Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 16 akaratát, de erre elő kell készíteni az embere­ket, hogy megfelelően s valóban a nemzet ér­dekében adhassák le a maguk szavazatát. Egy dologban azonban teljesen egy véle­ményen vagyok t. képviselőtársammal, ez pedig a gyülekezési jog korlátozása. A mai viszonyok között, amikor az ország hangulata is csendes, amikor, amint itt a törvényhozás­ban is láthatjuk, olyan csendesen folyik ez a költségvetési vita, (Vázsonyi János: A legbé­késebb atmoszférájú parlament egész Euró­ban! — Homonnay Tivadar: Es a legjobb sza­vazógép! — Petrovácz Gyula: A leigihatározat­(képtelenebb is!) hogy emnél békésebb atmosz­férát nem is lehet elképzelni, lamikor az leanbe­rek el vannak fogülalva a maguk ügyes-bajos dolgaival, sokkal helyesebb, ha anódot adunk ira, hogy a képviselők beszámolók alkalmával tájékoztassák magát a nagyközönséget (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és legalább ikötött for­mák között megengedjük a gyülekezési jioig alkalmazását, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) lehetővé tesszük például azt, hogy a maguk hazafias kötelezettségeiknek eleget tehessenek. (Vázsonyi János: Ez a minimális! A beszá­moló!) Éppen most 21-én lesz 84 esztendeje annak, hogy Bud'a várát hős honvédeink vissza­foglalták és sem egy felvonulás, sem a isír meg koszorúzása, sem pedig a szobor talapzatán egy új emlékkoszorú elhelyezése sem lehetsé­ges, mert minden nyilvános megmozdulás, gyülekezés e pillanatban ebben az ország­ban tilos, nem is beszélve arról, hogy az ösz­szes egyesületek, amelyek tulajdonképpen mind belügyminiszteri, tehát kormányhiató­sági ellenőrzés alatt állanak, minden alka­lommal csakis rendőri engedéllyel i tarthat­nak meg egy-egy ártalmatlan g*yűlést is. (Ho­monnay Tivadar : Még a választmányi gyű­léseket is !) A magam részéről ebben a tekintetben tel­jesen osztozom előttem szólott képviselőtár­sam felfogásában és azt én is teljesen alá­írom. A székesfővárosról való vitában a to­vábbiakban nem akarok belemenni, azt az egyet azonban természetszerűleg mégis meg­kívánom jegyezni, hogy amit a zárszám­adásra vonatkozólag méltóztatott mondani, az nem egészen helytálló. A zárszámadások átböngészéséhez és áttanulmányozásához — sajnos — vajmi kevesen .értenek. Ezért törté­nik meg az, hogy ahhoz olyan kevesen szól­nak is hozzá. (Vázsonyi János : Mert nincs is rá módjuk !) Pehogy nem ! Mindenütt meg­van ennek a módja, a képviselőházban, a székesfőváros törvényhatóságában. Méltóztas­sék meggyőződni, hogy a zárszámadások fe­lett igen könnyen siklanak el, mert senki­sem vesz magának annyi fáradságot, hogy azt a maga részéről átböngéssze, áttanulmá­nyozza és megállapítsa esetleg azokat a* fo­nákságokat, amelyeket tisztelt képviselőtár­sam is szóvátett. ûÈn csak azt mondanám, hogy ha a maga resszortiában mindenki meg­tenné, hogy a zárszámadás egy-egy fejezetét áttanulmányozná, akkor módi lenne annak teljés letárgvalására és mód lenne arra is, hogy a kritikát jogszerűen és tárgyilagosan gyakorolhassuk. Beszélhetnék ebben a pillanatban még az ifjúság problémáitól, az álláshalmozás kérdé­séről, amelyre igen tisztelte képviselőtársam is célzott. Ezt & kérdést ma csak úgy tudom formulázni, hogy álláshalmozás jóformán nincs, mert hiszen a közigazgatásban is min­KÉPVISKLÖ'HAZI NAPLÓ XV. 0. ülése 1938 május 15-én, hétfőn. 