Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

400 Az országgyűlés képviselőházának 1 esküt tettek ^ és Budaörsnél királyukra lövettek. A polgárig és nemzeti gondolat jegyében mindenki testvér, de ezt ne méltóztassék sohasem a hordó tetejéről hirdetni, mert a hordóban ma az egész világonpuskapor van, az a puskapor felrobbanhat, s akkor elsősorban azt röpíti a levegőbe, aki a hordón áll. (Igm! Ügy van!) Az utána következő korszak az úgynevezett Bethlen-korszak volt. Erről túlsókat beszéltünk már ebben a Házban, nem óhajtok most evvel részleteiben foglalkozni. Tíz évig várták a csodát a túloldalon és az ország nagy részében Bethlen Istvántól. A csoda megérkezett a bankzárlat napján, amikor másodszor vesztettük el a háborút és másodszor törtünk össze. Sorban tönkrement minden foglalkozási ág s akkor Bethlen István lemondása után jött Károlyi Gyula gróf kormánya, kevés szóval, de becsületes és békés szándékkal. Eredményt nem tudott felmutatni, a válság mindig mélyebb és mindig általánosabb lett s amikor teljesen megfeneklettünk, amikor nem ment már tovább, akkor vette át a kormányzást a jelenlegi miniszterelnök úr. A jelenlegi miniszterelnök úrnak kétségtelen érdeme volt az, hogy megállította a kishitűség további terjedését, de hibája volt az, hogy ezzel még erőteljesebben felfokozta a várakozást. Kétségtelen ériemé _ volt az, hogy összefogást hirdetett, le hibája volt az, hogy ennek megalapozása miatt nem jött a képviselőház elé azonnal új választójogi törvénnyel. Amikor a képviselőházban a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédét mondotta, akkor az ahhoz hozzáfűzött reflexiókban voltam bátor kérdezni, nyugvópontra hozza-e végre a választójog kérdését, megszünteti-e a korrupt ajánlási rendszert, az egyéni választást hozza-e szemben a pártdiktatúrát jelentő s a választás lelkületét meghamisító listás rendszerrel, megszünteti-e a kerületek aránytalanságát

1

? Mindezekre a kérdésekre választ ezideig nem kaptam. Ha a miniszterelnök úr programmját el is fogadom, meg kell jegyeznem azt, amit őmaga mondott a programmokról, hogy minden Programm annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Üdvözöltem ennek alapján a miniszterelnök urat, amikor kormányralépése idején eltörölte a statáriumot, de ezen üdvözlés után egészen rövid idő múlva sokkal szigorúbb formában visszahozta, mert megvalósította a tökéletes gyülekezési tilalmat. A szabadszervezkedést ígérte a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében s én ezt a szabad szervezkedést reklamálom ma a törvény korlátain belül, mert magam is azt hangoztatom, hogy izgatásnak, lazításnak nem lehet helye, osztály,- felekezet és foglalkozás elleni izgatással szemben méltóztassék szigorúan eljárni, de a törvény keretén belül a legális pártoknak és az elfogadott eszményeknek méltóztassék a gyülekezés és egyesülés szabadságát jteljességgel és tökéletesen megadni. (Gál Jenő: A képviselői beszámolókat haladéktalanul engedélyezzék!) A konszolidációt méltóztassék a nyugatmagyarországi pángermán izgatással szemben megvédeni, de idebent méltóztassék .megadni a lehetőséget 'mindenkinek, aki a törvény keretén belül szervezkedni akar, a szabad szervezkedésre, mert az alkotmányjog tekintetében egyetlen egy pontot fogadhatunk el s az Brüning mondása, aki azt mondotta, hogy minden alkotmányos országban csak egy diktátor lehet s ez a diktátor a törvény. Az alkotmányosság kívánná a kivételes 0. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. hatalomnak teljes megszüntetését és a 33-as bizottságnak feloszlatását. Az adó és az ujoncmegajánlási jog ugyanis a parlamentnek legrégibb, legalkotmányosabb s legsarkalatosabb joga s azt egy bizottságra átruházni nem lehet. Igazságtalan lennék azonban, ha el nem ismerném a 33-as bizottságnak egy kétségtelen érdemét is. Ez az érdem az a legutóbbi rendelet, amely módot nyújt a városi közüzemek gazdálkodásának felülvizsgálására. Csak azt kérem a kormánytól, hogy ezt a rendeletet méltóztassék végre is hajtani, mert ez a kispolgári társadalom érdeke és ebben pártkülönbség nélkül maga mögött találja a tisztességes közvéleményt. Amikor a öo-as bizottságban Wolff Károly és Kozma Jenő t. képviselőtársaim ez ellen a rendelet ellen felszólaltak és azt mondották, hogy ez sérti az autonómiát, én ezen nagyon csodálkoztam. Csodálkoztam azért, mert nem láttam ezt a felvonulást és felháborodást az autonómia védelmébe az új fővárosi törvény megalkotásánál. Ez az új fővárosi törvény teljességgel és tökéletességgel eltemette és megszüntette az autonómiát; ugyanakkor a föld feletti autonómia megvédése nem volt olyan fontos, mint a földalatti vasút igazgatóságának megvédése, amely autonómia a humor színében tűnik fel. (Tabódy Tibor: Nagyon helyes!) A tantiémek tisztaságát tartom olyan fontosnak, mint a szavazatok tisztaságát, de talán inkább a szavazatok tisztaságával kell elsősorban foglalkozni, mint a tantiémek tisztaságával, mert a szavazatok tisztasága nem állapítható meg olyan választáson, ahol a Belvárosban vagy a Várban a plurális választójogot honosította meg az új fővárosi törvény, ahol az ottlakók négyszerannyit érnek szavazataikkal, mintha a Teréz-, Erzsébet-, vagy József városban laknának, ami teljesen lehetetlen a jövőre nézve. Valamikor a régi Városházán volt egy légszeszpárt, egy közúti és egy városi villamos-párt. Utána az üzemek megváltása következett és bekövetkezett a purifikáció, a tisztogatás, azután újabb üzemek következtek, az üzemek igazgatókat kaptak és ma^ ott tart a Városháza, hogy az üzemigazgatósági állás tulajdonképpen kortesszolgálatok jutalmazására szolgál. Szükséges volna az autonómiát védelmező új fővárosi törvény, szemben az autonómiát megszüntető úgynevezett új fővárosi törvénnyel. A közéleti tisztaság követeli ezt. Méltóztassék ezért megengedni, hogy néhány szót szóljak a főváros ügyéről általánosságban is. A főváros 1931. évi zárszámadása ellen a belügyminisztériumba fellebbezés adatott be, mely mindezideig elintézést nem nyert. A felebbezés 1931 júniusában adatott be a Városházán és 1932 május 11-éig fel sem terjesztették a belügyminisztériumba, ami lehet egyszerű bürokrácia, lehet, hogy azért történt, mert a fellebbezésben nagyon komoly kritikai megjegyzések voltak, de az is lehet, hogy csak adminisztratív hiba, mindenesetre tény, hogy egy évig feküdt a Városházán és a mai napig sem nyert elintézést. A fővárosi törvény szerint a főváros közgyűlésén a költségvetés tárgyalási ideje 10 nap, de az üzemekkel, az ezzel kapcsolatos kérdésekkel ebből a 10 napból csak egy napig lehet foglalkozni. Egy délután kell foglalkozni a 200 millió bevétel és a 200 millió kiadás ügyével, ami semmiesetre sem nevezhető ko-