Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

224 At országgyűlés képvisélöházána, egyébként nem volna lehetséges az ezirányú ténykedést későbben aktaszerüen igazolni, ez pedig múlhatatlanul szükséges, úgy az ellenőrzés, mint pedig a ma folytonosan megszülető és rendesen hitelre találó panamavádak szempontjából. E tekintetben tehát bizonyos bürokráciának lennie kell. De meg akarom ezzel kapcsolatban állapítani azt. is, hogy a m. kir. Államvasutakkal való kooperációjában a .sokat támadott Ibusznak is milyen érdemei vauinak az idegenforgalom fejlesztése terén. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Hogyne! Nagy érdemei vannak!) Én azt vagyok bátor mondani, hogy engem ebben a pillanatban nem érdekel az, hogy az Ibusz.-nál milyen személyi terhek vámnak, (Ulain Ferenc: Jó nagy zsebeik is vannak! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Mint a szeszkartellmél !) ment! az eredmények beszélnek és # az eredmények igazolják azt, (Folytonos zaj a hail- és a szélsőbaloldalon.) hogy mindazok a szervezetek, amelyek a magyarországi idegenforgalom fejlesztésében résztvesznek, igenis az ő igen komplikált mesterségüket és tagadhatatlan, — csak nyifcotrt szemmel kell járnunk az utcán és megállapíthatjuk — hogy igen jelentékeny eredményeket értek el ezen a téren, hangsúlyozottan mondom, hogy idegenforgalmi szempontból a m. kir. Államvasutak igazgatósága éppen úgy, mint az Ibusz., a kereskedelmi miniszter úrnaik és az Idegenforgalmi Tanácsnak nagyon is szakavatott vezetése mellett, féladatuk magaslatán állanak. Ezt a kérdést nem is szabad elaludni hagyni, mert az idegenforgalom egyetlen szeme nálunk a láthatatlan exportnak, (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Nem is hagyjuk!) mert az idegenforgalom a legjava anmak^ amely ' végeredményben az ország anyagi helyzetét nagy mértékben javítja. (Ulain Ferenc: A szeszkartellt sem hagyjuk! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Zaj.) — A képviselő urakat pedig figyelmeztetem, hogy ilyen atmoszférában tárgyalni nem lehet. Ha fa képviselő urak nem maradnak nyugodtan, felfüggesztem az ülést, (Egy hang a szélsőbaloldalon: És nappal tartunk ülést!) Fellner Pál: Ha pedig méltóztatnának „maguknak fáradtságot venni egyes képviselőtársaim, hogy azokon a vidékeken tanulmányozzák ezt a kérdést, amelyek az idegenforgalomra rá vannak utalva, ahol az fejilődésképes úgy üdülőhelyek, mint gyógyfürdők szempontjából és ahol éppeni a széles néprétegeknek . tudna mind fokozottábtb megélhetési lehetősé. geket nyújtani, akkor bizonyára nem méltóztatnának ezt a kérdést sem bagatellizálni, sem pedig elvi szempontból kezelni, hanpm szintén méltóztatnának azt az álláspontot elfoglalni, hogy szakavatott kézzel kell az idegenforgalmat igenis az eddigi módszerek szerint továbbvezetni. (Zaj balfelőL.— Elnök csenget.) Miután én a szakavatott vezetésre általában látom a garanciákat, és miután a költségvetés összeállításából látom, hogy még a mai nehéz helyzetünkben is megtörténik minidaz, ami a termelés megélénkítése és fenntartása szempontjából lehetséges, de a kereskedelemügyi miniszter úr iránti (bizalomból is a kereskedelmi tárca költségvetését álltalánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? 186. ülése 1933 május 23-án, kedden. Petrovics György jegyző: Propper Sándor! (Dinnyés Lajos: Tessék éljenezni! A miniszter úx gratulál!) Elnök: Kérem Dinnyés képviselő urat, tessék csendben maradni. A szónok még nem is beszél, máris közbeszól. ' Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr igen idegesen reagált azokra a közbeszólásokra, amelyek a kartelleket kánytorgatták. Én megértem ezt az idegességet a karteliurak részéről, mert a kartelleknek valóban sok Achillus-sarkuk van, viszont feleslegesnek tartom, legalább egyelőre, mert . ez alatt a rendszer alatt a kartelleket, sajnos, J semmiféle veszedelem nem fenyegeti. (Felkiáltások balfelől: Bizony nem! — Kabók Lajos: Gratulált a miniszter úr is a kartellvezérnek! Hát hogyan lehetne baj!?) Amíg ez a rendszer van uralmon, a kartelleknek nincs mitől félniük és egészen nyugodtan és szabadon garáz* dálkodhatnak a fogyasztók rovására. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Dinnyés Lajos: Nincs semmi baj!) T. Képviselőház! Szóvá akarom tenni az új stílusnak azt a legújabb kinövését, hogy a tárca-miniszter urak a vita elején felszólalnak, az uzsonna és a vacsora között felszólalnak, elvesznek a tárgyalás idejéből két órát... (Simon András: Nem vesznek el semmit! — Farkas István: Ez eddig nem volt! Ez is új stilus! Ez is becsapása az országnak! — Zaj,) ... amivel a vita jelentőségét csökkentik. (Farkas István: Miért nem beszél a miniszter éjfél után? Beszéljen a végén, ez a parlamentáris szokás! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tartom lojális eljárásnak, mert olyan színezete van a dolognak, hogy a miniszter urak után felszólaló szónokok szavaira vagy megjegyzéseire a miniszter urak már nem kíváncsiak. (Farkas István: Azokra fütyül a miniszter. — Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Még itt ülök. Még egyelőre hallgatom!) Koma locuta, Róma beszélt, a kérdés tehát el van intézve. (Gáspárdy Elemér: Majd beszél a miniszter úr! — Dinnyés Lajos: Mikor! — Gáspárdy Elemér: Holnap! Jöjjenek be! — Dinnyés Lajos: Mi holnap is itt leszünk!) Hiszen holnap is van egy nap a vitához és azt hiszem, hogy ha már megcsinálták az éjjeli ülést, az ellenzék kimerítésének célzatával és meglehetősen nagy költségtöbblettel, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) akkor a miniszter urak legalább legyenek olyan kegyesek és tegyék el magukat másnapra és másnap mondják el az összes felszólalásokra a reflexióikat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szerintem ez volna a lojális eljárás. T. Képviselőház! Egy és háromnegyed óra hosszat beszélt a kereskedelemügyi miniszter úr. Ez alatt az egy és háromnegyed óra alatt a kereskedelemügyi tárca keretében a kereskedelmi és iparügyek tárgyalása folyamán a miniszter úrnak egyetlenegy szava, egyetlenegy megjegyzése, egyetlenegy bíztató üzenete nem volt a munkások felé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyetlen szót se mondott a miniszter úr a murikáskérdésről. mintha ez a probléma egyáltalában nem is léteznék. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Zsindely Ferenc: Ügy látszik, hogy a képviselő úr aludt! Itt sem volt!) Mondott a miniszter úr néhány szót, (Zsindely Ferenc: Az előbb azt mondta, hogy egy szót sem szólt!) ez azonban csak konvencionális megemlékezés volt minden kon-