Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 Amikor tehát az állam felment az adókkal, a város lement a maga adójával, úgy hogy az 1930-ik évhez viszonyítva, 18 millióval keveseb­bet szedett be községi pótadó címén. Pedig bi­zonyára méltóztatnak elképzelni, milyen jól áll a város szénája akkor, amikor már minden második boltot becsuktak és amikor az iparo­soknak körülbelül 50%-a egyszerűen már el­hullott és elment segédmunkásnak. Arra vonat­kozólag is tudnék statisztikát felolvasni, ami talán a leglényegesebb; hogy tanoncokat tar­tanak-e már a mesterek vagy nem. 1931-ben még 1960 tanoncot szerziődtettek, 1932-ben már csak 1605-öt és most olyan rohamosan esett vissza a tanoncok száma, hogy körülbelül 60%-os a csökkenés. Ma már egyáltalában nem szerződtetnek tanoncot, úgy hogy ma már külön kell protezsálni valakit, ha tanoncnak el cl Kell* menni, hogy felvegyék. Méltóztatnak a termelésekből is látni, hogy mi történt. Az iparigazolványok fokmérői an­nak, hogy van-e új ipar vagy pedig nincs és itt a helyzet az, hogy míg 1930-ban 10.580-an kértek iparigazolványt, a múlt évben visszaadtak 6378 iparigazolványt. Méltóztatnak látni, szembe­állítva ezt a két számot, hogy mit jelent ez a termelésben. Ha pl. a sört veszem, amely sze­rintem nem feltétlenül szükséges, amikor van bor, de hát mégis vannak, akik sört fogyaszta­nak, míg 1930-ban 393.000 hektólitert termeltek kőbányai sörgyáraink, 1931-ben már csak 275.000 hektólitert. Az 1932-es adat nem áll pontosan rendelkezésemre, de a statisztikusok azt mond­ják, hogy körülbelül 20%-os visszaesés van. (Vitéz Kenyeres János: Nem a kivitel miatt?) Nem, mi ebből sajnos nem vittünk ki sokat. A gabonát illetőleg méltóztatnak tudni, hogy Budapesten igen sok malom volt, amelye­ket ma már bontogatnak, a Soroksári-úton is leállítottak pár malmot és most már bontják is azokat, a Lipótvárosban is leállítottak egy csomót. Gabonát őröltek 1930-ban 2377 tonnát, 1931-ben 1490 tonnát. Liszt ebből 1930-bam 1908 tonna, 1931-ben 1270 tonna volt. Méltóztatnak tehát látni azt a horribilis visszaesést, amely itt mutatkozik. Áttérve a lakásokra, Budapesten az üres lakások száma 1925-ben volt összesen hét, 1930­ban 705, 1932-ben pedig 5861. Üzlethelyiségek: lakás üzlettel együtt 1925-ben üresen állott kettő, 1930-ban hét. Bolt üresen állott 1925-ben 115, 1930-han 645. Hogy 1930—32-ben mi tör­tént, azt mindenki tudja. Üres raktár volt 1925-ben 242, 19304>an 302. így végig lehetne menni összes dolgain­kon, amelyek azt igazolják, hogy ebben a fő­városban az ipar majdnem teljesen^ tönkre­ment. A kereskedelem is ugyanígy áll. 1925­ben például volt 328.711 iparos, — ebben benne vannak a segédek is és az önálló mesterek is — kereskedő pedig 86.516. Méltóztatik ebből a számból is látni, hogy nem olyan rózsás a fő­város helyzete, és ha a főváros igyekszik a maga bevételeit fokozni, akkor ezt nem sza­bad animozdtással fogadni, mert a főváros a maga kötelezettségeit mindenképpen teljesíteni akarja. Méltóztassék azt is számításba venni, hogy a főváros — sajnos — egyedüli kultúr­centrum az egész országban. Mi szívesen ven­nők, ha Szeged, Miskolc, Pécs szintén egy-egy kultúrcentrummá fejlődnék, ha arra alkalmas és mód van. Ne gravitáljon minden Buda­pestre. Mi annak nagyon örülnénk, de ma nem lehet arra gondolni, hogy újabb kultúrcentru­mot tudjunk kiépíteni akár Pécsett, akár Sze­geden, akár Miskolcon, akár máshol, amikor ). ülése 1933 május 12-én, pénteken. 