megbecslése útján a hitel igénybevételét. Szerintem egy agrárqrszágban, amilyen mi vagyunk, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell és nem lehet megoldatlanul hagyni, (Ügy van! Ügy van!) nem liehet a vezérigazgatók befolyásos közreműködésére alapítani egy tagszövetkezetet, hanem konkrétumokat kell teremteni és éppen ezért a kereskedelmi jog vonatkozó rendelkezéseit a magam részéről reformálandóknak tartom. (Káinoki Bedő Sándor: A bank-aktát kell^ hozzáidomítani!) A reform kérdésében a részletek szempontjából nem akarok állást foglalni, mert hiszen a 30 percből már csak 10—15 percem van hátra, azonban meg vagyok győződve róla, hogy valamennyi szövetkezet, így a Hangya, a Köztisztviselők, általában minden nagy szövetkezet, örömmel fogja üdvözölni azt a gondolatot, hogy részükre tárgyi biztosítékokat teremtsünk az új kereskedelmi novella keretében, hogy hitel biztosíttassak-a szövetkezetek részére. (Helyeslés a jobboldalon.) A termelési szövetkezetek nélkülözhetetlenek lesznek, hiszen benne vannak a kormány programmjában is; hát hogyan fogják a termelési szövetkezeteket megcsinálni, ha hitelkeretük nem lesz biztosítva? Megint lesz egyv törvény, adnak 200— 300 ezer, vagy egymillió pengő szubvenciót nekik. Jogosan mondják a többiek, az adófizetők, hogy végre nem lehet állandóan jutalmat adni közpénzekből a szövetkezeteknek. Akkor természetesen bizonyos kisebb felelősségérzet is kifejlődik ott, hogy veszély esetében a kormány úgysem nagyja azt a nagy szövetkezetet zavarba jönni s ennek folyománya az lesz, hogy kap új államsegélyt. Ez azonban a végletekig nem folytatható, mert kifogy az állampénztár. Az örökös utánjárás megbénítj ci ci kereskedelmi tevékenységet és lehetetlenné teszi ezen a téren a fejlődést, én pedig a szövetkezeteket fejleszetni akarom. Ezeket csak mint példákat tártam a Ház elé. Annak ellenére, hogy az idők nem alkalmasak, t vannak bizonyos nélkülözhetetlen posztulátumok, melyeknek törvényhozási rendezése el nem kerülhető. Természetesen a törvény alkalmazásánál is van más megfigyelés is: nem lehet formáijogokat teremteni. Koncedálom, hogy a jog nem Öncél, csak eszköz, amely a közület együttélését s az állam és a társadalom fennállását biztosítja. Ha pedig nem öncél, akkor igen természetes, hogy az a formáijog, amely a nemzet létét veszélyezteti, nem tartható fenn mint formáijog, hanem olyan intézkedések szükségesek, amelyek biztosítják az állam fennmaradását, az állam létét. Egy állam a szabad fejlődés jegyében áll, de végeredményben mégis van, vagy kellene, hogy legyen valami fix alap, amelyet védenie kell magának a büntetőtörvénykönyvnek is, és nem lehet ezt a formáljog jegyében szabad prédává tenni, mert akkor a jog az adott körülmények között öngyilkossági eszköz is lehet, már pedig a nemzetnek önvédelmi joga van, tehát a nemzet önvédelmi joga tekintetében konkrétumokat is hozhat a törvény könyvbe. Az újabbkori fejlődés mutatta csak az állam hatályosabb védelmére vonatkozó rendel kezeseket,. bár el kell ismernem, hogy a kom43*