Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának A termelési költségek közül egyedül a munkabér tartott lépést a terményárak csökkenésével, az iparcikkek ára ma is majdnem ott van, mint a 30 pengős búzaár idején. Az úgynevezett agrárolló tehát ma is fojtogatja a mezőgazdaságot. Itt nemcsak, hogy nélkülözzük a kormány megfelelő intézkedését, hanem a kormány maga is belép az árdrágítók közé. pl. a cukor, továbbá az ásványolaj árában való aránytalan haszonrészesedéssel. (Zaj balfelől.) Elismerem, hogy a kereskedelmi szerződések terén némi javulás mutatkozik, ezt azonban lerontja Németország teljes elzárkózása. Véleményem szerint az Ausztriával való teljes vámunióra kellene törekednünk. (Zsindely Ferenc : De ők nem törekszenek nagyon.) Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a mezőgazdaság másik nagy terhére, az eladósodottság kérdésére. Sajnos, ezen a téren is teljességgel nélkülözzük a kormány megfelelő intézkedéseit, mert nem minősíthetem megfelelő intézkedésnek pl. a múlt évben kiadott 3600 számú rendeletet, amely lényegében azoknak a gazdáknak nyújt segítséget, akik nem szorulnak reá, mert aki meg tudja fizetni adóját és fizetni tudja kamatait, a törlesztésre nézve maga is meg tud egyezni az állammal. (Ügy van ! Ügy van ! a bal- és jobboldalon. — Ulain Ferenc : Szemfényvesztés az egész.) A legutóbb megjelent 4.300. számú kamathozzájárulási rendeletet pedig igenis szemfényvesztésnek kell minősíteni, (Eun Béla : Ügy van! Közönséges humbug az egész!) mert azon látszólagos cél mellett, hogy a mezőgazdaságnak segít, alapjában véve azt a céit szolgálja, hogy a bankok hozzájussanak olyan kamatokhoz, amelyeket különben sohasem kapnának meg. — (Ulain Ferenc : Miért nem exponálja magát a földmívelésügyi miniszter úr ezekben a kérdésekben ? — Eálíay Miklós földin ívelésügyi miniszter : Honnan tudja a képviselő úr, hogy nem exponáltam magam ? — Ulain Ferenc : Nem látjuk ! Tessék a konzekvenciákat levonni ! — Zaj.) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, tessék csendben maradni ! Gr. Serényi László : Nagyon örülök, hogy a túloldalon is osztoznak egyes nézeteinkben, így Festetics Sándor gróf t. képviselőtársam igen találó példával mutatta be, mennyit segít a gazdának ez a rendelet és igen enyhe kifejezést használt, amikor úgy jellemezte ezt a rendeletet, hogy : nesze semmi, fogd meg jól. — (Eun Béla : Mégis bízik a kormányban!) Osztozom a t. képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy helyesli a kormánynak azt az új módszerét, hogy ezeket a gazdasági kérdéseket nem maga oldja meg, hanem rábízza az érdekeltségekre. Miután azonban ennél a kérdésnél a mezőgazdaság jelenlegi érdekképviselete levizsgázott, (Ugy van ! balfelől.) én azt ajánlanám, hogy a mezőgazdaság képviseletét inkább bízza a kormány egy agrár képviselőkből álló pártközi bizottságra. Ennek az az előnye is meg volna, hogy a képviselők a kritizáláson és a fejbólintgatáson kívül produktív munkát is végeznének. Nézzük meg, hogy a valóságban mit jelent ez a rendeletben biztosított kamathozzájárulás. Az a gazda, aki a vidéki banknál idáig 8% kamatot fizetett, abban az esetben, ha a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszöröséig van eladósodva, ezentúl is 8%-ot fog fizetni, tehát semmiféle hozzájárulást nem kap. Az a gazda, aki a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosáig van eladósodva, ezentúl 7'4% kamatot fog fizetni, tehát az egész hozzájárulás 0'6°/o. Az a gazda, aki a kataszteri tiszta jövedelem huszonötszöröséig van eladósodva, ezentúl 7%-ot fog fizetni, tehát a hozL ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 445 zájárulás itt is mindössze 1%. Az a gazda, aki