Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

42 Az országgyűlés képviselőházának Ne tegyenek szemrehányást a pénzügyminiszter úrnak. Hallottam a mai felszólalásokból is, (Friedrich István: A legjobb viszonyban vagyunk vele! — Derültség.) mintha a pénzügyminiszter úr közömbösen .menne el bizonyos problémák mellett, pedig a pénzügyminiszter úr megmutatta, hogy merész utakon is 'tudott haladni. Amikor egy évvel ezelőtt itt 'Bethlen István .gróf azt követelte, (Friedrich István: Az már más! <— Derültség.) hogy egyoldalú intézkedések történjenek, ezt akkor demagógiának találták és mégis belekény szerül'tünk egyoldalú intézkedésekbe. Nekünk nem célunk, a világnak sem az az érdeke, hogy egyoldalú intézkedésekkel állítsuk vissza a gazdasági élet egyensúlyát, hanem kölcsönös intézkedésekkel. Ezen keresztül, itt^ kell keresni a megoldást. E kérdések elintézése után lehet csak a többi problémákkal foglalkozni, mint például az aranymegoszlással, az arany standarddal, amelyekre én most nem térek ki: kitérek azonban egy kérdésre, Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam egyik elgondolására. '(Halljuk! Halljuk!) ű kritika alá vette a kormány és a Nemzeti Bank valutapolitikáját és devizapolitikáját. Legyünk tisztában azzal, hogy a devizakorlátozások soha úgy nem lehetségesek, hogy azok valaimely oldalon igazságtalanságra ne vezessenek. (Erdélyi Aladár: De hogy mindig az agrárius szenvedjen, az már nem megy.) Teljesen igazat adok, azonban a pénzügyminiszter úr e tekintetben is tett intézkedéseket, (Erdélyi Aladár: Ezt elismerjük!) amelyek a kiegyenlítődést meg akarják találni. De én az elvet támadom, hogy olyan könnyen határozhassunk a felett, mi történjék a pengő értékével. T. Ház! Ne vezessen félre bennünket sem az, amit Anglia csinál, sem az, amit Amerika csinál. Ha Anglia az aranytól eltávolodott, egy megszokott módszerhez nyúlt ^ hozzá, mert ha 1844 óta nem is sokszor, legalább négyszer élt ezzel az eszközzel, de soha az inflációval kapcsolatban. Ez az egyik. A másik pedig, ami Amerikát illeti, nem tudjuk., hogy nn fog történni, nem tudjuk, hogy itt micsoda kísérletekkel állunk szemben, ez az ő dolguk. Egyet azonban tudok, s ez az, hogy 'mind a két állam gazdaságilag olyan hatalmas és erős állam, hogy azt teszi, amit akar, és ott állítja meg .a pénz értékcsökkenését, ahol jónak látja, és oda emeli, ahova jónak: látja. Mi nem akarunk ezen az úton haladni, ez végzetes dolog volna, mert ha azt hiszi az igen t. képviselőtársam, hogy ő az adósok védelmében jár el, higyje el, olyan vagyonrombolás fog bekövetkezni az egész vonalon, amellyel szemben nem ^adósvédelem, hanem teljes vagyonrombolás áll be. Erre nagyon vigyázni kell. (Egy hang a baloldalon: F öldteher rendezést csináljon!) Rátérek erre is. Nagyon kérem, óvatosan kezeljük ezt a kérdést, és ha a kormánynak, a pénzügyminiszternek és a Nemzeti Banknak: van valami érdeme, az az, hogy a pengő értékét, a pengő belső vásárló erejét meg tudja védeni. Ez a mi gazdasági és szociális erőnk, minden [megbontás végzetes lehet, ,s ez ellen a leghatározottabban tiltakozom; én nem vagyok hajlandó kísérletekhez^ nyúlni, mert a mi viszonyaink között a kísérleteknek nem látom a végét és eredményét. (Ulain Ferenc: A miniszter urak elég sok kísérhethez nyúltak hozzá!) Elnök: Csendet kérek! Bud János: Ha a világgazdasági