403 den álláshalmozást megszüntetnek. Egyedül a jövedelemhalmozás áll talán még fenn, ame­lyet inkább a magasabb pénzügyi körökben és a vállalatoknál látunk. Ide talán kissé eré­lyesebb kézzel kellene benyúlni és akkor azt a 33-as bizottsági rendeletet is véglegesen érvé­nyesíteni lehetne. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Beszélhetnék arról is, mennyire fontos volna végre az összeférhetetlenség kérdésének rendezése, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amelytől — úgy érzem — egyetlenegy kép­viselő sem zárkózhatik el, és ha a kormány már á-t mondott ebben a kérdésben és a kép­viselőház azt szankcionálta, — bár határozatá­val nem tudok teljesen egyetérteni, mert hiszen annak sokkal keményebbnek, erősebb­nek és határozottabbnak kellett volna len­nie — akkor tessék ezt legalább befejezni és tető alá hozni, mert ezzel dokumentáltuk volna, hogy legalábbis gondolatban és men­talitásban valamennyien egyetértünk ebben a felfogásban és ebben a kérdésben. (Ügy van! Ügy van ! balfelől.) Igen fontosnak tartanám még a tiszt­viselői kérdés rendezését, mert hiszen bor­zasztó állapot az, hogy csak állandó fizetés­Ipszállításokkal traktáljuk ia tisztviselőket, (Ügy van!) ezzel szemben pedig^ a szolgálati pragmatikájukat a mai napig még egyáltalán nem hoztuk tető alá. Pedig ez lenne a leg­lényegesebb feladat, ha azt akarjuk, hogy az adminisztráció szekere ebben az országban zökkenő nélkül mehessen tovább. Egy olyan problémáról szeretnék még beszélni, amelyet eddig nem vetettek fel, t. i. a népjóléti minisztérium megszüntetéséről. Nem tudom, vájjon olyan jól megy-e a dol­gunk, hogy népjólétre nincs szükségünk, vagy csak azért szüntették-e meg a népjóléti mi­nisztériumot, mert a népjóléti minisztérium terminológiája talán nem tetszett Imiagának a törvényhozásnak. Tényleg, kissé szolgai for­dítása a Volkswohlfatirts-miniszteriumnak. En inkább azt mondanám 1 , hogy tulajdonképpen a szociális gondoskodás minisztériumának kellene ennek lennie, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert hiszen ma olyan problémák vannak, hogy a szociális gondoskodásnak csak kiterjesztésével lehetne az államnak a maga feladatait teljes egészében teljesítenie, mert hiszen a szociális gondoskodás fejezi ki mai tulajdonképpen az állam feladatát. Min­den állam jólétét kell hogy szolgálja mind a parlament, mind pedig maga^ a kormány is, azonban gondoskodásának mégis ki kell me­rülnie abban, hogy olyan intézkedéseket foga­natosítson, amelyekkel lehetővé teszi, hogy az emberek életéből elháríttatnak azok a súlyos akadályok, a melyek az életet részükre ne­hézkessé teszik. Az állami és társadalmi erők összefogását jelenti tulajdonképpen a szo­ciális problémák megoldása. A szociális feladatkört specifikusan két pontban tudnám rögzíteni. Az egyik pont az, hogv specifikus tudást és rátermettséget igé­nyel ezeknek a feladatoknak teljesítése. A másik az, hogy a szociális szempontok sok­szor szembekerülhetnek az állami szempon­tokkal. Ezeknek az állami szempontoknak kiegyenlítése vár ma a népjóléti ^ miniszté­riumra. A szociális feladatok ellátása alig képzelhető máskép, mint hogyha erre külön kományhatóság van, mert ez a modern ál­lami életnek legfőbb problémája. A szociális 1 probléma nagyon sokszor magának az ál­57

Next

/
Thumbnails
Contents