Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 rendelését, a másik oldalon pedig- az, hogy a helyes és igazságos megadóztatásnak más alapjait nem ismerem, mintha egy nagy adóstatisztikán keresztül bele tudok tekinteni az egész gazdasági életbe. (Rassay Károly: Egy anyaggyűjtés!) Természetesen, anyaggyűjtés. Ez a statisztika elkészült (Friedrieh István: Már van statisztika, de. már nincsen adó!) és én most. ezen az alapon foglalkozom az adóreform kérdésével és hasonló gondolatokkal. A pénzügyminiszter úr nagyon helyesen 'mutatott rá arra, hogy ezek az idők nem alkalmasak adóreform keresztülvitelére, mert amiTtor az állam pénzügyi helyzete folyton újabb 'és újabb megterheléseket kíván, úgyhogy a pénzügyminiszterek világszerte csak mint adófeltalálók szerepelnek, akkor reformokat olyan könnyen keresztülvinni nem. lehet. Valljuk meg őszintén, az adópolitika világszerte dzsungel. Ezt a gazdasági válság okozta és a gazdasági válság megszűnésével ez is viszszafejlődik. Sokat támadták a mi adórendszerünket. A mi adórendszerünk, ami az egyenes 'adórendszert illeti, Kállay Tibor igen t. barátomnak a terméke. Akármennyire támadták, ennél egyszerűbbet magam sem tudok elképzelni, mert végeredményben olyan kevés adóval, mint amennyivel mi operáltunk az eeryenesadó terén, ezt más államban nem látni. (Zaj.) Nem 'is ezzel akarok foglalkozni, de ha nézem árstatisztikát és látom a jövedelmek alakulását, akkor megállapíthatom a következőket. En soha 'sem tartoztam azok közé. akik a nagy jövedelmek ellen harcoltak. Mindig kárhoztattam 'azokat, akik a társadalomban az irigységet 'és gyűlölködést akarták behozni. (Helyeslés a 'baloldalon.) Ha a vagyon és a jövedelem a munkának az eredménye, ez rendben van, ÍÜ0& van! Ügy van! a baloldalon. — Pakots József: Es közben ezrek éheznek! — Elnök csenget ) nem ezen az titon kell a nagy vagyonok r

és jövedelmek ellen harcolni. A helyes adópolitika helyes szociálpolitika is, a helyes vagyonos jövedelemmegoszlás politikája is és azért mondom azt, — és úgy értelmeztem a pénzügyminiszter úr felszólalását is — hogy ezen a vonalon keressük, hogy úgy mondjam, kvalitatív e az adózás realitását. En azt mondom, hogy mindenki a maga erjéhez képest vegyen részt az állam terheinek viselésében, (Erdélyi Aladár: Ez volna helyes! — Egyhang balfelől: Vida Jenő!) lia, a fejlődést nézem, akkor anélkül, hogy a nagyvagyonok és nagyjövedelmek fellen beszélnék, meg kell állapítanom, — és ezt követtem pénzügyi politikámban is, ha talán csak szerény lépésekkel is — hogy nekünk a legnagyobb érdekünk a kis- és középiövedelmek és vagyonok megtartása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert ezekben él tulajdonképpen a társadalom ereje, ezekre tud tulajdonképpen a társadalom többi rétege támaszkodni és ez az érdeke a nasryvagvonoknak és nagyjövedelmeknek is. (Erdélyi Aladár: Ezért nem kellett volna amnesztiát adni a sibolóknak!) Kern tudom, a kénviselő úr miért teszi ezt a szemrehányást nekem, (Erdélyi Aladár: Nem szemrehányás'képpen mondom!) mert én minden amnesztia ellen voltam! (Friedrich István: De kaptak amnesztiát! Hagyták őket futni!) Visszatérve az adózás kérdéséhez, nem találom ezt a felfogást kapitalistaellenesnek seim, mert én nem

1 azt mondom, amit sokan szeretnének, hogy el kell venni a nagy vagyont és . jlöVedelmet,^ (Zaj.) hanem csak igazságos adóztatást kívánok, csak azt kérem, sem többet, sem kevesebbet. Én, aki láttam ezer jöveKÉPVISELÖÍHAZI NAPLÓ XV. . ülése 1933 május 3-án, szerdán. 45 delemadóbevallást, nyugodtan állíthatom, hogy nagyon nehéz feladat elé lesz még állítva a pénzügyi kormányzat sok tekintetben, mert, sajnos, a mi adómorálunk ínég nem mozog a kellő színvonalon, (Erdélyi Aladár: Ügy van! Két aíutót tartott 2000 pengőből!) amint az élet azt megköveteli. Ennek az adómorálnak a megszilárdítása tulajdonképpen a feladat, mert azt tarto'm, hogy minden nem fizetett adó annak részéről, aki meg tudná fizetni, kétszeresen és háromszorosan terheli meg- azt, aki megfizeti adóját. (Ügy van! Úgy van! — Taps a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ez az!) Azt se 'mondják, hogy a tőkeképződés ellen beszélek. Senki seim híve annyira a tőkeképződésnek, mint én. De ha megnézem a statisztikát, azt látom, hogy a másfélmilliárdnyi tőkében 80—90%^kal a kis- és középtőke szerepel (Ügy van! Ügy van!) atoiely mindig osztozik a nemzet sorsábaín. Ne akarjuk tehát mindig azt megterhelni, aki tulajdonképpen viseli a terhet. Itt az igazságot kell követelni és ennek az igazságnak a keresztülvitelére törekszik a pénzügyiminiszter úr, amikor ezt a prOgramimot maga elé kitűzte. T. Ház! A magam részéről, látva a pénzügyminiszter úrnak nemcsak nagy tudását és rátermettségét, hanem látva azt is, hogy menynyire felismerte a mai időket s merész elhatározásra szánva el magát, de a mellett kellő óvatosságot tanúsítva a kérdések megoldásában, megérezve a gazdasági élet szükségességeit, törekszik a kérdések megoldására, azt hiszem, hegy az ő személye garancia arra. hogy meg foerjuk találni a kiutat a gazdasági válságból. (Ulain Ferenc: Csak a cselekedet garancia!) Az ő múltjához egy nagy tapasztalat fűződik és ismeri az életviszonyokat. Mert biztos vagyok a felől, hogy ebben az irányban siker fogja munkásságát és az egész kormány antunlkásságát koronázni, a legnagyobb bizalommal lévén a rjénzügvminiszter úr és a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a középen és a jobboldalon. — A szónokot számosan* üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? Brandt Vilmos jegyző: Báró Kray István! (Zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő nrat. kezdie meg" hp.szédét

% (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, kér»viselő urak! Br. Kray István: T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az állami költségvetés vitája egyszer egy évben alkalmat ad a Képviselőház tagjainak arra, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozzanak, amelyek nem tartoznak hozzá szorosan az állami költségvetéshez.: Mai beszédemben én is egy ilyen, nézetem _ szerint, elsőrangú fontosságú kérdéssel óhajtok foglalkozni, amely kérdésnél hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy azt «ne nyúlj hozzám» módjára kezeljük, merthogy ezt a kérdést mint nem aktuálist, ki kell kapcsolni a magyar politikai közéletből. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, ez után a bevezetés után tisztában lesznek azzal, hogy a probléma, amellyel mai beszédemben foglalkozni akarok, az úgynevezett királykérdés. (Halljuk! Halljuk!) f Előre akarom bocsátani, hogy ennek a kérdésnek szóvátételét komoly, érett megfontolás alapján határoztam el, mert az a meggyőződésem, hogy a kérdés a legutóbbi kül7