Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
84 Àz országgyűlés képviselőházának l 1 / Ez az, amire Bud t. »képviselőtársam utalt, hogy a csökkentett értékeket nem akarjuk leírni. Itt nem csak adósságrendezésről van szó, hanem evvel kapcsolatban a vagyonrendezés állapotába kell eljutni. A fontos az, hogy ez a rendezés a jogi elveknek megfelelő formában történjék. Vegyük át a kényszeregyezségi eljárás alapját képező jogi elveket ennek a kényszerrendezésnek megalkotására. Generálisan intézkedjünk, a bel- és külföldi adósságok tekintetében egyformán, mert az én véleményem szerint a külföldi hitelezőnek csak az a követelése jogos, ihogy hátrányosabb helyzetbe ne kerüljön, mint a belföldi hitelező, de ha én a belső életem vetületéből az általános jogelveknek megfelelőleg csinálok rendezést, az lehet igen hátrányos a külföldi, vagy belföldi hitelezőre, de a jog szempontjából nem kifogásolható. Ezt kell nekünk megcsinálnunk, mert így tudjuk megszabadítani gazdasági életünket a múlt adósságaitól. De, ismétlem, ez nem lehet földteherrendezés. Ennek általános adósságrendezésnek kell lennie, mert ha a rendezést korlátolom a mezőgazdaság körére, akkor lehetetlen szituációt teremtek. Keresztül kell vinnem ezt az egész gazdasági élet területén és ha az egész gazdasági életet terhelő adósságvolument így csökkentem egy elviselhető fokra, elviselhető mennyiségre, akkor van reményem arra, hogy a gazdasági életben mindig meglévő természetes energiák működni kezdenek és van reményem arra, hogy a külföldi javulás nem fog megállani az ország határánál, mint egy lezárt területnél, hanem ennek hatása idebennt is érezhető lesz. Ezt a kényszerrendezést, az egyedüli kényszerrendezést azért is tartom egyedüli járható útnak, mert csak az egyedi elbírálás mellett tudom kiküszöbölni az igazságtalanságokat és jogosulatlan előnyöket. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Es ha valaki ezzel szemben azt kérdezi, hogy ihogyan lehetséges az, 'hogy az egyik adósnak az adósságrendezés során csökkentem a terhét, a másik adósnál pedig, akinél több fedezet van, nem csökkentem, akkor azt felelem: semmi egyjéb nem történik, mint a mi mostani jogelveink szerint a hitelezés terén történk, ha a kommerciális hitelezés esete forog fenn, ahol szintén ugyanaz az eset, hogy a jó adósnak hitelezője megkapja, a rossz adósnak hitelezője uedig elveszti tőkéjét, vagy tőkéjének egy részét. T. Ház! Vállalkozás, hitelezés és termelés rizikó nélkül nem lehetséges, (ügy van! ügy van!) Az államnak az a kötelessége, hogy az általános jogelvek alapján a termelést, az üz- | leti vállalkozást szabályozza, védje, azonban j senkinek nem adhat garanciát arra, hogy ilyen ! felfordult gazdasági viszonyok között ingó tőkédét, üzleti berendezésiét, vagy gyári berendezését az eredeti értékben fogja megvédeni és megtartani. Az idő rövidségére való tekintettel is kénytelen viagyok most már gyorsain végezni azzal a harmadik kérdéssel, amely a politikai likvidáeióra vonatkozik. Ebben a kérdésben valószínűleg ellentétben állok a t. túloldal számos kép viselő tagjával, amin nem is csodálkozom. Végeredményben egy pártnak tagjai között, amely párt immár 10—13 év óta fennáll, olyan összetartás•*és a párthoz való olyan ragaszkodás fejlődik ki, hogy bizony nehéz megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a párt likvidáció alá kerüljön. Nehéz ebben a kérdésben vitaítkozini is azokkal, akik azt hiszik, hogy a Ù. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. mai időkben, amikor országok vesztek el, trónok omlottaik össze, s megdönthetetlennek vélt elvek pusztultak el, ebben a borzasztó vízöziönben maradt még egy sziget, és ez az ő pártjuk, amely változatlanul állja az idők rombolását, (Egy hang a jobboldalon: Hála Istennek!) En csak a t, miniszterelnök úrra hivatkozom, aki a maga részéről iá nemzeti összetartás és a nemzeti egység gondolatát most már átvette, s nem azzal az idegenkedéssel és kritikával nézi többé, mint kormányzatának elején, ihanem állandóan hirdeti és vallja is. En azt kérdezem: miért 1 Itt van az óriási többség, miért van szükség tehát a nemzeti összefogás hirdetésére és a nemzeti egység gondolatának propagálására? Azért van erre szükség, t. Ház, mert a miniszterelnök úr, aki fentről nézi az eseményeket, rájött arra, hogy ezeknek a gazdasági és pénzügyi kérdéseknek a likvidálása sokkal súlyosabb probléma, mintsem hogy egy párturalom ennek terhét el tudná viselni. Csakis így érthetem meg a miniszterelnök úr felfogásában beállott változást. Hogy ez hogy valósítható meg, ezzel adós maradt a miniszterelnök úr is és Wolff Károly t. képviselőtársam is,, aki a tegnapi napon tartott beszédében szintén elfogadta a nemzeti összefogásnak, az energiák egységesítésének programmját. Egyelőre csak azt hallottam, hogy ennek az összefogásnak keresztény és nemzeti alapon kell törtémnie. Nézzünk szembe ezzel a két követelménnyel. Nemzeti öncélúság alapján — mondja Wolff Károly és mondja a, miniszterelnök úr. Valljuk meg őszintén, hogy ez a nemzeti öncélúság immár mindennapi kenyerünkké lett, de még senki se tudja, hogy ez mit jelent. A nemzeti öncélúságot elfogadom, ha annak pozitív tartalma van, de nem tudnám elfogadni a nemzeti öncélúságot akkor, ha ez azt jelentené, amire egyesek sokszor alludálnak, hogy az állam és polgárai között óriási szakadék van, hogy az állam valami mithológiai fogalom, valami ember- és természetfölötti istenség, amelynek a polgár csak áldozatokat mutathat be, amely áldozatokat a főpapok szoktak átvenni. Nem! Ezt a fogalmat nem tudom magamévá tenni. De ha a nemzeti öncélúság alatt azt kell érteni, hogy ennek a nemzetnek múltjánál fogva az emberi közösségben! külön célja, külön jelentősége van, és ezzel a külön jelentőséggel működik közre az általános emberi haladás előrevitelére, akkor ezt elfogadom olyan megállapításnak, amelyet mindenkinek magáévá kell tennie, aki egy ilyen nemzet-családnak tagja akar lenni. (Jánossy Gábor: A történelmi Magyarország függetlensége: ez a nemzeti öncélúság!) Hát, t. Ház, megvallom, ez rövidebben van kifejezve. (Derültség. — Friedrich István: Ezt aztánl megmondta! — Eckhardt Tibor: Van benne poézis!) Ugyanígy vagyok a keresztény alapppal is. Ha ennek a keresztény alapnak pozitív tartalma van, akkor el fogja fogadni mindenki, és el kell fogadnia mindenkinek. A kereszténységnek politikai tartalma az én tudomásom szerint csak egy van: az ember jogainak határtalan tisztetelete, az ember jogainak megvédése, szemben a régi korszakkal. Ezt a politikai tartalmát mindenki el fogja fogadni. (Egy hang a középen: Erkölcsi tartalom!) Bocsánatot kérek, erre is rá fogok térni. Ez jelent egy óriási erkölcsi tartalmat, amely elindít egy olyan forradalmi mozgalmat, amely a reformáció, a liberalizmus állomásain keresztül az emberi léleknek, az em-
