Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-184
§ä Az országgyűlés képviselőházának rik, ezt a bejelentést azonban nem vette tudomásul az ottani rendőrhatóság, az engedélyt megtagadta a következő indokolás alapján (olvassa): «A bejelentést tudomásul nem vehetem és a műsoros táncmulatságra vonatkozó engedély kiadását megtagadnom kellett^ mert a; bejelentett műsorból kivehetőleg a műsoros táncmulatság megrendezése csak politikai célt szolgál.» «El kellett utasítanom a műsoros táncmulatság megrendezését — mondja az indokolás további részében — főleg azért is, mert 1933 április 29-től május 2-ig általános gyűléstilalom van és tilos május elsejével r kapcsolatos mindenféle ünnepély.» (Proppcr Sándor: Mindenben politikát szimatolnak!) Ilyen lehetetlen indokot használnak fel. Itt még csak annyit említek meg, hogy az ünnepélyen mi lett volna az, al felforgatás, az a politikai tendencia? Ez az ünnepély valójában táncmulatság lett volna, de a táncmulatás éjféli szünetében egy kis műsort akartak leadni. Többek között az ottani helyi munkásdalárda elénekelte volna a «Kondorosi szép csárdásné» című magyar népdalegyveleget, továbbá ^«Nem hallottam soha ily bús harangszót» című, szintén magyar népdalegyveleget. A politikai hatóságnak, a főispánnak utasítására" be kellett tiltani ezt a májusi ünnepélyt, ezt a táncmulatságot, mert a főispán politikai tendenciát lát ebben, népdaloknak táncszünet közben való eléneklése politikai jelleggel hír, miért is az ünnepélyt engedélyezni nem lehet. Hogy mennyire a főispán keze van az egész betiltási rendelkezés háta mögött, az kiviláglik a Vásárhelyi Újság folyó évi április 29-iki számából, amelyben az olvasható, hogy (olvassa): «A törvényhatóság közigazgatási bizottsága dr. Farkas Béla elnöklése mellett ülést tartott, amely alkalommal pártunknak ottani közigazgatási bizottsági tagja napirend előtt szóvátette a munkásság május elsejére tervezett ünnepségének a betiltását és azt kérte a főispántól, hogy legalább ,a tüntető séta engedélyezése érdekében lépjen közbe a rendőrségnél és a főispán erre a felszólalásra a következőkben válaszolt». Elsősorban kijelentette, hogy (olvassa): «akkor, amikor a munkanélküliség láza gyötri az egész világot, amikor Magyarországon is, sajnos, annyi szegény munkás van, akkor ennek az országnak legnagyobb kincsét, a polgárságnak, a város lakosságának •a nyugalmát semmiféle beszédek tartásával, tüntető; sétákkal, felvonulásokkal és egyebekkel megzavarni nem engedem». Nem olvasom végig a főispán úr beszédét, csak utalok még beszédének arra a részére, amelyben azt mondotta, hogy (olvassa): «Azért nem^ engedem, mert a múlt szomorú példái mutatják, hogy a tüntetések emberáldozatokat követeltek, mint például Hódmezővásárhelyen 1894-ben» —- kár, hogy nem hivatkozott a francia forradalomra, vagy az 1514-ben lezajlott Dózsa-féle parasztlázadásra, mert ugyanazzal a joggal arra is hivatkozhatott volna —, «amikor az .agrárszocializmusnak egyik emlékezetes fellángolása volt,» szintén ezt láttuk. (Olvassa): «Az elmúlt esztendőknek 1 is» — mondja a főispán úr a továbbiakban — «voltak olyan eseményei, amelyek során rendó r rattakot kellett igénybevenni», stb. Ezekkel az indokokkal magyarázta meg a főispán úr azt, hogy ott valójában miért nem engedélyezi május elsejének, ha más módon nem, legalább egy ilyen táncmulatság keretében való megünneplését. Legyen