Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 1« egy rendeletet a közelmúltban, amely ezt a kérdést olyanféleképpen szabályozza, hogy a másodfokú iparhatóság figyelmét felhívja arra, hogy lehetőleg — meg is indokolja, hogy miért — szakmunkásokat alkalmazzanak, mivel bizonyíthatja azonban a szakmunkás, hogy ő szakmunkás, ha nincs kezében az a képesítő levél, ami más szakmákban megvan, hogy ő ehhez a szakmához ért. Ma mindenki mondhatja, hogy ő elsőrangú betonszakmunkás, azonban nincs semmiféle képesítés birtokában s a dolgoztató ennek ellenére felfogadja. Ezt a kérdést tehát abban a formában méltóztassék megoldani, melyet nemcsak a betonmunkások szövetsége és érdekeltsége, hanem igen előkelő mérnökök, építőmesterek és egyetemi tanárok is kívánnak, — ez a szakvélemények szerint is nagyon helyes és időszerű —- s ahogyan azt maguk a munkások is kívánják. Igen t. Képviselőház! Szóvá kell Jrtt tennem az iparosoknak egypár kérdését. Az egyik szerint erről a vita elején az első felszólaló, Lukács Béla képviselőtársam nyilatkozott — a kisiparosok azt kívánjak, hogy a 'kézműipari cikkek kiviteli kérdése magának a kormányzatnak és magának az intézménynek fokozatos gondoskodása tárgya legyen. Hogy a kisipar mit produkált, azt a"közelmúltban a nagyon szép és nagysikerű Nemzetközi Vásár megmutatta. Látjuk, hogy micsoda tökéletes produktumokkal jelentek meg kisiparosaink, amelyeket külföldi piacokra is bátran ki lehetne vinni és a kisipar támogatását ez úton is elő lehetne mozdítani. Másik kérésünk az, hogy az ipari székházak építése ne akadjon meg azért, mert azokra a költségvetésben kevés összeget vettek fel. Méltóztassék ezt a kérdést továbbra is nyilvántartani, mert nem lehet az iparosokat — akkor, amikor az iparostörvényt a közelmúltban megalkottuk — szervezet nélkül hagyni, mert szókház nélkül egyesületi életet élni nem tudnak. Azok részére pedig, akik kaptak a kölcsönből, kérjük, hogy tekintettel a gazdasági helyzet súlyos voltára és az ipar nehéz helyzetére, méltóztassék azt a törlesztési kulcsot, amely szerint ők eddig fizettek, 2%-kal leszállítani; vagy pedig a törlesztési határidő tolassék ki, hogy könnyebb helyzetbe kerüljenek és vissza tudiják fizetni azt az összeget, amellyel az állam segítség-ükre sietett. Az állami üzemekről is szó volt a vita folyamán, magam is szóváteszem, hogy Magyarországnak két elsőrendű állami üzeme van, amelyek most sajnos, senyvednek, amelyeket leépítettek és így vegetálnak. Az ellenzék egy része azt mondja, hogy tessék beszüntetni ezeket az üzemeket, (Kabók Lajos: Nem lehet!) tessék beadni a kulcsot. En végigtanulmányoztam a magyar állami gépgyárnak és a diósgyőri vasgyárnak a történetét és arra a konklúzióra jutottam, hogy az állam még akkor alapitotta és építette ezeket az üzemeket, amikor a magyar magánipar még "gyermekcipőben járt. Most mi következett be? A konjunkturáls időkben hatalmas, nagy gyáripari vállalkozás történt és fejlődött ki Magyarországon és most ez a magánipar természetesen saját érdekében azt kívánja, hogy tessék az államnak saját üzemeit likvidálni és elárverezni ócskavasként az ott felhalmozott értékeket és tökéletes intézményeket. (Kabéfk Lajos: A múlt bűnei nem lehetnek irányadók!) Ez az egyik része a dolognak. De itt van a másik része is, ez pedig az* hogy mit fog csinálni az állam azokkal a munkásokkal és tisztviselőkkel, akiknek a nyugbér'. ülése 1933 május \2U-en

