Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-179
Az országgyűlés képviselőházának 1 lasszuk a békekötést. De erős béke, tartós béke csak az lehet, amely igazságon alapul. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) En azt a szózatot intézem ia;z igen t. Házhoz, pártkülönbség nélkül mindenkihez, az egész közvéleményhez, méltóztassanak figyelni a genfi eseményeket. Drámai dolgok mennek végbe és mindennap attól kell tartani, hogy a leszerelési konferencia felrobbanásával új világhelyzet áll elő. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztas&anak nézni Amerikában a dollár esését, amely beláthatatlan következményekkel járhat és amely új helyzeteket idéz elő az Óceánon túl. De ott van Keleten Japánnak, ennek a hatalmas keleti nagyhatalomnak diadalmas hadjárata Kína ellen és Kínának felbomlása. Mongol és mohamedán államok alakulnak újra és ezeken keresztül a mongol, mohamedán és hindu nemzetek közeli szövetkezése áll előttünk: Ázsia az ázsiaiaké! Es végül még egy mozzanatra mutatok rá. Szibériában megütközött Japán a szovjettel. Nem méltóztatnak észrevenni azt, hogy amikor pedig presztízs kérdésről volt szó, amikor hatalmi kérdésről volt szó, akkor a szovjet meghátrált Japán elől és a keletkínai vasútat hajlandó pénzért eladni Japánnak, ami egyben azt is jelenti, hogy nem meri fegyvereit öszszemérni japán fegyvereivel. Ez a szovjet bukásának az előjele, és azt hiszem, Wladimir herceg nem ok nélkül bocsátotta ki kiáltványát az orosz nemzethez, hogy közeláll Oroszországban a restauráció. Világtörténelmi események küszöbén állunk, amikor világhatalmi erőtényezők átcsoportosulása van küszöbön. Ilyen körülmények között a legnagyobb hiba lett volna Magyarország miniszterelnökétől, ha nem a nemzeti egység zászlóját tűzi ki. Ebben a nemzeti egység gondolatában ne méltóztassanak párthatalmi törekvést látni, hanem ennek a gondolatnak komoly valóságát. Ilyenkor minden magyarnak csak egy gondolata lehet és kell hogy legyen és én remélem, hogy ez a gondolat válik valóra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor olyan világtörténelmi események előtt állunk, amelyek az egész világot átalakítják, amikor a döntés küszöbén állunk, akkor minden magyar fogjon össze egy szent egységfben, a Szentistváni Magyarország viszszaállítására. Ebben a gondolatban fogadom el a költségvetést. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Ház! {Halljuk! Halljuk a jobboldalon. — Kabók Lajos: Egy kis szünetet, hadd üdvözöljék!) Az előttem szóló t. képviselő úr meg fogja engedni, hogy most beszédemet ne avval kezdjem, hogy fejtegetéseihez reflexióimat megtegyem. (Halljuk!! Halljuk!) Majd szerény mondanivalóim során fogok beszédének egyes részeihez visszatérni és azokra megjegyzéseket tenni. Bevezetésként meg kell említenem, hogy politikai életünkben az utóbbi hónapok alatt különösen két jelenség szembetűnő. Az egyik az, hogy politikai frontunknak szó szoros értelemben vett baloldalán a közéleti megnyilatkozások tüze (Halljuk! Halljuk!) hamvadéban viain ahhoz képest, hogy milyen erőteljes kritikával fogadta ez az oldal azelőtt a kormány működését. A magyar politikai paletta (színeiből kifakul a liberalizmus élénksége és ha vizsgálom 79. ülése 1933 május 12-én, -pénteken. 385 az okot, hogy miért történik ez, iákkor úgy látom, hogy nem a kifogások alapja szűnt meg, hanem, úgylátsziik, ,a külföldi konstellációk árnyéka borul a magyar liberalizmusra és ezt az árnyékot a parlamenti akciók vonalán^ is észre lehet venni. De ha az ember mégtovább néz, azt tapasztalja, hogy a liberális felfogású elemek táborában csendes átcsoportosulás kezdődött meg, mert régi helyükről számosan kezdenek a kormány mögé vonulni. Kénytelen vagyok megállapítani azt a tényt, hogy a Gömbös-kormánynak ma már több támasztékot nyújt a liberális elem, mint amilyen támogatást élvezett részéről a Gömbös-kormánynak bármelyik elődje. Ez az egyik jelenség- A másik jelenség pedig az, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegeiben a politikával való törődés az utóbbi hónapok alatt rendkívül ellanyhult. Az érdeklődés utoljára akkor csapott fel magas hullámokban, midőn a Bethlen-kormány 1931-ben gazdaságilag esztendőkön át tévútra vezetve az ország közvéleményét, távozni kényszerült. Ekkor a magyar politika vezetésében bekövetkezendő változás utáni vágy az egész nemzetet, az egész magyar lakosságot mintegy szökőárral borította el. A távozó politikai garnitúra hátrahagyott utóvédjei ezt a hullámverést felfogták és levezették. Könnyű is volt ez, mert hiszen a társadalmak természetrajzához tartozik, hogy a gyökeres politikai változások iránti vágy lökésszerűen emelkedik ki belőlük és amennyiben sikert nem ér el, akkor hamar el is hanyatlik. A magyar társadalomnak a gyökeres rendszerváltozás iránti vágya a magas hullámverésből lelankadt ugyan, mert a hétköznapi gondok ezer horoggal húztak a mélybe, de nem tűnt el, csak a felszín alá vonult és sodrával ott mossa érvényesülésének gátjait. A felszínen ma mindenesetre nyugalom, csend sőt letargia és apátia van. (Ügy van! balfelöl.) Olyan nyugalom és csend, amely a politikai törekvésekhez ma különleges segédkezet ma sehol sem nyújt, de nincs oly politikai törekvés sem, amelynek útjába akadályt gördítene. E két jelenség 'megállapításából azonban különböző konzekvenciák származnak. Mind a két jelenség belpolitikai előnyt jelent a kormánynak. Ezt a belpolitikai előnyt azonban nem a kormány cselekedeteire kell visszavezetni, mert nem saját tevékenységének eredménye. De a belpolitikai előny megvan és ha a héthónapi kormányzás után ennek figyelembevételével rövid mérlegét akarom felállítani a Gömbös-kormány bírálatának, akkor azt kell mondanom, hogy bár az ország helyzete nem javult, az utóbbi időben a Gömbös-kormány helyzete megerősödött. (Rakovszky Tibor: Nem tehet róla!) Ennek a megállapításnak azonban ismét további következménye van. Mégpedig az, hogy az a mérték, amellyel a Gömbös-kormány működését mérnünk kell a jövőben, éppen az elmondottakra való tekintettel, joggal szigorúbb és igényteljesebb lehet, mint az előző kormánynyal vagy a Gömbös-kormány eddigi tevékenységével szemben alkalmazott mérték. A Gömbös-kormányelőkészületi ideje most már igazán lejárt. ( Természetes dolog, hogy a helyükre lépő új kormányok bizonyos türelmi időt élveznek; nálunk szokásszerűen többet, mint egyéb államban, ami azt bizonyítja, hogy a magyar népet talán a legkönnyebb kormányozni Európa népei közt. Az áttekintés megszerzéséhez így a Gömbös-kormánynak héthónapi ideje volt. S ezért valóban úgy kell lennie, amint a miniszterelnök úr egyik beszédében mondotta, hogy ma már, ha éjszakai álmából keltik is fel, 54*
