Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

382 Az országgyűlés képviselőházának szaszorítva, valósággal kényszerítették Magyarországot is az iparfejlesztésre. Két piac van, amely Magyarország előtt teljesen nyitva van és amelyhez nemcsak gazdasági érdek fűzi ezt az országot, (hanem politikai barátság is. Ez a két piac az osztrák és az olasz piac. Az osztrák piac tekintetében bíztató jelenség, hogy az osztrák kereskedelmi szerződés óta a magyar és az osztrák külforgalmat emelni lehetett és e tekintetben a kormánynak nagyon helyes tendenciája az, hogy nem az exportot iparkodott csökkenteni, hanem ellenkezőleg az export növelésével mindkét országban az exportot és az importot is iparkodik növelni. A magam részéről nem látok abban semmi helytelent, amikor, mint most, a legutóbbi egyezménynél, a kormány iparkodott a külforgalmi egyensúlyt úgy helyreállítani, hogy az osztrák import erősödik, mert természetszerűen ezáltal az Ausztriába menő magyar export is erősödhetik. A másik körülmény, amely újság, a következő. Sokat panaszkodtunk az utóbbi időben az olaszországi kivitel összezsugorodása miatt. Ebben része volt az olasz vásárlóerő csökkenésének is, de örömmel látom azt, hogy a legutóbbi hetekben Olaszország felé 'megerősödött a kivitelünk. Meglepetéssel látom a multheti állatexportnál, hízott ökröt, vágómarhát vittünk ki. Ez azért jelentős körülmény, -mert másfél év óta 300, legfeljebb 400 darab körül mozgott a heti kivitelünk és csak a régi jó időkben történt meg, hogy Olaszország felé 2000 darab marhát vittünk ki. Ismétlem tehát, a múlt héten megtörtént újból, hogy 2000 darab marha ment 'ki Olaszországba. Azt hiszem, mindenki igazat ad nekem a Házban, ha azt mondom hogy a gazdasági politika még nem jelent barátságos politikát, illetőleg megfordítva, a politikai barátság még nem jelenti a gazdaságpolitikai barátságot. Akkor, amikor Románia mezőgazdasági körei valósággal lázadoznak, hogy a Dunán felfelé viszik a csehek Pozsonyba az orosz búzát, amikor nekik is van eladó búzájuk, azt hiszem, méltóztatnak látni, hogy még egy olyan politikai egységben is, aminő újabban a kisentente, megtörténik az, hogy az egyik állam a másik rovására bántó gazdasági politikát folytat. Voltaképpen ebben a helyzetben voltunk mi is sokáig és vagyunk ma is Németországgal szemben. Nem tartom helyesnek azt, hogy ebben a Házban bármely oldalról, bármely irányban, bármely ország belpolitikájába beavatkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon.) En nem követem el azt a hibát, hogy Németország belpolitikai változását akár kritizáljam, akár arról dicshimnuszt zengjek. (Simon András: Nagyon helyes!) Ez teljesen a németség dolga. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A mi részünkről a magyar belpolitikának és a barátsági politikának csak egy konzekvenciája van, az, hogy mint minden civilizált nemzetnek és népnek, a németségnek, Németország polgárságának is azt kívánjuk, hogy mielőbb elérhesse azt a boldogulást, amelyre törekszik, mielőbb elérhesse azt a célt, amely célnak a követésében most ilyen mozzanatok állottak elő. Megértjük azt, ha Németország kétségbeesett helyzetében kísérletezek s olyan kezdeményezéseknek veti magát alá, amelyekben a maga boldogulását látja. Sőt továbbmegyek. Elismerem én is azt, hogy a német rezsimnek érdeme az, hogy a kommunizmust Európa közepén nem engedte úrrá lenni. 1 79. ülése 1933 május 12-én, pénteken. Ez az, ami kihatással lehetett volna reánk is, ez az, amiben mi mindenesetre előnyös változást látunk Németországban, de én tovább nem megyek, a többi azután teljesen Németország dolga (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), a német nemzet belügye. Ezért azt hiszem, hogy akkor vagyunk a leglojálisabbak, ha Németország belügyeibe nem avatkozunk bele (Ügy '.van! Ügy van! a jobboldalon.), hanem kívánjuk a német nemzet boldogulását. Es nem tartom helyesnek különösen azt, ha olyan oldalakról kritizálják bántóan durva szavakkal Németországban a rezsimváltozást, amely oldalakról nem találtak hasonló éles kifejezéseket akkor, amikor Oroszországban a rezsimváltozás volt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), és amikor Oroszországban neuiesak az oroisz nép politikai és gazdasági szabadságát szüntették meg, hanem az egész emberiséget felháborító véres zsarnokság lett ott úrrá. T. Ház. A vita folyamán a gazdaságpolitika irányítása körül két szélső nézet hangzott el. Az egyik oldalon a tervgazdálkodást vetették fel, s azt hiszem, Eckhardt Tibor t. képviselőtársam is hangsúlyozta, hogy a tervgazdálkodásra előbb-utóbb Magyarországnak is be kell rendezkednie. A ^másik végletben pedig Éber Antal t. képviselő úr a gazdasági liberalizmus teljességét sírta vissza. A „tervgazdálkodás voltaképpen orosz eredetű dolog és a tervgazdálkodás túlmegy nézetem szerint azon, amit a szervezés jelent. A helyes irány a középúton van itt, tekintettel arra, hogy az egész világon minden országban a termelésnek és különösen a külforgalomnak bizonyos szabályozása, szervezése van folyamatban. Ilyen körülmények között nem lehetünk mi sem sziget és nekünk sem szabad eltekintenünk a termelés és forgalom szervezésétől. Az állami beavatkozást helyénvalónak tartom ilyen körülmények között, általában a modern gazdasági életben, a modern államéletben, mert ha a modern állam bevette sáncai közé mindenütt a lakosság legszélesebb rétegeit, az általános választójog révén a legkisebb embereket is az alkotmány sáncaiba vette, lehetetlen eltekinteni attól, hogy az állam a gazdasági életbe be ne avatkozzék a gyöngébbek érdekében. Számolniok kell a gazdaságilag liberális felfogású politikusoknak azzal, hogy a gazdasági liberalizmus a múlté (Ügy van! Ügy van! \a jobboldalon.) és ne várják azt, hogy az állam désintéressenient-t jelentsen be a gazdasági élet tünetéivel szemben, különösen, amelyek a kisebb exisztenciákat érintik. Már a jövőben számolni kell azzal, hogy az többé vissza nem jön. Ellenben szociális gazdaságpolitikát kíván a modern államfejlődés a kormányoktól, s a magyar kormány is ebben az irányban halad, amikor a kisebb exisztenciák érdekében, de az általános nemzeti termelés érdekében is beleavatkozik a gazdasági életbe. T. Ház! Ez néni jelent etatizmust, mert az etatizmusnak, az államszocializmusnak én lennék a legnagyobb ellensége. Azt hiszem, hogy az állami szocializmus körülbelül ma már a tervgazdálkodás terén mozog, amely kiöli a kezdeményező erőt és kedvet a magángazdasági életből s a magángazdaság tényezőiből. Ez az etatizmus az, amely a gazdasági válságot egyáltalán nem oldja meg. Ezzel szemben az állami beavatkozással nagyon jól összefér, amit aztán megint Eckhardt t- képviselőtársam említett s amiben teljesen egyetértek vele, a szolidaritás, a kooperácó — másképpen a szövetkezés. Mél-