Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

1Í8 Àz országgyűlés képviselőházának 1$%'. ülése 1933 május 19-én, pénteken. seket sportszerüleg lehetne elintézni (Br. Vay Miklós : A sportszellem nem vicc. né/zék meg az angolokat ! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor : Ott nem választanak úgy, mint nálunk ! Nálunk HZ EL fair-play, hogy minden bizalmi a dutyiba ! Most volt tegnapelőtt !) Elnök: Csendet kérek ! Eckhardt képviselő úr maradjon végre csendben! Farkas Tibor : Én voltam abban a helyzetben, hogy az angolokat megnézhettem, meg is néztem őket, amennyire lehetséges volt. Egyet tapasztaltam az angoloknál, amit — sajnos — itt nem tapasztalok, azt, hogy a szembenálló felek, pártok egymással szemben a fair-play alapján járnak el. (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon : Ezt kérjük, ezt várjuk ! — Gr. Somssich Antal közbeszól.) Elnök : Somssich képviselő urat kérem, maradjon csendben. Farkas Tibor : A fair-playnak az a szabálya. úgy a sportban, mint másutt, ahol a fair-play szerepel, hogy a nyilatkozatok illetékes részről megfelelő komolysággal tétessenek meg és azokon ne változtassanak. Némileg megingatott a fairplay lehetőségének tekintetében az, amit olvastam és tapasztaltam a ma szétosztásra került Naplóban. Ebben ugyanis az 520. oldalon, a miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban nem találom azokat a szavakat, amelyek itt a Házban elhangzottak. (Gr. Hunyady Ferenc: Amelyeket mindannyian hallottunk !) A miniszterelnök úr ugyanis azt mondotta : «igen t. közjogi ellenfeleim részéről». Ebben a Naplóban erről szó sincs, hanem itt egyszerűen azt találom : «azok, akik tőlem, eltérő közjogi álláspontot foglalnak el». Azt hiszem, hogy általában a beszédeket, de különösen olyan miniszterelnöki beszédeket vagy kormánynyilatkozatokat, amelyek fontos kérdésben hangzanak el itt a Házban, meg kell találnunk a Naplóban, úgy, ahogyan azok itt elhangzottak. Nem állítom azt, hogy a miniszterelnöknél, vagy akármelyik kormányférfinál nem állhat elő az a helyzet, hogy talán a vita hevé*ben olyan nyilatkozatot tesz, amelyet a szavak egyszerű értelmében nem lehet egészen tisztán látni. Ebben az esetben a fair-play azt kívánja, hogy ahol a nyilatkozat elhangzott, ott ez a nyilatkozat niegmagyaráztassék, (Eckhardt Tibor : Korrigáltassák !) mert semmiesetre sem engedi meg a fairplaynek semmiféle szabálya azt, hogy egy ilyen nyilatkozat egyszerűen más formában, más értelemben kerüljön bele a Naplóba- A helyes mód az angol fair-playnek megfelelő eljárás,, az lett volna, hogyha ez a nyilatkozat egyáltalában nem nem fedte a minisztereliiök úr elgondolását és egész koncepcióját, akkor méltóztatott volna ezt itt a Ház színe előtt helyreigazítani, mert elsősorban az illető szónok a hivatott arra, hogy interpretálja azt, amit mondott, vagy megmondja, hogy mit akart mondani. A parlamentarizmus szabályaival semmiesetre sem egyeztethető össze, hogy az elmondottól eltérő szöveg kerüljön a Naplóba. A Naplóba ugyan nem fog kerülni, mert ez ellen óvást emeltem, és azt hiszem óvást emeltünk mindnyájan, akik tanúsítjuk, hogy az, amit a miniszterelnök úr mondott, egészen más, mint ami itt a Naplóban van, úgyhogy végeredményben annak idején mindenki, aki ez iránt érdeklődik, meggyőződhessék arrnl, hogy hogyan hangzott el az a miniszterelnöki nyilatkozat. Ilyen leegyszerűsítéssel a kérdéseket, különösen nagy kérdéseket tárgyalni és elintézninem lehet. Nem akarok most ennek a kérdésnek bírálatába bocsátkozni, én csak ezt a tényt szögeztem le azért, mert az előttem szóló képviselőtársam annyiszor hangoztatta a fair playt. Legyen itt ebben a parlamentben minden tekintetben fair play. (Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre sokkal eredményesebb munkát végezhetünk itt. ha az a fair play alapján történnék. És az ajánlatok tekintetében is, ami a fair playre vonatkozik, azt hiszem senki nem vonhatja kétségbe, hogy parlamentáris országokban a fair phy alapján a nagy kérdéseket választó közönségnek kell eldöntenie. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem vonhatja senki kétségbe azt, hogy a fair play e^yik első alaptétele az, hogy ha általában mind a két oldalon, mert azt hiszem ezt talán nem vonja kétségbe senki a sok elhangzott nyilatkozat után megállapították, hogy az a választójogi rendszer, amely itt ma érvényben van tarthatatlan és nem eredményez a valónak megfelelő megnyilatkozást, — ezt miniszteri székekből hallottuk az egységespárt vezérszónokai részéről, vezető emberei részéről, hallottuk az ellenzék minden oldaláról, hallottuk ezt kint, — ilyen körülmények között mindenesetre a fair play küzdelem első feltétele az, hogy a porondot letisztítsuk, ennek a küzdelemnek megfelelően előkészítsük. (Büchler József: Egyenlő fegyverekkel!) Mielőtt ezek az előfeltételek előkészítve nincsenek, itt fair play röl beszélni komolyan nem lehet. A fair play megkívánja azt minden tekintetben, hogy mindkét oldalon, jelenleg a Ház mindkét oldalán egyformán, nyugodtan, higgadtan és komolyan próbáljuk megoldani a parlamentarizmusnak ezt a kardinális kérdését, mert ezt a kérdést szenvedélyekkel, kicsinyes pártpolitikai szempontokkal, sportszerűséggel megoldani nem lehet, ezt a kérdést egyedül csak az ország érdekének megfelelően, nyugodtan, tisztességesen, minden melléktekintet nélkül az észszerűség szabályai szerint kell elintézni. Azt hiszem efelett vitatkozni kár. Ha egyáltalában azt akarjuk és azt valljuk, hogy a fair play alapján dolgozzék itt az ellenzék és a kormány, akkor első tisztességbeli kötelesség az, hogy ennek a fair play-nak első alapfeltételeit megteremtsük. De a fair-playnak vannak más szabályai is és éppen ezekre hivatkozom akkor, amikor azt mondom, hogy nem lehet ezt a kérdést egyszerre megoldani, mert ezek a megoldások formális elintézést hozhatnának, azonban végleges elintézést addig, míg az előfölteteleü nincsenek meg, semmi körülmények között nem hozhatnak. Próbáljuk meg azokat a kérdéseket, — és itt hivatkozom a belügyminiszter szavára — amelyek érinthetik az ország jólétét —sőt a belügyminiszter szavaiból azt a következtetést vontam le, hogy esetleg az ország exisztenciáját veszélyeztethetik — megoldani és próbáljuk megtárgyalni szenvedély nélkül, nyugodtan. Ezt a célt szolgálta volna és azt hiszem, szolgálhatta volna a zárt ülés, mert a zárt ülésnek van ugyan hátránya is, de óriási előnyei is vannak, Visszatérve a fair-play hazájára, Angliára, annak idején, a múlt század elején, egy vezető angol államférfiú azt mondta, hogy meglátta azt, amit nem látott egy másik államférfiú, hogy ha már azok, akik a politikai színjátéknál színészkednek, megmaradtak ugyanazok, azonban ma már nem játszanak a zsölyéknek, hanem a karzatoknak. A zárt üléseknél ennek lehetősége sajnos előfordulhat nemcsak nálunk, de minden parlamentben, hogy túlzottan kifelé folyik a vita. Ez zárt ülésen megszűnik, ott nincs meg az a lehetőség, hogy azok a szavak, amelyek itt elhangzanak, kifelé propaganda-célt szolgálhassanak, hanem igenis megvan a lehetőség, hogy azok, akik magukban felelősséget éreznek^ és akiket felelős funkcióra az ország ideküldött, egymás közt próbálják megoldani a nehéz kérdések tömkelegét, mert itt nem egyes kérdésekről van szó. Azt hiszem, hogy egy zárt ülés, amely talán szenvedélyekkel indult volna el, mégis lehe-