Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

92 Az országgyűlés képviselőházának 17 teljesen azokkal a módszerekkel dolgozik, amelyeket Wolff Károly annyira elitéi és amelyek ellen hadakozik. Wolff Károly utálja a bolsevista módszereket és ime, amikor a német pszihé alkalmazza ezeket a bolsevista módszereket, akkor Wolff Károly rajong, mert kapitalista állam kapitalista képviselői foglalnak el munkásházakat, munkáslapokat, munkásbankokat, mások magnátulajdonát. Abba nem megyünk bele, hogy csak akkor veszélyes az ilyen kilengés, ha munkások alkalmazzák a kapitalisták ellen. Az úgynevezett államfenntartó pszihének joga van rabolni, gyilkolni, a törvényeket felrúgni, bírákat kidobni? Ebbe a cserébe nem_ megyünk bele, t. Képviselőház! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Innét, erről a helyről kell megállapítani: igenis, a magyarországi szociáldemokrata párt a legnagyobb szeretettel és szolidaritással emlékezik meg az üldözött német munkásságról és a német szociáldemokratákról. (Ügy van! Ügy van! — Taps a .szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: A mexikói és a spanyolországi vallásüldözések ellen egy szavuk sem volt!) A magyar ifjúság, a magyar munkásság és a magyar élet problémái, egész Magyarország problémája szorosan összefügg azzal a gazdasági és politikai rendszerrel, amely ma az életet Magyarországon irányítja. Amíg ez az adottság van, amig ez a gazdasági és politikai rendszer vain, addig sem az ifjúság, sem a munkásság problémáit megoldani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor képviselő úr és többen az egységespárti oldalon és ezen az oldalon is elismerték azt, hogy a kapitalizmusnak óriási bűnei vannak. Óriási, rengeteg, szédületes bűnéi vannak, de nemcsak azok, amelyeket itt elmondanak, hanem sokkal nagyobb bűnei. A kapitalizmus csak öncélú lehet és a kapitalizmus túlnőtt azokon a kereteken, hogy a gazdasági rendszereknek irányítója lehessen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalno.) Majd beszélek némely dologról, amely nemcsak Magyarországnak visszássága, — hiszen ez a világválság — (hanem visszássága az egész világ kapitalista rendszerének. Azt mondotta Eckhardt Tibor képviselő úr (Olvassa): «Ha azonban a tőke teljesíti szociális kötelességeit, akkor a marxizmusnak nem lesz létjogosultsága.» Szívesen elvállalom ezt a megállapítást. Ha a tőke tejesíti szociális kötelességeit^ akkor tényleg nem lesz a marxizmusnak létjogosultsága; csakhogy a hiba ott van, hogy a tőke nem teljesítheti szociális^ kötelességeit, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem létezik olyan tőke, amely nem öncélú, nem létezik olyan tőke, amely emberszerető. A tőke mindig kizsákmányoló, fosztogató tőke, (Ügy van! r Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem is lehet más. A tőke természetében van az, hogy nem bír megváltozni és arra van alanozva, hogy az emberek óriási tömegeit kizsákmányolja. Minden munka alapja a munkaerő. Lőhet valakinek a Francia Bank egész aranykészlete a birtokaiban, ott halhat éhen az aranykészlete mellett, ha nem dolgoznak részére; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) hiába vannak az illetőnek milliárdjai, aranytömbjei, csak annyija lesz, amit ő maga össze tud kaparni. Ezek az aranytömbök akkor lesznek kifosztó jellegűek, amikor átalakulnak tőkévé, hogy mások munkájából hízzanak és mások U. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. munkájából éljenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Sokan akkor, mikor ezeket a világjelenségeket nézik, azt hiszik, 'hogy a fascizmus, a Heimwehr, a nemzeti szocializmus Németországiban, olyan áramlatok, amelyek úgy önmaguktól keletkeztek, eszmék, amelyek egyszerre csak itt vannak a porondon. Meg kell érteni t. Ház, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb forradalmi átalakulását éljük, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a kapitalizmus túlnőtt azokon^ a^ kereteken, amelyek bizonyos ideig lehetővé tették a létjogosultságát, ma azonban már nem tudja teljesíteni ezt a hivatását s sein az elosztásnak, sem a termel esnek módszere nem tudja kielégíteni az emberiség nagy többségét. Nagyon soknak kellett történnie a világon, a demokrácia bizonyos országokban való hanyatlása idejének kellett 'bekövetkeznie, hogy arról lehetett légyen beszélni, hogy mi Magyarország a jog* klasszikus hazája vagyunk. Hogyan tóhet klasszikus jogállamról beszélni egy olyan államban, ahol nincsen meg az általános, egyenlő és titkos választójog? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden jog alapja a becsületes választójog, minden jog alapja, hogy a parlamentben minden külső zavar nélkül, minden közbeavatkozás nélkül megszülethessek a nép igazi akarata. Ki meri mondani azt, hogy a magyar parlament így alakult meg? Hiszen ma már minden oldalról hirdetik, hogv ez az utolsó eset, hogy a parlament így jött létre. Miért? Mert az ajánlások rendszere becstelen. Miért? Mert nyiltan választani nem lehet. Mert előfordult emellett a választójog mellett az, hogy 1929-ben Kiskunkondoroson a választók alázatos kérvényt írtak Bethlen miniszterelnökhöz, hogy engedje meg, hogy ne a hivatalos kormánypárti jelölre szavazzanak, hanem a másik kormánypártira, aki nem hivatalos. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyszerű!) Amikor ilyen egy választójog, akkor nem lehet azt mondani, hogy mi a jog klasszikus hazája vagyunk, mert hiányzik az alap. Az alap a parlament, az pedig nem olyan eszközökkel jött létre, hogy a nép egyetemes akaratát képviselje, s miután nem így jött létre, tehát minden erkölsi alap hiányzik arra, hogy ezt az országot^ a jog klasszikus országának kiáltsák ki. Az ajánlási rendszer becstelensége, a közigazgatási hatóságok erőszaka, amiről itt kötetekre valót beszéltek már, nem teszi lehetővé azt, hogy itt jogállamról beszélhessenek, mert amilyen a választójog, olyan a parlament. Ha a nyilt választójog segítségével azok az osztályok kerülnek be a parlamentbe, amelyeknek osztálvérdekei ellenkeznek a nép igazi érdekeivel, akkor ez a parlament csak osztálytörvényeket tud hozni, Ebben a parlamentben lehetséges azután az, hogy 30 igazgatósági tagsággal, mindenféle mellékállásokkal, álláshalmozással, mindavval, amiről itt beszéltek már, vannak képviselők, akik egzisztenciájukban függnek a kormánytól és természetesen hű kormány támogatók. Ez az egyik. l Amilyen viszont a parlament, olyan a politikai hatalom. A politikai hatalom instrumem tuma a parlament, az kölcsönzi a végrehajtó hatalomnak a szuronyok erejét, amellyel ebben az országban ilyen kitűnő konszolidációs nyugalmat tudnak megteremteni. (Farkas István: Ez az! A esendőrszuronyokra épített konszolidáció! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A közszabadságok dolga is furcsa helyzetben van a jogok