Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 jas urakat ültessenek be azért, hogy ezek ösz­szeköttetéseik révén egyes minisztériumokból biztosítsák a közmunkát ennek a nagy intézet­nek, ahol százszámra dolgoznak a gépek, vil­lanyerőre berendezett üzemek vannak, és ugyan­akkor a kézműiparos s ág száz és ezerszámra kénytelen az ő hideg munkaszerszámai nie]lett búslakodni azért, mert az állam és egyéb kö­zületek azokat az üzemeket, amelyek jogtalan, káros konkurrenciát csinálnak a kézmű iparos­ságnak, nem hogy megszüntetnék, ellenkezőleg, állandóan fejlesztik. Munkaalkalmakat nemcsak belpolitikai úton, nemcsak egy irányban lehet biztosítani idebent, akár közmunkák formájában, akár egyébként is a belforgalomban, hanem lehet biztosítani az export szempontjából is. Már az elmúlt évben sérelmeztem, hogy az akkor fenn­állott Külkereskedelmi Intézet, amelynek fenn­tartásához a kormány évenként 300.000 pengő­vel járult hozzá, a kézműiparosság exportját teljesen elhanyagolta. Amikor ezt megszüntet­ték és az ipari és a mezőgazdasági exportot egyesítették, az iparosság képviselői fordultak ehhez az intézményhez és kérték, hogy, mivel ez az új intézmény 650.000 pengős állami támo­gatásban részesül, azért, hogy a magyar ipar­nak külföldi piacot keressen és biztosítson, necsak a gyáripart, necsak a nagyipart karolja fel, hanem a munka nélkül tengődő kézmű­ipart is. Akik kimentek a Nemzetközi Vásárra, lát­hatták ma is, hogy a magyar kézműiparosok produktumai mennyire versenyképesek és hogy mennyire lehetne a külföldre szállítani. Csak hivatkozom arra, hogy a közelmúltban talosipar részéről milyen szép és milyen ver­senyképes exportbútorokat készítettek. Sajnos, teljesen bedugultak ezek az exportálások. Miért? Azért, mert a Külkereskedelmi Intézet, — most nem tudom, mi a neve újabban ennek a közös intézménynek — nem foglalkozik ezzel. Maga az intézet igazán érdemes vezetője, Winkler azt mondotta^ «Nem foglalkozhatom a (kisipari exporttal azért, mert erre nincsen fedezetem.» Kérdezem tehát, hogy mindenre telik: itt fedezet, csak éppen a kisemberek érde­keinek képviseletére nem 1 ? Azt hiszem, hogy vagy a Külkereskedelmi Intézet keretében kell ezt megvalósítani, vagy pedig bizassék meg az Ipok. az Ipartestületek Országos Központja, amely ugyancsak állami szervezet, hogy állít­son fel egy (kézműipari exportosztályt. Elsősor­ban hivatása lenne ennek .az exportosztályniaík megszervezni, katasztert állítani fel, hogy kik is azok az iparosok, mennyi iparos van az or­szágban, kisember, kézműiparos, akik expor­tálni tudnának, akik exportképesek volnának. Ennek felállításához, megszervezéséhez termé­szetesen bizonyos kis áldozatok kellenek. Ebben az irányban is az Ipok. felterjesztésisel járul a kormányzathoz, mely serint. vagy laiz Ipok. keretién belül évi 3fi.000 pengővel lehet a kis­ipari export szervezését eszközölni, vagy pedig vállalja ezt a Külkereskedelmi Intézet és akkor nemcsak a nagyipar részére, hanem a kézmű­iparosság részére is dolgozzék. Legyen szabad a jóléti terhekről is néhány szót szólnom. Az Országos Társadalombiztosító Intézet olyan súlyos terhet jelent a mai ipari termelésre, hogy ezzel megbirkózni különösen a kisiparosság nem igen tud. Tudjuk, hogy a balesetbiztosítást kivéve is, 10'5%-kai terheli meg a munkabért, tehát 10'5% terhet jelent s ez különösen azóta, hogy az öregségi biztosítást bevezették, jelent ilyen súlyos terhet. Itt vala­79. ülése 1933 mótjus 12-én, pénteken. 