Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

54 Àz országgyűlés képviselőházának i termelői árak tekintetében és nyugodtan merem állítani, hogy például az állatáraknál, a baromfinál, a tojásnál 15—20%-os áresés mutatkozik a múlt évi árakkal szemben. (Kun Béla: Ügy van! De még ennél is sokkal szomorúbb az, hogy a gabonaneműeknél, kivéve a" búzát, tehát a zabnál, az árpánál 40—50%-os áresés van. A búzánál azért nincs, mert tavaly a búzát a rozsda tönkretette, úgyhogy ma az országnak nincs búzában feleslege. A kukoricánál azonban még ennél borzalmasabb adatok vannak, ott 50—60%-os az áresés. De méltóztassék meghallgatni a szabolcsiakat. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Azt mondják, hogy a krumpli egyáltalán eladhatatlan. Tavaly 5—6 pengő volt egy métermázsa krumpli, ma örül az, aki egy pengő nyolcvanért el tudja adni. '(Farkasfalvi Farkas Géza: Egy pengő hatvan 'fillért ígérnek ma az Ella-krumpliért. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Pakots József: Kicsit töprengeni kellene ezen! — Szabóky Jenő: Érdeklődéssel hallgatjuk!) Musa István: A pénzügyminiszter úr expozéjában azt is megállapította, hogy a körülöttünk fekvő államokhoz arányítva — ő felsorolta Ausztriát, Belgiumot, Svájcot, Németországot — nálunk Magyarországon esik a legkevesebb közteher egy főre. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs itt, hogy személyesen meghallgatná, amit mondok, de akkor is megmondanám így nyíltan a szemébe, ha itt volna, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása hiányos és egyoldalú. Megmondom, hogy miért. Hiányos és egyoldalú a pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása, mert igaz, hogy az őáltala felsorolt államokban magasabb közteher esik egy főre, mint nálunk . . . (Ellenmondások a baloldalon.) ö ezt számokkal igazolta és én elfogadom, amit a pénzügyminiszter úr mondott, megbízom benne, mert tudom, hogy neki módja és alkalma van arra, hogy a pontos adatokat megszerezze. De egyoldalúnak és hiányosnak kell mondanom az ő megállapítását, — méltóztassék csak Temesváry képviselő úrnak is ezt meghallgatni — amiatt, mert — mint ahogy említettem — elismerem és meg vagyok ugyan róla győződve, hogy az ő általa nyújtott adatok számszerűleg egyeznek, de az általa felsorolt államoknál nem állapította meg számszerűleg azt, hogy azokban az államokban mennyi esik egy-egy főre a nemzeti jövedelemből. De nem tartom közömbösnek e kérdés elbírálásánál azt sem, hogy a pénzügyminiszter úr által felsorolt államokban milyen nagy a bankjegyforgalom a költségvetési főösszeghez viszonyítva. Azt hiszem, nincs sehol ilyen aránytalanul csekély forgalomban lévő bankjegymennyiség, viszonyítva a költségvetési főösszeghez, mint nálunk. (Kun Béla: Nálunk virulnak a defláció vámszedői, a kartellek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! No méltóztassanak a szónokot zavarni! Musa István: Azt hiszem, régebben valami megállapítást hallottunk arra nézve, hogy a világon lévő összes kapitalista berendezkedésű államokban sehol nem veszi igénybe az állam az adófizető polgárok teljesítőképességét olyan nagy mértékben, mint nálunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Magában ez a körülmény már nagyon súlyos megterhelést jelent mindenkire, de végtelen súlyos megterhelést jelent arra a társadalmi osztályra, amely a 73. ülése 1933 május 3-án, szerdán. közterheknek nagy részét viseli, a mezőgazdákra. Ügy emlékszem, hogy Esterházy Móric gróf képviselő úr elég hosszasan sorolt fel itt adatokat arra nézve, hogy a vagyonadóalapnak 87%-át a mezőgazdaság viseli és csak 13% át viseli az ingótőke. A mezőgazdaság nemcsak ezeket a közterheket viseli, hanem súlyosbítja helyzetét a nagyon súlyos községi közteher, az egyházi adó és a pótadó is. Hogy egyebet ne mondjak, — nem tudom, itt van-e kiskunfélegyházi képviselőtársunk, az előbb itt láttam — náluk 300%-os a községi pótadó. Méltóztassanak elképzelni, hogy minden 100 pengő egyenesadó után 300 pengő a pótadó. Amint mondtam, a mezőgazdaságnak nemcsak a súlyos egyházi és községi terhekkel kell megküzdenie, hanem roppant nehéz helyzete van a mezőgazdasági osztálynak azért is, mert nálunk igen magasak a termelési költségek. Erre különben Eckhardt Tibor t. képviselőtársam is kitért. En majd megmondom, ha méltóztatnak megengedni, hogy miért olyan terhes ez, mert én is érzem és, azt hiszem, gazdaképviselőtársaim közül nagyon sokan érzik ezt. Lehet, hogy talán van még ma kivétel, de olyan ritka, mint a fehér holló ebben az országban az a mezőgazdasági üzemtulajdonos, aki nem idegen tőkével, hanem saját tőkéjével dolgozik. Aki azonban nem saját tőkéjével, hanem idegen tőkével dolgozik, az 8%-os kamatot fizet utána és véletlenül éppen azok az ipari cikkek, amelyek a mezőgazdasági termelésnél nélkülözhetetlenek, még ma is magas kartellárakon szerezhetők be. Ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy a mezőgazdasági terményeket lehetetlen alacsony árakon lehet csak értékesíteni, akkor azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságnak az a része, az sem tud eleget tenni ezeknek a közterheknek, amely ma nincs még eladósodva. Az a másik osztály, amely adósságokkal küzd, ma már nemcsak hogy a közterheket nem tudja megfizetni, hanem a családja fenntartásához szükséges anyagi eszközök sem állanak rendelkezésére. E kategória eladósodottságának fokáról pontos adataim nincsenek, Eckhardt képviselő úr ma 557.000-re tette ezeknek az eladósodott gazdáknak a számát. Az Országos Központi Statisztikai Hivatal alelnöke, Konkoly-Thege Gyula, becses munkájában szintén foglalkozik ezzel, de az általa megállapított adatok még az 1931. év előtti adatok alapján dolgoztattak fel, úgyhogy ma már az eladósodott gazdák száma sokkal nagyobb, mert hiszen azóta egy egész esztendő telt el. Ennek az eladósodott gazdatársadalomnak nem olyanféle segítségre van szüksége, mint amelyet Pesthy Pál igen t. képviselő úr, a 6300. számú rendelet szerint itt megállapított, mert hiszen ez a rendelet csak azokat a gazdaadósokat védi a hitelező végrehajtási joga ellen, akik negyedévre előre nemcsak, hogy a kamatot és a tőketörlesztést fizetik ki, de kifizetik köztartozásaikat is. Ez nem megoldás. (Ulain Ferenc: Szemfényvesztés az egész! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az a hitelező, aki ma negyedévre előre készpénzben megkapja a kamatot, a tőketörlesztést, az vajmi keveset fog azzal törődni, hogy adósa kifizette-e köztartozását, vagy nem. De ettől eltekintve is, azt hiszem, azért is nem célravezető ez a rendelet, mert ma már két-háromhónapos váltólejáratra dolgoznak a bankok. A másik legújabban életbeléptetett gazdavédelemnek nevezett intézkedés az 1933. május 1-től 1933.