a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosáig van eladósodva, ezentúl 675%-ot fog fizetni, tehát az egész hozzájárulás 1*25%. Az a gazda, aki a kataszteri tiszta jövedelem harmincötszöröséig van eladósodva, 6'57%-ot fog fizetni, a hozzájárulás tehát 1"43%. Végül az a gazda, aki a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszereséig, tehát már igen súlyosan van eladósodva, 6'4%-ot fog fizetni, a hozzájárulás tehát 1'6%, tehát alig valamivel több, mint l'5°/o De annak a gazdának, aki már a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszereséig van eladósodva, teljesen mindegy, hogy mit írnak a javára, mert az már sem a 6'5%-ot, sem a 8%-ot nem fogja befizetni. Arról nem is akarok beszélni, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felül való^ eladósodás esetén a bankok által vállalt 1% mit jelent. T. Ház ! Ez tehát nem jelent komoly segítséget. Amikor pedig a hosszúlejáratú zálogleveles kölcsönök tulajdonosai évi 5% kamatot fizetnek, akkor mindenesetre le kellene szállítani erre a mértékre a rövidlejáratú váltókolcsönök utáni tartozások kamatait is, annál is inkább, mert a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint ezeknek a kölcsönöknek 646 %-a a kisbirtokra esik. T. Ház ! Nem tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úr erre a hozzájárulásra milyen összeget irányzott elő, de a számításaim még sokkal kisebb összeget mutatnak, mint amennyi az, amelyet az előbb Ulain t. képviselőtársam kimutatott. Számításaim szerint ez az összeg egy félévre nem lehet több, mint másfél, maximálisan kétmillió pengő, (Egy hang a balközépen : Ötmilliót mondanak •') de kétmillió pengőnél semmiesetre sem lehet több. Ez tehát egy 764 millió pengős állami költségvetés mellett legfeljebb alamizsnának nevezhetőKonkoly-Tbege egyetemi magántanár nagyértékű munkája szerint az Okh. kötelékébe tartozó hitelintézeteknél lévő kölcsönök nélkül a rövidlejáratú pénzintézeti kölcsönök 539 millió pengőt lettek ki 1931 végén. Minthogy 1932-ben a bankok már nem adtak több hitelt, ez az összeg legfeljebb a ki nem fizetett kamatokkal szaporodott úgy, hogy a Tébe. összeállítása szerint 1932-ben 548 millió pengőt tesz ki a bankoknál és a takarékpénztáraknál fennálló tartozás. Ehhez jön még körülbelül 200 millió pengő, ami az OKH-nál és egyébb intézetéknél fennáll. Ebből az 548 millió pengőből 295 millió pengő esik a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösén alul megterhelt gazdaságokra és csak 253 millió pengő esik a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösén felül megterhelt birtokokra. Ha tehát azt számítjuk, hogy a pénzintézetek' nél lévő összes rövidlejáratú kölcsönök után évi 2'5 % kamatnozzájárulás milyen összeget tenne ki, hozzászámítva még 200 millió Okh.-kölcsönt, a tartozásokat kereken 750 millióval számítva, évenként 18,750.000 pengőre lenne szükség, ha pedig csak a kataszteri tiszta jövedelem üzenötszörösén felül terhelt birtokokat vesszük számításba, kereken mindössze 8,250.000 pengő hozzájárulásra lenne szükség ahhoz, hogy az összes rövidlejáratú pénzintézeti tartozások kamatai 5, illetőleg a vidéki pénzintézeteknél 55 %-ra legyenek leszállíthatok. Ez így már komoly segítség volna. Ha már most a pénzintézetek ilyen kevés megértést tanúsítanak ebben a kérdésben, akkor segítsünk mi gazdák magunkon. És itt ismét utalok gróf Hadik Jánosnak arra a javaslatára, hogy ezt az összeget a boletta-alapból fedezzük. (Zsindely Ferenc : Borzasztó ! - Eállay Miklós fÖldmívelésügyi miniszter : Ugyan kérem ! A legszegényebb néposztály filléreiből fizessük az adósságot Î) A kisgazdáknak nincs szükségük bolettára, a kisgazdáknak nem kell boletta. (Eun Béla: Úgy 62*