Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

âéë Àz országgyűlés képviselőházának 1 okozott. Az ebből ért támadásokért és a való tényállás ismerete nélküli kritikákért illetékes helyeken teljes elégtételt nyervén, ezt az ügyet a magam részéről befejezettnek tekintem. A Ház is napirendre térhet fölötte. Hogy ma mégis megemlékezem róla, ennek pusztán és kizárólag az az oka, . . . (ZMQ balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak helyeiket elfoglalni és csendben maradni. Vázsonyi János: . . . mert az ebben a vihar­ban elhangzott közbeszólásokat akkor nem hallottam, viszont a sajtóból utólag úgy érte­sültem, hogy Váry Albert t. képviselőtársam azzal vádolt volna meg, hogy én a polgári társadalmat támadtam és felforgató tenden­ciákat szolgáltam. (Váry Albert: Óriási téve­dés! Eszemágában sem volt!) Máris elintézett­nek tekintem t. képviselőtársamnak ezzel a közbeszólásával ezt az ügyet is és kérem a t. Házat, hogy az egész affér felett méltóztas­sanak egyszer és mindenkorra napirendre térni. (Helyeslés.) T. Ház! A költségvetési vita mindenkor a kormány politikájának, politikai irány veze­tésének kritikáját foglalja magában és régi parlamenti tradició az, hogy a költségvetési vita során nem annyira a számoknak bírála­tával, mint inkább elsősorban a kormány po­litikai vonalvezetésének kritikájával foglalko­zunk és ebből a szemszögből vizsgáljuk az egész országnak úgy bel- mint külpolitikai helyzetét. Ehhez azonban, ha ezt a feladatot akarom teljesíteni igénytelen felszólalásomban is, szükséges annak a háttérnek megrajzolása, amely a külpolitikai és a belpolitikai hely­zetet is teljesen megvilágítja minden szem­szögből, úgy a multaknak, mint a környező államoknak szemszögéből is. Méltóztassanak megengedni, hogy elsősor­ban a külpolitikai helyzettel foglalkozzam ab­ból a szemszögből és abból a nézőpontból ki­indulva, hogy az úgynevezett európai kis ál­lamokat, Svájcot, Hollandiát és a skandináv államokat kivéve, sehol a nyugati nagy de­mokráciák államaiban sem találom imeg a tényleges demokratikus felfogást és demokra­tikus politikát. Erre vonatkozólag legyen sza­bad felhoznom azt, hogy ha valaki a jelenlegi politikai helyzetet vizsgálja világviszonylat­ban, akkor abba a tévedésbe esik, hogy lát­szatra úgy hiszi, hogy igazolva vannak azok is, akik a kapitalizmusnak, azok is, akik a szocializmusnak bukásáról beszélnek. Ez azon­ban mindkét irányban csak látszat. (Váry Al­bert: Ügy van!) Látszat azért, mert a kapi­talizmus csak felületesen nézve bukott el Ame­rikában és Angliában azzal, hogy az arany­alapról letértek. A szocializmus is csak felü­letesen nézve bukott el Oroszországban a bol­sevizmussal, Olaszországban a fasizmussal, Németországban a horogkereszttel és Angliá­ban az úgynevezett nemzeti egységgel szem­ben. Ha azt vizsgáljuk, hogy ezek tényleges bu­kások-e, azt kell mondanunk, hogy ember és józanész elbukhat minden irányban és minden országban, de eszmék és világnézetek nem bukhatnak el sohasem. Különösen nem buk­hatnak- el a nemzeti eszmék, nemzeti világné­zetek az emberiesség, a humanizmus gondola­tának kapcsolatában, és ezért, ha le is van törve és ha térdenáll is, mégis töretlenül áll a magyar eszme is a Duna medencéjében. Töretlenül áll mindenkor, akkor is, ha csonkí­tották, ha összetörték, ezeréven keresztül való 0. ülése 1933 május 15-én, hét fon. szenvedések ellenére is mindenkor itt áll úgy a magyarság eszméje a Dunamedencében, mintahogy itt áll a világviszonylatban min­denkor a demokrácia CS il humanizmus esz­méje is. Ha külpolitikai szempontból vizsgáljuk minden egyes államnak, minden egyes ország­nak alkotmányjogi berendezkedését, akkor vi­lágviszonylatban f azt kell megállapítanunk, hogy a diktatúrák korszaka uralkodik szerte a világon mindenütt. Amerikában, amelyet a demokrácia hazá­jának neveznek, szintén téves a demokrácia feltételezése, mert Amerikában két nagy párt harcol egymással az Egyesült Államok par­lamentjében, a republikánus és a demokrata­párt, melyeket nem a nevük választ el egy­mástól, r hiszen a republikánuspárt is demo­krata és a demokratapárt is republikánus, mindkét párt azonban végeredményben nem a nagytömegek szolgálatában áll elsősorban, ha­nem üzleti szempontoknak, ipari konszernek­nek kiszolgálására van jelen az amerikai par­lamentben éppúgy, mint a közéletben min­denütt. Amerikában a demokráciával szemben szintén diktatúrát állapíthatunk meg, a busi­ness örök diktatúráját. A demokrácia azt je­lentené, hogy Wilsonnak azokat az elveit, amelyeket Magyarországra is rátukmált, Ame­rikában is érvényre juttatnák. Wilson a maga 14 pontjában a legélesebben a nemzetek és né­pek önrendelkezési jogát élezte ki, ezzel szem­ben az amerikai négerek nem érzik az önren­delkezési jog áldásait, az önrendelkezési jog téves értelmezésével viszont^ Európa kis ájla­mai, elsősorban Magyarország szomorúan érzi a wilsoni elvek hamis értelmezését. Franciaország politikai berendezkedésében tökéletes politikai demokráciát találunk a bel­politika területén, kifelé, külügyi téren azon­ban nem a demokrácia, hanem az imperialista politikai törekvés érvényesül. A demokrácia egyenjogúságot jelent, ezzel szemben nem ta­láljuk az egyenjogúság elvének érvényesítését sem a leszerelés, sem a felfegyverkezés kérdé­sében éppen Franciaország részéről. Olaszországban sem beszélhetünk politikai demokráciáról, mert a fasizmus kifejezetten diktatúrát jelent. El kell azonban ismernünk, hogy annak ellenére, hogy a fasizmus politi­kai diktatúra és annak ellenére, hogy erőszak, sőt gyilkosságok árán jutott el ahhoz az erő­höz, amellyel ma rendelkezik, társadalmilag mégis demokráciát teremtett meg, gazdasági rendet is teremtett Olaszországban és szemben a francia belpolitikai demokráciával és a kül­ügyi imperializmussal, belpolitikailag dikta­túrát, de a külpolitikában demokráciát árul el, a népek egyenjogúsága elvének alapjára állva. (Farkas István: Ez már nem áll!) Németország kérdéséről nem akarok bőveb­ben beszélni. Németország politikáját a pol­gári gondolat és a demokratikus gondolat tö­kéletes összetörésének találom és csodálatos módon csak azt az egyet állapíthatom meg, hogy ha a német horogkeresztes mozgalom ál­landóan abban találja a maga létjogosultságát, hogy a kommunizmus ellen akar védekezni, akkor miért van az, hogy amikor nemcsak a kommunistákat, hanem a becsületes szociál­demokratákat is üldözi Németországban, ugyanakkor az orosz szovjettel kereskedelmi szerződésre lép és az egyetlen állam, amely­lyel ma megértik egymást Európában, az orosz

Next

/
Thumbnails
Contents