Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 18 C lemzőbb eset a tordai, amelyről az újságokból bizonyára méltóztattak olvasni, (vitéz Bajcsy­Zsilinszky e Endre: Es a katolikus státus va­gyona!?) Rátérek már most a szerbekre., A szerbek­nél van egy törvény, az 1931. évi választási törvény, amely szerint kisebbségek sem külön, sem együttvéve politikai pártot nem alkothat­nak. Az 1931. évi szeptemberi diktatórikus al­kotmánytörvény nem engedi a kisebbségi nyel­veknek hivatalokban való használatát. Ugyan­ezen törvény szerint tilos minden egyesülés vallási, faji vagy regionális alapon. Az 1921. évi alkotmány törvény még tartal­mazta azt a mondatot, (olvassa): «Más fajhoz tartozó és más nyelvet beszélő kisebbségek eiemi oktatásban anyanyelvükön részesülnek, még­pedig a törvényben előírt kedvezmények sze­rint» Ez a mondat az 1931. évi alkotmánytör­vényből szándékosan kimaradt. Eltörölték — erre méltóztassanak figyelni — a községi és felekezeti iskolákat és magániskolák felállítá­sát teljesíthetetlen feltételekhez kötötték, úgy hogy mamár nem is próbálnak magániskolá­kat felállítani. Az 1931. évi polgári iskolai tör­vény kimondja, hogy a polgári iskolákban az oktatás az államnyelven történik. Az összes kisebbségi polgári iskolák f államnyelvűekké változtattattak át. Az 1929. évi elemi iskolai törvény az állami és államnyelvű iskolákban megengedi ugyan a párhuzamos osztályok fel­állítását, azok azonban csak névleg léteznek, ahol egyáltalán engedélyezik őket. Az európai nemzeti kisebbségek kongresz­szusa jelentésének Jugoszláviára vonatkozó részében ezt olvassuk — németül olvasom föl, hogy Bleyer képviselő úr figyelmét talán job­ban felhívjam — (olvassa): «...es ist von den Deutschen sowohl im Parlament, als auch noch Ende Februar 1930. in der Union der Völker­bund-Ligen mit aller Entschiedenheit festgestellt worden, dass es nicht eine einzige Schule, ja nicht eine einzige Schulklasse gibt, die man als deutsch ansprechen dürfte.» (Mozgás.) Cso­dálkozom, hogy Bleyer képviselő úr ezt nem tudja. (Mozgás a jobboldalon és a középen. — Dencz Ákos: Ezt nem citálta!) Ha a némileg eny­hébben kezelt németség is így áll. mennyivel rosszabb a magyarság 1 helyzete, annál is inkább, mert magyar tanítóképzőintézet mindezideig liem létezik, felállítása az iskolák teljes álla­mosítása folvtán az államra hárulna, amely azonban e nélkülözhetetlen kisebbségi kulturális szükséglet teljesítése elől elzárkózik. A törvénynek 29. <^a előírja, hogy' (olvassa): «Azok. akik nem beszélik é« nem íríá'k a hiva­talos áll amn vei vet, nem jelölhetők a községi vá­lasztások 'jelölő-listáinak hat első helyén.» A tör­vénv 70. Va szerint pedig ezek nem lehetnek az elöljáróság tagjai. Minthogy nagyon kevés olvan kisebbségi községi lakos van, akire nem lehetne ráfogni, hogy nem bírja szóban és írásban a szerb nyelvet, e paragrafus alapján minden kisebbségi vezető embert ki lehet majd zárni a községek elöljáróságaiból. Az agrárreformot a legkönyörtelenebb nyílt­sággal Jugoszláviában hajtották keresztül. Rendeletileg kimondották, hogy a magyar és német nemzetiségű állampolgárok — tehát a németek is — a földosztással kapcsolatban föl­det nem is igényelhetnek. A magyar határ mentén húzódó 50 kilomé­ter széles földsáv övezetében még vétel útján is csak a hadügyi és belügyi miniszterek en­gedélyével szerezhetnek a magyarok földet. Jugoszláviában az elvett földekért még ma, . ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 431 14 év elteltével sem kaptak kártérítést, de adóikat ma is a volt tulajdonosok fizetik. A szerbek sem csináltak nagy különbséget kis­és nagybirtok között, mert például elvették a bezdáni kisgazdáktól azt a földet, melyet ezek keserves munkával és nagy áldozattal a Duná­tól hódítottak el. A szerbek horvát testvéreiket is teljesen elnyomták. A magyar uralom alatt — mint méltóztatnak tudni — a horvátok teljes auto­nómiát és szabadságot élveztek. A horvát lobogó álmagyar parlamenten is ott lengett. Ma iskoláik nincsenek, a horvát nyelvet sem használhatják, zászlaikat ki nem tűzhetik, horvát egyesületeket nem alapíthatnak. (Moz­gás.) T. Ház! Még röviden ismertetem a helyze­tet a cseheknél. (Halljuk! Halljuk!) Ami a cse­heket illeti, ők talán magasabb kultúrájuknál fogva nem járnak el azzal a brutalitással és nyilt erőszakkal a kisebbségekkel szemben, mint a románok és a szerbek, de annál követ­kezetesebben viszik keresztül gazdasági, kultu­rális és politikai téren a csehesítést úgy a magyar, mint a tót, a rutén és a szepesi szász kisebbségekkel szemben. Bár a közelmúltban éppen ők hangoztat­ták, hogy a párizskörnyéki szerződéseket szi­gorúan be kell tartani, a megszállást követő időben, de ma is, 14 évvel a szerződések meg­kötése után, azoknak a kisebbségek jogaira és védelmére vonatkozó^ részeit úgy tekintik, mintha azok nem is léteznének. Gazdasági politikájukra csak néhány jel­lemző adatot akarok felemlíteni. Az agrár­reformok végrehajtásánál többezer hektárt jut­tattak a síkságon lévő cseh gyarmatosoknak, míg a rutén földművesek 90%-a semmit sem kapott, ugyanígy jártak a magyarok is. Kü­lönböző vámtarifát léptettek életbe a törté­nelmi országokban és különbözőt Ruszinszkó és Szlovenszkó részére. Turnus nélkül vágatják Ruszinszkó erdő­anyagát és minden üzemterv nélkül aknázzák ki sóbányáit. Szlovenszkónak a középkor óta virágzó iparát a szó teljes értelmében tönkretették. Erre nézve idézem Hlinka András nemzetgyű­lési néppárti képviselő szavait, aki a ruszinsz­kói és szlovenszkói gazdasági helyzetet kriti­kán alulinak minősítette, mondván, hogy Zsolna, Csacza, Zólyom, Rózsahegy és Ko­rompa virágzó iparát teljesen tönkretették. Az állampolgárság terén maga Scotus Viator, a csehek nagy barátja megállapította, hogjr a magyarsággal szemben a legnagyobb igazság­talanságokat követik el. Még ma is tízezerre megy az állampolgár­i ság nélküli magyarok száma, mert a csehek nem fogadták el azt, hogy aki 1918 októberében a mai cseh területen lakott, az állandó ottlakás alapján cseh állampolgár, de kívánják a külön felvétel útján megszerzett régi községi illetőség igazolását, ami a legtöbb esetben nem lehetsé­ges, miután a magyar törvény ezt nem kívánta. Ezek a szerencsétlenek a legnagyobb bizonyta­lanságban élnek, hiszen 'bármikor kiutasíthatók. A közfunkciók gyakorlásától úgy a magyar nyelv, mint a -magyar tisztviselő is száműzve van. Csehszlovákiában a közigazgatási tiszt­viselőknek csak 0*4%-a magyar, persze ezek is csak kis köztisztviselők. A földreform-hivatal 1300 alkalmazottja kö­zül nincs egyetlenegy magyar sem, ruténeket is alig alkalmaznak. A közigazgatási kerülete­ket úgy kerekítették ki, hogy amint Scotus Via-

Next

/
Thumbnails
Contents