Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának í\ mint 4000 munkás nyer alkalmazást, ha pedig a munkások családtagjainak számát is figyelembe vesszük, akkor legalább is 16.000 lélekről kell beszélni, akiknek az exisztenciájáról van szó akkor, amikor ennek az üzemnek továbbviteléről vagy megszüntetéséről beszélünk. Itt nem jöhet számításba, hogy a niágánipar milyen követeléssel lép fel, nem jöhet számításba az a deficites összeg sem, amelyről a miniszter úr beszélt. Ezt igenis, vállalni kell annál is inkább, mert az üzemek teljes megszüntetésével is fennállana egy bizonyos szociális kötelezettség a kormány részére, amelyet akkor is vállalni kell, ha ezekből az üzemekből semmiféle bevételt sem tudna eszközölni. Ha a /budapesti gépgyár helyzetét vesszük, ott is hasonló állapotokat lehet találni. Itt, különösen Diósgyőriben azt az örvendetes állapotot lehet megállapítani, hogy a múlt helytelen viszonyaival szemben ezidőszerint kedvező állapot áll fenn. Kedvező, mert a jelenlegi vezetés kemény, de előrelátó törekvéssel iparkodott lerázni magáról azokat a terheket, amelyek ezideig nyomták az üzemvitelt, iparkodott megindítani olyan üzemrészeket, amelyekkel rentábilissá lehet tenni az egész üzemvezetést. Éppen ezért gondolni sem szabad arra, az állam szempontjából sem, hogy ezt az üzemet megszüntessük és a magánipar számára kiszolgáltassuk. Kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy az állami vas- és acélgyárak üzemvitelének továbbfolytatására tegye meg a szükséges intézkedéseket és ne tegyen ki igen .sok munkást családtagjával együtt annak a bizonytalanságnak, hogy az üzem beszüntetése eseten a legkétségbeejtőbb helyzetbe jussanak. A másik fontos kérdés, amelyről szintén kellene itt nyilatkozni, amelyről az általános vita keretében már beszéltem, a miniszter úr által szintén megemlített energiagazdálkodás kérdése. A miniszter úr itt csak általánosságban beszélt, konkrét kérdéseket egyáltalában -nem vetett fel. Megemlítette ugyan, hogy az energiagazdálkodási törvény nem kielégítő, hogy kiegészítésre szorul és hogy szükség volna energiagazdálkodási tanács felállítására, és kijelentette azt is, hogy az errevonatkozó előkészületek meg is történtek, már ki vannak szemelve azok a fiatalemberek, akik mint titkárok fognak szerepelni, de ez nem elegendő. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok felvetni, vájjon a miniszter úr vállalni tudja-e a felelősséget elődeivel szemben azért, ami az energiagazdálkodás terén történt. Mert a vasút elektrifikálása terén olyan súlyos mulasztások történtek, amelyek végre tisztázásra szorulnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet ezt a kérdést az örökös hallgatással elleplezni, mert igenis, ide tartozik a parlament plénuma elé az a kérdés, hogy a vasút elektrifikálására felvettek súlyos összegeket, összegszerűleg 92 millió pengő külföldi kölcsönt azzal, hogy az egész vasútelektrifikálási kérdést lebonyolítják és most, ha a költségvetés keretében tallózunk, ott is megállapíthatjuk, hogy 3 millió pengő van felvéve a vasútelektrifikálás továbbfolytatására, ha pedig a külön pénzügyminiszteri bejelentést vesszük, ott is 4'4 millió pengővel találkozunk, mely összeg a vasútelektrifikálás továbbfolytatására van felvéve. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. (Buchinger Manó: Halljuk! Meghosszabbítást!) Kabók Lajos: Nagyon sajnálom, hogy ezek a fontos kérdések kellő megvilágítás alá nem kerülhetnek, de az elnök úr intelmét megfoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. 7. ülése 1333 május 24-én, szerdán. 267 gadva, összefoglalom beszédemet és azt csak azzal fejezhetem be, hogy a vasútelektrifikálás kérdése tisztázatlan kérdés, amelyet igenis, minden körülmények között tisztázni kell a parlament színe előtt. Tudnunk kell, mi történt azzal a pénzzel, amelyet külföldön, Angliában vettek fel, tudnunk kell, hova tették azokat az összegeket, amelyekre vonatkozóan precízen meghatározhatott annakidején, hogy azokat milyen célra akarják fordítani. Egészen pontosan meg volt jelölve, hogy a vasútelektrifikálás kérdését a bánhidai centralen kívül milyen módon akarják végrehajtani. Tudnunk kell, hogy amidőn 42 darab villamosmozdony elkészítését vették tervbe és ebből a 42 darabból még négy darab sincs egészen készen, (Elnök csenget.) mégis újabban majdnem 8 millió pengőt akarnak közpénzekből erre a célra igény bevenni, hol van az a 92 millió pengő, (Elnök csenget.) amely összeget erre a célra vettek fel. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. ' Kabók Lajos: Ügy vélem, hogy erről a kérdésről igenis ínég a kereskedelmi miniszter úrnak is, akinek kevés köze van ehhez a kérdéshez, de miután hivatali elődeinek; utóda, (Elnök csenget.) igenis, számot kellene itt adnia a Képviselőháznak ... Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni beszédét! Kabók Lajos: ... és magyarázatot 'kellene adnia arról, hogy valójában mit csináltak ezzel az összeggel. (Elnök csenget.) T. Képviselőház! Elnök: Méltóztassék befejezni! (Mozgás.) Kabók Lajos: Sajnálom, hogy ezt a fontos témát nem fejthettem ki eléggé, de az elnök úr intelme előtt meghajolva, befejezem beszédemet/ azzal, hogy az elmondottakra való tekintettel bizalmatlansággal viseltetem a kormánynyal szemben és a címet nem fogadom el. Elnök; Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! A belső gazdasági életben állandó harc folyik a különböző, érdekek és érdekképviseletek között Az illetékes kereskedelemügyi miniszter úrra mint bíróra, legfőbb hatóságra vár az a feladat, hogy ezen a téren igazságot tegyen. Itt a Házban is a kereskedelmi tárca vitája alkalmával faltörő kosokként rohamozták meg a szövetkezeteket és a közüzemeket. Kívánatos volna, hogy ennek a két kérdésnek vitája nyugvópontra kerüljön. Előrebocsátom, hogy csekélységem semmiféle szövetkezeti érdekképviselethez nem tartozik, a szövetkezeti eszmének híve és mint fogyasztó kapcsolódik bele a szövetkezeteken keresztül ebbe a gondolatba. Amikor tehát itt én a szövetkezetek mellett török lándzsát és foglalok állást, (Müller Antal: Helyes!) akkor a gazdasági életiben gyengéknek, a magukrahagyatottaknak önvédelmi harcát szolgálom. (Müller Antal: Ügy van!) amely nemcsak respektálandó a kis egyedek összeállásában, hanem amely parancsoló szükségként jelentkezik, hogy a kormány a maga erejével mindig a szervezkedésre sokszor képtelenek mellé álljon. Ebből a gondolatból sarjadzott ki és alakult ki mindenüt^ a közüzem a gazdasági élet erősebb egyedeivel szemben. Tegnaoi expozéja egyik tételében épnen azt fejtegette a miniszter úr. hogy a gazdasági életbe való beavatkozást az állam éppen abból az elgondolásból tartja szükségesnek, hogy a gyengék védelméö szolgálja az erősekkel szemben, mert amíg az 38 .