349 arról beszélünk, hogy sok az egyetem, amikor el akarjuk hozni az egyetemeket hol innen, hol onnan s amikor Szegeden is megszüntet­nek államépítészeti hivatalokat és átteszik más helyre. Lehet-e tehát erre gondolnunk? Azt hiszem, helyes úton járunk akkor, amikor igyekszünk fenntartani a statusquot s amikor azt akarjuk, hogy mérték, az a nívó, amelyet tartottunk, ne süllyedjen, ha­nem legalább ilyen arányban maradjon meg, mint amilyenben van s akkor bizonyára min­denkinek az az érzése, hogy segíteni kell ezt a fővárost és nem szabad szembeállítani a fő­várost a vidékkel, mert ez mindnyájunknak kárára szolgálna. (Ügy van! Ügy van! a kö­zépen.) i Az üzemekkel is szeretnék egy-két percig foglalkozni, tudniillik folyton arról beszélnek, hogy a főváros üzemeit meg kell szüntetni. Én kijelentem, hogy üzemellenes vagyok; a város­nál is azt az álláspontomat érvényesítettem, hogy az üzemeket szüntessük meg, három üzem kivételével: az elektromos-, a gáz- és a vízművek kivételével. A többi üzemeket szün­tessük meg. (Homonnay Tivadar: Arról lehet beszélni!) De nem a községi polgáripárton, az egységespárton múlott, hogy az üzemeket nem tudtuk megszüntetni. Ha azonban megvannak ezek az üzemek, akkor nekünk kötelességünk, hogy azt a vagyont, amelyet a főváros invesz­tált ezekbe az üzemekbe, igyekezzünk megtar­tani és ennek jövedelméből igyekezzünk a fővá­ros adófizető polgárainak terheit enyhíteni. Ha tehát a főváros üzemei bizonyos össze­geket jövedelmeznek, mint ahogy jövedelmez­nek, akkor ennek csak örülnünk kell s akkor nem szabad azt mondani, hogy: mi majd bele­nézünk abba az üzempolitikába, ott borzasztó nagy tékozlások folynak és drága. Megnyug­tathatok mindenkit: nem folyik olyan nagy tékozlás és legalább is arányban állnak ezek az állam üzempolitikájában történő dolgokkal. Nem akarok többet mondani, mert látjuk az állami üzemeknél, hogy mit fizetünk rá. Az államnak van Ori-ja, Országos Ruházati In­tézete, nem tudom, hogy miért, amikor van kiváló szabóipar, s amikor ezt egészen nyu­godtan meg lehetne szüntetni. A miniszter úr­tól azt várjuk, hogy a törvény alapján te­remtsen rendet necsak a főváros üzemeinél, hanem elsősorban az állam üzemeinél is. (Ügy van!^ Ügy van! a középen.) is íme, az Országos Ruházati Intézet még gyönyörűen virágzik. Azt hiszem, ezzel eléggé megvilágítottam a főváros helyzetét s én remélem és hiszem, hogy mindnyájan, akik ennek az országnak képviselői vagyunk, tovább is szeretettel fo­gunk csüggni a magunk fővárosán és igye­kezni fogunk fenntartani azt a nívót, amelyen a főváros ma van. Méltóztassanak megengedni, hogy még egy­két kérdéssel foglalkozzam hamarjában. Külö­nösen az adózás r kérdésével szeretnék foglal­kozni, itt is inkább az ipar adózásávial. Ál­landó ugyanis az a panasz, hogy az ipar túl van adóztatva. A statisztikához, amelyet mél­tóztattak olvasni, legfeljebb csak azt tudom hozzáfűzni, hogy ma már majdnem minden gyár kéménye hideg; alig látunk füstölgő ké­ményt r a fővárosban. Ha végigmegyünk a Soroksári-úton és környékén, amely par excel­lence gyári negyed, akkor azt látjuk, hogy ott összesen két gyár dolgozik, ahol pedig leg­alább 200 gyárnak kellene dolgoznia. Ha pedig végigmegyünk a Váci-úton, (Esztergályos Já­nos: A Váci-út valóságos siralomvölgye.) csak

Next

/
Thumbnails
Contents