Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-182
/ Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1933 május 17-én, szerdán. 529 megnyugtató kijelentést hallani abban a gondolatban, amelyben valamennyien egyezünk, bogy a szentkorona örökké gazdátlan nem maradhat, mert integritásunknak is ez a leghatalmasabb tényezője. (Helyeslés és taps a középen.) A fniai ülésen Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam, amikor a Bleyer-üggyel és általában amikor a német ügyekkel foglalkozott, bemutatott itt egy «Wartbrug» cimű röplapot, amelyet neki Németországból küldhettek, vagy valaki a fiókjába tette, amely röplapban Németország egyik politikai áramlatának, szinte azt mondhatnám, fattyúhajtása van megörökítve és látom azt, hogy ő, evangélikus ember létére, felháborodva beszél arról, hogy Németországban a kormányhoz közelálló lapban milyen aljas, milyen kvalifikálhatatlan támadás indíttatott és intézetett a katolikus egyház feje: a római pápa személye ellen. (Jánossy Gábor: Mint magyar ember tiltakozott ellene!) Ö mint magyar ember tiltakozott ellene, sőt bizonyos szemrehányást tett ennek a pártnak, hogy ez a párt nem foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek egyrészt a megszállott területeken, másrészt pedig idegenben éppen a katholikus egyház tekintélye és érdeke ellen napról-napra felvetődnek. Ami a pápa személyének ezt a megtámadását illeti a 'hitlerizmus részéről, én ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen történelmi tény az, hogy bárhol volt forradalom, a forradalom maga mindenkor a katolikus egyházon próbálta ki az erejét. Akármikor volt forradalom, a legelső, aki ellen a forradalomnak minden rohama, intéztetett, a katolikus egyház volt. de ez a roham magától lelohadt. Olvastam és ismertem például az Unita Italia jegyében megindult forradalmat. Garib^ldi- Mazzini még ellenségesebb érzülettel viseltetett a római Szentszék iránt, mint amilyen ellenséges gyűlölet sziszeg ebből a lapból a római pápa iránt. Ez a lap még azt is bebizonyítja, hogy a római pápa zsidó. (Derültség.) Azt hiszem, ennél komikus abb állítást nem lehet megkockáztatni. (Sándor Pál: Miért komikus? Zsidó már volt pápa! Petrus is zsidó pápa volt!) Van azonban ebben a lapban egy kitétel, hogy tudniilik Róma a németségnek legnagyobb ellensége, általában Róma politikája mindenkor a népeknek rabszolgasorsra való juttatására vezetett. Itt meg^ kell állanom, mert azt hiszem, hogy ez a kitétel valamiképpen belekapcsolódik a magyar egyházpolitikába. T. Ház! A világtörténelem igazolhatja, hogy Róma volt a népek szabadságának mindenkor legfőbb őrzője és pedig kétféleképpen őrködött a szabadság gondolata felett: Róma vigyázott és őrizte a kis nemzetek függetlenségét a hatalmas, nagy nemzetekkel szemben. Iskolapéldája ennek Magyarország története. Akkor, amikor a német császár — hiszen erről Bajcsy-Zsilinszky Endre is beszéltaz ülés kezdetén — Magyarországot vazallus állammá akarta tenni, amikor ennek a rokontalan országnak, Magyarországnak a széles világon sehol egy jóakarója, egy barátja nem volt, egvedül a római pápa, a római pápai székben ülő leghatalmasabb szellem: VII. Gergely pápa emelte fel szavát a magyar állam nemzeti öncélú függetlensége mellett és fenyegette meg a német császárt. Róma mindenkor a kicsiny államok függetlensége felett őrködött s a demokráciának volt képviselője. Róma szemében nagy- és ki- esiny állam teljesen egyforma volt. Régen eltiporták volna" a hatalmas autokrata császárok a kicsiny államokat a föld színéről, ha Róma a függetlenségük, szabadságuk felett nem őrködött volna. Sőt tovább megyek. Nemcsak a nemzetközi érintkezésben volt Róma a népek szabadságának legfőbb pártfogója, hanem az országhatárokon belül is Róma tartotta fenn a népekben a szabadság gondolatát. Megvédelmezte az elnyomott osztályokat a rendiség idején is a, királyoknak, császároknak zsarnoksága ellenében. Es tessék megnézni: mely népeken nem tud erőt venni semmiféle autokrácia, mely népeket nem lehet elnyomni, mely népeket nem lehet szabadságuktól megfosztani anélkül, hogy a szabadságuk ellen intézett merényletet lerázni nem óhajtanák? ' A rabságba, a rabszolgaságba Róma emlőim táplálkozott népek sohasem nyugodtak bele. Eililenben amikor Kelet elszakadt az egyháztól, amikor Róma a keleü népeket), a kisebb nemzeteket a nagyobibak ellen többé nem védelmezhette, mert nem volt rá ingerenciája, tessék megnézni, ott mindent találunk, csak kisebb népeknek függetlenségét a nagy nemzetekkel szemben nem, sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy a Róma oltalma, fennhatósága alól kiesett Keleten teljesen el volt nyomva ezeknek a népeknek a szabadsága. Ezért nem lehetne a bolsevizmus ilyen sokáig úr, ha Oroszországban a szabadság gondolata a népek lelkében el nem aludt volna, meg nem semmisíttetett volna. Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam szemrehányást tett a kereszténypártinak azért is, hogy esztendők óta itt ülünk és látjuk a katolikus egyh áz érdekei ellen intézett támadásokat látjuk, hogy különösen Romániában mi történt nemrégen a státusvagyon kisajátítás ávadi és egy szót nem emeltünk ellene itt ebben a Házban. Azt hiszem, hogy ez a támadás nem volt egészen indokolt, mert hiszen a kisebbségek elnyomása ellen számtalan panasz elhangzott már itt. Ami a státus vagyon elrablását illeti, erre nézve azonban azt hiszem, hogy a magyar liberális egyházjogászok mea culpáitl mondhatnának, mert az a Ghibu professzor ott Bukarestben, aki tanácsot adott a román kormánynak az erdélyi státus Vagy on elrablására, az argumentumokat a magyar liberális egyházjogászok könyveiből szedte. Egészen a legújabb időkig azzal kedveskedtek az államhatalomnak Magyarországon a liberális egyházjogászok, hogy a katolikus egyházi vagyon állami eredetű vagyon és most azt mondja Ghibu professzor, hogy tulajdonképpen az egyházi vagyonnak, ennék a nagy, hatalinias vagyonkomplexumnak maga az állam a tulajdonosa s ha az állam a tulajdonosa, egyszerűen úgy rendelkezik vele, ahogyan neki tetszik. Az államnak Magyarországon, minit, az egyházi vagyon tulajdonosának, az tetszett, hogy egyszerűen átadta használatra, haszon élvezetre az egyházi vagyonokat magának a katolikus egvháznaik és mivel most az impérium megváltozott, Erdély román impérium fcüá került^ az impériummal együtlt átszállott a tulajdonjog is az egyházi státusvagyon felett a román államra, a román állani pedig nem tartja magára nézve kötelezőnek és célszerűnek, hogy továbbra is haszonélvezetiben megtartsa az erdélyi státust, egyszerűen elveszi tőle, konfiskálja, szekularizálja. Azt mondom, hogy mea cullpát mondhat Magvarországon sok liberális egyházjogász, annál is ] inkább, mert hiszen látjuk, hogy Magyarorszá' gon most is teljes béke van az állam és az egy73*