369 mit tenni kell. (Propper Sándor: Majdnem a legalacsonyabb egész Európában ez a szociális teher! — Kabók Lajos: Egész Európában a legalacsonyabb!) Nem a legalacsonyabb, mé­lyen t. képviselőtársam. (Propper Sándor: A legalacsonyabbak közé tartozik!) Nincsenek itt az adataim, de' nem a legalacsonyabb, mert külföldön nagyon sok országban a társadalom­biztosítás olcsóbb, mint itt Magyarországon. (Propper Sándor: Albániában olcsóbb!) Es ha képviselőtársam szerint alacsony is, a baj az, hogy nem bírja el a termelés. Itt tehát valami­képpen segíteni kell. (Propper Sándor: A túl­adóztatást megszüntetni! — Kabók Lajos: A leventeköltséget és az egyházak támogatását miért nem kifogásolja a képviselő úr? Mindig csak a szociális terheket kifogásolja! Ezekre szükség van! — Propper Sándor: Mindenki a beteg munkáson akar spórolni!) Elnök: Csendet kérek! Müller Antal: Szociáldemokrata képviselő­társaim azt hiszik, hogy én a munkástól sajná­lom azt a járadékot, amelyet kap. (Propper Sándor: Ha elveszi, tőle veszi el!) Tessék meg­hallgatni, mit akarok mondani. En úgy aka­rom ezt áthidalni, hogy a munkás kapja meg azt, ami őt megilleti, de ne kelljen olyan nagy áldozatokat fordítani az adminisztrációra, és egyéb dolgokra; hiszen az önök emberei, igaz­gatósági tagjai és elnökségi tagjai is megálla­pították,^ hogy ez az intézmény túl van mére­tezve. Végeredményben nem lehet ebben sze­gény, nyomorult országban olyan hatalmas apparátust fenntartani, mint amilyent a társa­dalombiztosítás jelent. (Propper Sándor: Miért küldtek oda egy vágón kegyelmes és méltósá­gos urat?) Ebben egyek vagyunk; éppen ezt akarom sérelmezni. De t. képviselőtársam nem várta be gondolatmenetemet és előre beleszólt beszédembe. Ugyanez az én nézetem is: lehetet­lenség, hogy a Tánsadalombitoisítónál továbbra is ez a nagy tehertétel legyen, hogy az állami és más hivatalokból nagy nyugdíjra jogosul­tak kerültek oda (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) és magas fizetést húzó egyéneket vittek oda. Mi ez ellen tiltakozunk és ezeknek visszahelyezését kérjük. (Propper Sándor: Igaza van! Ebben egyek vagyunk!) Az iparos­ság kérte most lezajlott közgyűlésén is és eb­ben egyek lehetünk képviselőtársainkkal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Társadalombiztosítónak egyetlen forgó­tőkéje most az öregségi pénzek, minthogy az öregségi járadékokat ma imég nem fizetik vagy legalább is nagyon kis százalékát fizetik; hi­szen idén még csak 150 jogosult részesül ebben. A Társadalombiztosító Intézet tehát az öreg­ségig ágazatba befolyó milliókkal dolgozik; ezt a. pénzt használják fel mindenre; sajnos, hogy éppen arra nem, amire a legjobban szükség volna, amire talán szociális szempontból is kellene áldozni. Nevezetesen az iparosság, a kisemberek laz autonómiához fordultaik ós iazt kérték, hogy amikor régi házak vételére s min­den egyébre vannak milliók, akkor a kisipari hitelre adjanak 2 millió pengőt. Ezt megértette az autonómia, megértette a vezetőség és meg­szavazta ezt a 2 millió pengőt.. Sajnos, a pénz­ügyminiszter űr, nem tudtom milyen oknál fogva, nem járult hozzá. (Propper Sádor: Ke­rnelem, hogy ezek után nem fogadja el a (költ­ségvetést!) Kérdem, hogy amikor az iparosság fizette be ezeket az öregségi járulékokat, akkor miért nem lehet annyi joga, hogy teljes fede­zetre, biztonságra 2 millió pengőt igénybe ve­hessen forgótőkéjéhez és amikor maga az auto­52*

Next

/
Thumbnails
Contents