, szerdán. 269 és nyugdíjterheit az államnak (kell viselnie. Azon az állásponton vagyok, hogy méltóztassék mindent elkövetni abban az irányban, hogy ezeknek az állami üzemeknek a rendes üzletmenete tovább folytattassék. (Helyeslés.) Es itt magamévá teszem Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy minden állami és közületi munkát elsősorban az állami gépgyáraknak kell adni, mert ezek közös, nagy állami szervet jelentenek, s a már meglévő üzemeknek fenntartása s ezeknek az intézményeknek rentabilitása kell hogy biztosíttassék. Ezeknek a gyáraknak fenntartása már csak abból a szempontból is kívánatos, mert hiszen szinte önvédelmi üzem a közüzem, és kell hogy a magánvállalatokkal szemben az állam a saját érdekeit ezen a vonalon is megvédhesse. Szó esett a bánhidai centráléról is, amely — hazabeszélek — kerületembe tartozik. Nem foglalkozom ennek a kérdésnek politikai részével, ezt vitatták éveken keresztül. Ez igenis, nagyszerű üzem ez, amely rengeteg villamosáramot produkál s az államnak elsőrendű kötelessége, hogy ennek a megalkotott intézménynek kapacitását kihasználja, az ott termelt villamosáramot elvezesse, eladja, (Kabók Lajos: Es a vasutat tényleg elektrifikálja s ne hagyja félben a munkáltatókat!) ezt az intézményt rentábilissá tegye, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az ott befektetett tőkének kamatterhet nekünk viselnünk kell. Az képezze tehát a legfőbb gondoskodás tárgyát, hogy a külföldről behozott petróleum és egyéb világítási eszközök, amelyeknek megvásárlásával a külföldnek adózunk, mindig kisebb mértékben kerüljenek be hozzánk, akár vontatásra, akár világításra vagy más gépi erő előállítására hasznaitatnak fel és minél nagyobb mértékben teljesítse ez a nagyszerű intézmény azt a hivatását, amelynek elvégzése céljából alakult. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Kabójk Lajos: Hát a kormány ideje mikor jár már le? Már lejárhatna!) Kocsán Károly: Befejezésül méç egy kérdést ajánlok a miniszter úr figyelmébe. 25 évi kötelezettség terheli a kormányt abban a tekintetben, hogy az óbudai hidlat végre megépítse. Ügyes taktikai manőverrel — mert ennek kell neveznem — az óbudiai hídnak elébehélyezték a Boráros-téri híd megépítését. Ez a kötelezettség azonban most is fennáll azzal] a városrésszel szemben, amely idetartozik Budapesthez s amelynek fejlődését teljesen megakadályozza az óbudiai híd megépítésének kitolása. Bud János t. képviselőtársunk minisztersége idején azt mondotta, hogy egyszerre fogják megindítani mindkét híd: építését. Én most nem. azt kívánom, hogy márólholnapra építsék ímeg az óbudai hidiat, mert erre nincs pénz, de igenis kérem, méltóztassék odahatni, hogy a III. kerület városrendezési tervének- megvalósítása, — amely terv ott fekszik és porosodik a fiókokban — akármilyen kicsiny keretek között meginduljon, (Helyeslés a balközépen.), hogy azok a városrészek felszabaduljanak az alól a nyomasztó teher alól, amely most sújtja őket (Elnök csenget.) és egyúttal lehetővé tétessék munkaalkalom áldásával annak a városrésznek fejlődése, jobb gaadiasáigi fellendülése. Igen t. Képviselőháis! Mivel a miniszter úr gazdasági kérdésekben igyekszik minden igényt iái lehetőség határain belül honorálni, (Ügy van! Ügy van! fobbfel&l.) bizalommal vagyok működése iránt és a költségvetést el38-