konferen173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. ci ától eredményt várunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy ha még mindezek a kérdéseik kedvező elintézést is nyernek, ami szerintem elkerülhetetlen, ahhoz, hogy az élet normális funkcionálása bekövetkezzék, meg kell változnia az egész politikai és^ 'gazdaságpolitikai helyzetnek nemcsak Európában, hanem ^világszerte. Lebecsülik ezt az egyen súly teóriát, pedig végeredményben, a politikai és gazdasági egyen súlyozottság mellett történhetett meg ez a nagy gazdasági kifejlődés és ebből bontakozhatott ki a hiteléletnek az a rendkívül finom mechanizmusa, amely lehetővé tette a tőkéknek, munkaerőknek és árunak lehető szabad forgalmát az egyes nemzetek között. Ha bajok és nagy hibák vannak, ezeket ott lehet keresni, hogy ma Európában a békekötések éppen akkor, amikor a világ a nagyobb gazdasági egységek felé halad, organikus, évezredes gazdasági egységeket bontottak meg, ezáltal odadobták egész Közép-Európát és Kelet-Európát a legnagyohb bajok forrásának. Ezek a tények azok, amelyek azután kiváltják az egész vonalon azt a gazdaságpolitikát is, amelyért — ne méltóztassék rossz néven venni — én lelkesedni nem tudok. Tisztában vagyok az autarchia fogalmával s nem. vagyok hajlandó azolk közé tartozni, akik azt (hiszik, hogy az autarchia fogalma most született meg. Az autarchiai fogalma évtizedekre megy vissza. Amikor a szabadkereskedelmi irányzat meglazult, amikor a védvámos irányzat kifejlődött, ennek hátterében mindig ott volt az önellátás fogalma. Az imperializmus csak kifelé való megnyilatkozásaiban politikai tényező, igazi mivoltában szintén autarchikus törekvés, célja a nagyobb gazdasági terület szerzése. De ha látni akarjuk, hol állunk, gondoljuk meg, hogy annyiféle autarchia van, ahányat akarunk. Van gazdasági autarchia, van pénzügyi, van ideológiai autarchia. Ezen a téren valóságos zűrzavar van és a gazdasági politikában magában Tan olyan zűrzavar, amelyet nem is lehet névvel megjelölni. Ismertük mi a gazdaságpolitikának egy régi eszközét, a vámtarifái protekeionizinust. Ez volt az egyik éltető eleme Európa gazdasági erői kibontakozásának. Igaz viszont, hogy vannak államok, amelyek e téren egészen a prohibícióig elmennek. Ott van azután az adminisztratív protekcionizmus, amely szembehelyezkedik a gazdasági élet követelményeivel. Ez semmit alkotni nem tud, csak mindent leront. Ott vain ezután a termelési protekcionizmus. Lelhet negatív amikor a behozatalt akadályozza és lehet pozitív, amikor különféle kedvezményeikkel a kivitelt támogatja. Ezt az utóbbit méíg inkább el lehet fogadni. Ott van azután a pénzügyi protekcionizmus* amelynek megnyilvánulásait, mint például a klíringeket és hasonlókat az idők váltják ki. Akárhogyan, de néztük végig a dolgot, nem tudok arra az alapra helyezkedni, amelyre Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársam, hogy a korlátozások és szabályozások vonalán keresseirn a világ gazdasági helyzetének megjavítását. Ha válság van a világban, mindig megjelennek hasonló rendszabályok, de a viláig soha ezen az úton rendibe nem jött. És végeredmény bien higyjék el, az a tény. hogy a világgazdasági konferenciát összehívták, legnagyobb bizonyítéka annak, hogy bármenynyire próbálják megbontani, megzavarni és megrontani a nemzetek egymás közötti áruforgalmát, tőkeforgalmát és smiunkaerőforgal-