Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
Az országgyűlés képviselőházának 16 akaratát, de erre elő kell készíteni az embereket, hogy megfelelően s valóban a nemzet érdekében adhassák le a maguk szavazatát. Egy dologban azonban teljesen egy véleményen vagyok t. képviselőtársammal, ez pedig a gyülekezési jog korlátozása. A mai viszonyok között, amikor az ország hangulata is csendes, amikor, amint itt a törvényhozásban is láthatjuk, olyan csendesen folyik ez a költségvetési vita, (Vázsonyi János: A legbékésebb atmoszférájú parlament egész Euróban! — Homonnay Tivadar: Es a legjobb szavazógép! — Petrovácz Gyula: A leigihatározat(képtelenebb is!) hogy emnél békésebb atmoszférát nem is lehet elképzelni, lamikor az leanberek el vannak fogülalva a maguk ügyes-bajos dolgaival, sokkal helyesebb, ha anódot adunk ira, hogy a képviselők beszámolók alkalmával tájékoztassák magát a nagyközönséget (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és legalább ikötött formák között megengedjük a gyülekezési jioig alkalmazását, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) lehetővé tesszük például azt, hogy a maguk hazafias kötelezettségeiknek eleget tehessenek. (Vázsonyi János: Ez a minimális! A beszámoló!) Éppen most 21-én lesz 84 esztendeje annak, hogy Bud'a várát hős honvédeink visszafoglalták és sem egy felvonulás, sem a isír meg koszorúzása, sem pedig a szobor talapzatán egy új emlékkoszorú elhelyezése sem lehetséges, mert minden nyilvános megmozdulás, gyülekezés e pillanatban ebben az országban tilos, nem is beszélve arról, hogy az öszszes egyesületek, amelyek tulajdonképpen mind belügyminiszteri, tehát kormányhiatósági ellenőrzés alatt állanak, minden alkalommal csakis rendőri engedéllyel i tarthatnak meg egy-egy ártalmatlan g*yűlést is. (Homonnay Tivadar : Még a választmányi gyűléseket is !) A magam részéről ebben a tekintetben teljesen osztozom előttem szólott képviselőtársam felfogásában és azt én is teljesen aláírom. A székesfővárosról való vitában a továbbiakban nem akarok belemenni, azt az egyet azonban természetszerűleg mégis megkívánom jegyezni, hogy amit a zárszámadásra vonatkozólag méltóztatott mondani, az nem egészen helytálló. A zárszámadások átböngészéséhez és áttanulmányozásához — sajnos — vajmi kevesen .értenek. Ezért történik meg az, hogy ahhoz olyan kevesen szólnak is hozzá. (Vázsonyi János : Mert nincs is rá módjuk !) Pehogy nem ! Mindenütt megvan ennek a módja, a képviselőházban, a székesfőváros törvényhatóságában. Méltóztassék meggyőződni, hogy a zárszámadások felett igen könnyen siklanak el, mert senkisem vesz magának annyi fáradságot, hogy azt a maga részéről átböngéssze, áttanulmányozza és megállapítsa esetleg azokat a* fonákságokat, amelyeket tisztelt képviselőtársam is szóvátett. ûÈn csak azt mondanám, hogy ha a maga resszortiában mindenki megtenné, hogy a zárszámadás egy-egy fejezetét áttanulmányozná, akkor módi lenne annak teljés letárgvalására és mód lenne arra is, hogy a kritikát jogszerűen és tárgyilagosan gyakorolhassuk. Beszélhetnék ebben a pillanatban még az ifjúság problémáitól, az álláshalmozás kérdéséről, amelyre igen tisztelte képviselőtársam is célzott. Ezt & kérdést ma csak úgy tudom formulázni, hogy álláshalmozás jóformán nincs, mert hiszen a közigazgatásban is minKÉPVISKLÖ'HAZI NAPLÓ XV. 0. ülése 1938 május 15-én, hétfőn. 403 den álláshalmozást megszüntetnek. Egyedül a jövedelemhalmozás áll talán még fenn, amelyet inkább a magasabb pénzügyi körökben és a vállalatoknál látunk. Ide talán kissé erélyesebb kézzel kellene benyúlni és akkor azt a 33-as bizottsági rendeletet is véglegesen érvényesíteni lehetne. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Beszélhetnék arról is, mennyire fontos volna végre az összeférhetetlenség kérdésének rendezése, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amelytől — úgy érzem — egyetlenegy képviselő sem zárkózhatik el, és ha a kormány már á-t mondott ebben a kérdésben és a képviselőház azt szankcionálta, — bár határozatával nem tudok teljesen egyetérteni, mert hiszen annak sokkal keményebbnek, erősebbnek és határozottabbnak kellett volna lennie — akkor tessék ezt legalább befejezni és tető alá hozni, mert ezzel dokumentáltuk volna, hogy legalábbis gondolatban és mentalitásban valamennyien egyetértünk ebben a felfogásban és ebben a kérdésben. (Ügy van! Ügy van ! balfelől.) Igen fontosnak tartanám még a tisztviselői kérdés rendezését, mert hiszen borzasztó állapot az, hogy csak állandó fizetésIpszállításokkal traktáljuk ia tisztviselőket, (Ügy van!) ezzel szemben pedig^ a szolgálati pragmatikájukat a mai napig még egyáltalán nem hoztuk tető alá. Pedig ez lenne a leglényegesebb feladat, ha azt akarjuk, hogy az adminisztráció szekere ebben az országban zökkenő nélkül mehessen tovább. Egy olyan problémáról szeretnék még beszélni, amelyet eddig nem vetettek fel, t. i. a népjóléti minisztérium megszüntetéséről. Nem tudom, vájjon olyan jól megy-e a dolgunk, hogy népjólétre nincs szükségünk, vagy csak azért szüntették-e meg a népjóléti minisztériumot, mert a népjóléti minisztérium terminológiája talán nem tetszett Imiagának a törvényhozásnak. Tényleg, kissé szolgai fordítása a Volkswohlfatirts-miniszteriumnak. En inkább azt mondanám 1 , hogy tulajdonképpen a szociális gondoskodás minisztériumának kellene ennek lennie, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert hiszen ma olyan problémák vannak, hogy a szociális gondoskodásnak csak kiterjesztésével lehetne az államnak a maga feladatait teljes egészében teljesítenie, mert hiszen a szociális gondoskodás fejezi ki mai tulajdonképpen az állam feladatát. Minden állam jólétét kell hogy szolgálja mind a parlament, mind pedig maga^ a kormány is, azonban gondoskodásának mégis ki kell merülnie abban, hogy olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyekkel lehetővé teszi, hogy az emberek életéből elháríttatnak azok a súlyos akadályok, a melyek az életet részükre nehézkessé teszik. Az állami és társadalmi erők összefogását jelenti tulajdonképpen a szociális problémák megoldása. A szociális feladatkört specifikusan két pontban tudnám rögzíteni. Az egyik pont az, hogv specifikus tudást és rátermettséget igényel ezeknek a feladatoknak teljesítése. A másik az, hogy a szociális szempontok sokszor szembekerülhetnek az állami szempontokkal. Ezeknek az állami szempontoknak kiegyenlítése vár ma a népjóléti ^ minisztériumra. A szociális feladatok ellátása alig képzelhető máskép, mint hogyha erre külön kományhatóság van, mert ez a modern állami életnek legfőbb problémája. A szociális 1 probléma nagyon sokszor magának az ál57
