Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 ', ; Ezzel kapcsolatban meg akarom említeni azt is, hogy a magyar szénipar állandóan arra hivatkozik, hogy szociális feladatot teljesít« Nem teljesít szociális feladatot, mert a szénbányákban dolgozó munkások legnagyobb része azelőtt tulajdonképpen mezőgazda volt, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) aki csak kényszerűségből tért át a szénbányászatra, csak kényszerűségből ment a föld alá. Ha annak a -mezőgazdasági munkásnak a föld felett megvan a megélhetése, amelyet tőle elsősorban a szénipar kiuzsorázó mivolta vett el, akkor az nem megy a föld alá. Ök arra is hivatkoznak, hogy kedvezőtlenebb körülmények között termelnek, mint a külföldi bányák. Ez sem igaz, mert Kattowitzban és annak környékén, ahol szénbányák vannak, ugyanolyan, sőt még kedvezőtlenebb viszonyok mellett termelnek a szénbányák, mint Magyarországon. Ami pedig a szociális terheket illeti, azok mindenütt nagyobbak, mint Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Három és félpengő a vájár napszáma! Nyolc teljes órát dolgozik érte!) Visszatérve a német viszonyokra, összesen 3,421.000 pengővel javíthatnánk kiviteli mérlegünket, csak egy negyedévet véve, ha a Nemzeti Bank és a kormány liberálisabban hagyná, szabadabbra engedné a kereskedelem működését, hogy ezeket a cikkeket termelési helyükön vásárolhatná, mert ezzel javíthatnók a mérleget. Mindamellett rá kell mutatnom arra, hogy összesen 717.000 pengő értékű ipari terméket viszünk ki Németországba és ezzel szemíben 8,479.000 pengő értékű mezőgazdasági cikket vittünk ki a legutóbbi évnegyedben Németországba, úgyhogy Ausztria után Németország a legnagyobb vevője a magyar mezőgazdaságnak. Es én azt hiszem, — talán nem alaptalanul hiszem — hogy a németek a mostani politikai Vajúdás után (Jánossy Gábor: Az ő dolguk!) — az az ő dolguk — amikor az autarchiát is anynyira erőltetik, de nem fogják tudni fenntartani, mert látjuk, hogy már Dániával és Hollandiával szemben is áttörték, később velünk .szemben is sokkal megértőbb álláspontot fognak elfoglalni. Ausztria és Csehszlovákia mellett, Németország, ezek a mi természetes piacaink és ezekkel kell elsősorban jobb kereskedelmi összeköttetéseket keresnünk. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Simon János: Simon János: T. Ház! Mielőtt tulajdonképpeni költségvetési beszédemet megkezdeném, engedje meg a t. Ház, hioigy csaik röviden, néhány percre igényhevegyem szíves türelmét Bleyer képviselőtársam már amúgyis agyoncsépelt beszédével kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Az indít arra, hogy vele igen röviden foglalkozzam, hogy én nemcsak a szomszéd kerületnek képviselője vagyok, hanem Villány községnek, a kerülete székhelyével szomszédos községnek a lakosa is vagyok. Ott születtem, ott lakom és ismerem azokat az embereket valamennyit egytől-egyig éppúgy, mint a kerületemben lévő községekben lakókat, hiszen hogy úgy mondjam, barátilag és mindenféle tekintetben össze vagyok velük nőve. Kiválóan jó magyarok, németajkúak ugyan, de náluk jobb magyarokat elképzelni, hogy úgymondjam, lehetetlenség. Ha a mélyen t. képviselő úr azt a . ülése 1ÖS3 május 12-én. pénteken. 355 «beszédet, amelyet itt elmondott s amely ellen, ha idegen állam parlamentjében hangzott volna el, minden egyes magyar képviselő pártkülönbség nélkül tiltakozott volna, (Jánossy Gábor: Itt is megtörtént!) — annál inkább nem lett volna szabad elhangzania itt — kint a kerületében mondotta volna el, általános tiltakozás lett volna a válasz. Ennek a beszédnek tehát még ott sem lett volna szabad elhangzania, annál kevésbbé volt annak itt létjogosultsága. Ismétlem azonban., hogy ezt a beszédet kint nem mondhatta volna el, mert ahányszor csak hozzám jönnek és kérnek, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzem el, mindig utasítom, vagyis figyelmeztetem őket arra, hogy nekik is van képviselőjük, forduljanak hozzá. De azt mondják ezek a jó németajkú, de ennek a szerencsétlen csonka országnak kiválóan derék, magyar érzelmű honpolgárai, hogy nem mennek hozzá, mert pángermán. Ez tehát mindennél fényesebben igazolja, hogy Ő ugyanilyen hangon beszédet mondani odakint nem tud és nem mer. Csak ezt kívántam itt a mélyen t. Háznak elmondani és hinni merem, azután az átlalános tiltakozás után, (Jánossy Gábor: Felháborodás!) amely itt ebben a Házban, pártkülönbség nélkül minden oldalról megnyilvánult, mert utóvégre Bleyer képviselőtársunk is csak magyar képviselő, hogy a jövőben ízlése nem fogja megengedni, hogy itt hasonló beszédet tartson. Ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni, (Jánossy Gábor: Saját kerülete megtagadta!) A magam részéről üdvözlöm a kormányt mindazokért a megtakarításokért, amelyeket a költségvetésben eszközölt és amelyekkel r elérte azokat az eredményeket, amelyek elérésére ezen a téren lehetősége volt. Tudom és ismerem, mint aki kint lakom a vidéken, mint aki nyitott szemmel járom az életet, hogy ez a költségvetés, hogy úgy mondjam, még mindig nincs teljesen arányba hozva a mostani túlságosan leesett termény- és állatárakkal és jövedelmekkel. Elismerem • és mondhatnám, pártkülönbség nélkül általánosságban is elismerték, hogy a költségvetés reális alapon készült és elmentek addig a határig, ameddig elmenni ezidőszerint lehetőség volt, hogy a költségvetést csökkentsék. Üdvözlöm mélyen tisztelt pártelnökömnek,^ Setranyavszky Sándornak azt a bejelentését, amellyel már eleve is kilátásba helyezte, hogy a jövő költségvetést legalább 40 millió pengővel kívánják csökkenteni. Fontos ez azért is, mert nincs kilátás arra, hogy az ország nagy jövedelmi forrása, a mezőgazdasági termelés árai nagyobb mértékben emelkedjenek. így tehát nincs más megoldási mód, mint az, hogy az ország teherviselőképességéhez a költségvetés arányosan igazodjék. Üdvözlöm a kormánynak azt a tervét is, hogy az egyetemeket összevonni és esetleg azok számát redukálni akarja. Ez két szempontból is kívánatos. Az egyik szempont az, hogy lényeges költségmegtakarítást jelent, a másik szempont pedig az, hogy ezáltal lehetővé tesszük, hogy a mostani viszonyok között elhelyezkedni képtelen, már amúgyis feleslegesen szaporított egyetemi, vagyis diplomás ifjúság számát még jobban szaporítsuk. Mert a helyzet az, hogy az elégedetlen emberekkel még akkor is nehéz megküzdeni, ha tudatlanok. Annál inkább nem kívánatos, hogy az ország szellemi proletárjainak számát minden indok nélkül növeljük. Tisztelt Ház! Az országnak van négy egyeteme, egy van Budapesten, — érthető és