Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. két kovácsmester feltörte az ajtót, berohantak és akkor előfogták az asszonyt, hogy adja ki a nála rejtőzködő vigécet. Megjegyzendő, — hiszen a nőknek is van szavazati joguk — ez az asszony független kisgazdapárti választó polgárnő volt. Természetesen senki sem volt elbujtatva nála. Akkor azt mondották neki, hogy ez a pár csizma bizonyosan a szeretőjéé és felpróbáltatták vele a hidegben, éjnek idején, hogy csakugyan övé-e a csizma, mert azt állította, hogy az övé. Azután három-négy órán keresztül keresztül-kasul járatták az udvaron, vitték az alsóházba, az istállóiba, hogy adja ki, akit ott rejteget. (Dinnyés Lajos: Középkor!) Ez az asszony másnap nagy idegbajos rohamokat kapott, és amikor bennünket másnap reggel odahívtak és kérettek, hogy jegyzőkönyvet vegyünk fel, akkor elmondotta, hogy megjelentek a csendőrök a mi látogatásunk előtt és kérték, hogy most már jegyzőkönyvet írjon alá arról, ami történt, de úgy, hogy szabad akaratból bocsátotta be a csendőröket. Az asszony nem volt hajlandó ezt tenni. Közben nagyon sok vér is elfolyt az asszonytól, és a tanuk vallják, — mert már összegyűlt abból a községből a szomszédoknak apraja-nagyja, azután képviselőtestületi tagok, presbiterek — hogy amikor az egyik csendőr, egy barnabajuszú csendőr mindezt végignézte, félrefordult és a könnyeit törülgette a zsebkendőjével, így történt, ezt cselekedték a csendőrök, felsőbb utasításra bizonnyal. Itt van azután Lang Lénárd t. képviselőtársam egy levele abból az időből, amelyet Hegymegi Kiss Pál képviselőtársamhoz intézett, amelyben benne van, hogy az egyik községben, — nem nevezem meg, méltóztassék kinyomozni — amikor a községi jegyzőnél elégtételt követelt bizonyos atrocitásokért és mondotta, hogy törvényhozó, akkor a községi jegyző azt mondotta neki: elég szégyen, hogy ilyen törvényhozói vannak Magyarországnak. (Dinynyés Lajos: A tardi híres jegyző! Hogy van joga ilyet mondani? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fáy István: Ne tessék elfelejteni, hogy a fellépés nem volt megfelelő! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. (Fáy István közbeszól.) Fáy István képviselő urat rendreutasítom! Kun Béla: Méltóztassék megengedni, hogy tovább folytassam. A jegyzői kar iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok. (Fáy István közbeszól.) Elnök: Ne méltóztassék elnöki jogokat gyakorolni. Fáy István képviselő urat rendreutasítottam. Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Kun Béla: A csendőrség intézményét nagyrabecsülöm. En azokat hibáztatom, akik magasabb polcról olyan utasításokat adnak ki az eljáró közegeknek és az alsóbbrendű hatóságoknak, amely utasítások ezeket — akarva, nem akarva — ilyen meg nem engedhető törvényellenes és az emberi lelkiismeretet felháborító lépésekre kényszerítik. (Dinnyés Lajos: Pest megyében ilyent nem mondanak!) Elnök: Csendet kérek, Dinnyés képviselő úr!í Kan Béla: A petíciós aláírások gyűjtése sem történhetett meg a mezőkeresztesi kerületben másképpen, csak úgy, hogy többször^ intervencióra a miniszterelnök úr ő nagyméltósága saját személyi titkárát, Vass Eleket küldte le, hogy a petíciós aláírásokat^ eszközölni lehessen, mert előzőleg úgy a főszolgaKÉPVISELÖIIÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. * 17 bírák, mint a jegyzők megakadályozták ezeknek az aláírásoknak gyűjtését. Tegnapelőtt történt meg Mindszent községben a képviselőtestületi választás. Andaházi Kasnya Béla t. képviselőtársamat állandóan detektívek kísérték. Nem engedték kinyomatni a szavazólapokat a független kisgazdapárti jelölteknek. Lefogták 24 bizalmi emberünket, akik a választást intézték volna. (Andaházi Kasnya Béla: A miniszter úr intézkedésére szabadonbocsátották őket!) Az igaz, de miért fogták le őket? Hogy szabadonbocsátották őket, az nem elégtétel a megsértett jogrenddel szemben. Egyénileg lehet elégtétel az illetőknek, de a megsértett jogrenddel szemben nem elégtétel. Ennek ellenére az lett az eredmény, hogy a független kisgazdapárt győzött a kormány listájával szemben. Ez az egyenlő mértékkel való mérés, amire a t. miniszterelnök úr tegnapi szózatos beszédéből következtetni lehetne? Nekünk nem f lehet szervezkednünk, nekünk nem lehet pártgyűléseket tartanunk, nem szabad beszámolókat tartanunk, de ha az országos pártelnök úr, Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam úgy gondolja, hogy ő Budapesten is szervezkedni akar, akkor neki lehet itt gyűlést tartani, neki lehet beszélni, Kozma Jenő budapesti egységespárti pártelnök úrral és csoportjával, vagy pártjával még a «haragszom-rád»-ot is eljátszhatják ilyen gyűléseken, és azután kibékülhetnek szintén gyűléseken, mint közös, egységespárti eresz alatt turbékoló galambok. Ez történt. Nekik minden szabad, de mi izgatók és forradalmasítok vagyunk, ha hasonló térre akarnánk menni. A t. miniszterelnök úr tegnap azt mondotta, hogy a közterheket arányba kell hozni a terherviselőképesség mértékével. Neki ezt szabad mondani, ez mehet, ez forsriftos mondás; de ha mi mondjuk ugyanezt, ha rámutatunk arra, hogy a nép nem bírja el azokat a nagy közterheket, amelyek vállait nyomják, és ha egyúttal ráolvassuk a régi rendszer fejére, hogy nagy felelősség terheli azokat, akik a régi rendsizer támogatói voltak, és akik közül igen sokan több-kevesebb változatban itt ülnek a mostani kormány háta mögött (Dinnyés Lajos: És azt is támogatják tovább!) azért, hogy a világjelenségeket leszámítva, idáig fajultak a pénzügyi és gazdasági állapotok Magyarországon, és ez alól a felelősség alól nem lehet kibújniok azoknak, akik régen Bethlen. Istvánt támogatták, most pedig Gömbös Gyula háta mögött az új rendszert hirdetik: amikor mi mondjuk ezt, az már izgatás. Különösen izgatás, ha még általános titkos választójogot is követelünk, ennek minél hamarább való törvénybeiktatását s tiszta választások megejtését minél hamarább, nem úgy, mint Létay Ernő t. képviselőtársam tegnap mondotta, hogy időelőtti ez a dolog, hanem minél hamarább. Ha amellett gyülekezési szabadságot, egyesülési és sajtószabadságot követelünk és mindent, ami a közszabadságokhoz tartozik, ez már nem is izgatás, hanem lázítás számba megy. És ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy az alkotmányos jogok birtokába jutván tényleg a nemzet és megkérdeztetvén, s az urak az ítélőszék elé vonatván, ennek az lenne az eredménye, hogy az egységespártnak vagy a nemzeti egység pártjának hírmondói is nagyon kevesen jönnének vissza: ez már a lelkek forradalmasítását jelenti a t. túloldal szerint. (Úgy van! Űgy van! a baloldalon. — Zaj.) De minek vegyem azt ezzel szemben, hogy 3