szabadj nekem még a munkásság vezetőjének egy kiáltványát is a Ház színe elé 8í. ülése 1933 május 19-én, pénteken. tárnom, amely éppen abból a főispáni intézkedésből fakadt, amelyről az előbb szólottam. Ebben a kiáltványban kifejezésre jut az ottani munkásságnak egész panasza, keserűsége. Ez az, amit meg kell szüntetni, mert tűrhetetlen, hogy egyes vidéki helyeken a közigazatásnak legfőbb embere egészen a saját tetszése szerint járjon el ési teljesen függetlenítse magát a belügyminiszter intézkedéseitől, elgondolásaitól, magától a törvényhozástól, mindentől és a maga módszere szerint intézzen egy városban olyan ügyeket, amelyek más elintézést érdemelnek. Halljuk csak, miként szól ez a kiáltvány (olvassa): «& hódmezővásárhelyi szociáldemokrata pártszervezet vezetősége a minden évben szokásos május 1-i ünnepélyét a rendőrhatóságnál mostis bejelentette és a rendőrhatóság az ünnepély megtartását minden formában betiltotta. Az elmúlt évben, amikor még a statáriumrendelet is érvényben volt, ünnepi beszédet is lehetett mondani. Most azonban mindenáron megakadályoztak bennünket, hogy ennek a nagy városnak munkássága méltóképpen ünnepelhessen. Még táncmulatság tartására sem adtak engedélyt. Mindenáron provokálni akarnak bennünket, pedig a hódmezővásárhelyi munkásság nem érdemli meg ezt a sértő és bántó magatartást a hatóság részéről. Akkor, midőn Debrecen, Diósgyőr, Kaposvár, Győr, Makó, Orosháza, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely stb. városok munkásai mind megkapták a hatóság részéről a májusi ünnepélyre az engedélyt, ugyanakkor Hódmezővásárhely munkássága úgyszólván az összes magyar városok között egyedül kénytelen ezt a kivételes elbánást elviselni. Pedig az elmúlt télen ennek a városnak a munkássága olyan önmegtartóztatással és minden tiszteletet megérdemlő módon tűrte az éhség kínzó szenvedéseit, hogy ezzel tanúbizonyságot tett érettségéről és rendszeretetéről. Miért van szükség tehát erre a megalázó bánásmódra a hatóság részéről? A megbántódottság, a keserűség és a megalázottság érzése tölt el bennünket- Mégis arra kérjük a város munkásságát, viselkedjen május 1-én példás komolysággal, ne engedje magát provokálni semilyen irányból, de azért ünnepeljen. A tételes magyar törvényekben sehol sincs olyan intézkedés, hogy az állam bármelyik polgárnak meg lehessen tiltani az ünneplést. Azt sem lehet e törvények értelmében megtiltani, hogy ünnepnapon, aki sétálni akar, az ne sétálhasson. Ennyire nem lehet és nem szabad az állampolgárok jogait korlátozni. Minden munkás és munkásnő áldozzon május 1-én ^munkaszünetiéi a munkásság törekvéseiért és a szocialista célok eléréséért. A város polgársága felé szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy minden ünnepi megmozdulását _ a polgárságnak tiszteletben tartottuk és tartjuk, igyekeztünk és igyekszünk ezekben a nehéz időkben is a város nyugalmát és békéjét megőrizni, tiszteletben tartjuk a mások politikai és világnézeti meggyőződését, de a magunk részére is ezt kérjük. Az üzemekben dolgozó munkások május 1-én gondoljanak a munka és kenyér nélkül szenvedő munkástársaikra és május 1-én lélekben ünnepeljünk valamennyien.» Ez a kiáltvány, amelyet pártunk hódmezővásárhelyi szervezetének vezetősége intézett a munkássághoz, tanúskodik arról, hogy méltatlanul bánnak ott el a munkásokkal. Méltatlanul, mert Ők példás magatartást tanúsítanak
