Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-178
340 Az országgyűlés képviselőházának 17 is dikitátumot kérek, hanem törvényt. (Kertész Miklós: Űgy van!) Erre van mód, tessék megszavazni. (Zaj. — Elnök csenget. — Kertész Miklós: Egyedül a textiliparban 10.000 emberrel többeti lehetne felvenni. — Zaj.) Elnök: A képviselő urak ezt a kérdést közbeszólásokkal igazán nem. tudják 1 , elintézni, hagyják a szónokot) beszélni. Propper Sándor: Tessék idefigyelni. Amikor kijött a parancs, illetőleg az óhaj, hogy több munkást foglalkoztassanak, a közigazgatási szervek összehívták a gyárosokat. Itt Pest környékén is van egy község, ahol 4—5 gyár van. összehívták a gyárosokat, össze is jött bárom igazgató és egy munkás. A szolgabíró azt mondotta: A miniszterelnök úrnak az az óhaja, — ma még óhaj, de később parancs lesz — hogy tessék töbib munkást foglalkoztatni. Erre az igazgatók azt mondották: nagyon iszívesen^ csak tessék henmünket rendelésekkel ellátni egyrészt, másrészt tessék szombaton a fizetési lista kifizetését vállallmi. Azt mondotta a szolgabíró az ottlevő munkásnak: Hát maga mit keres itt? — Én X gyárból vagyok, azt képviselem. — Maga képviseli 1 ? — Igen, én képviselem, mert ketten vagyunk, én, meg az igazgató, én vagyok az éjjeli őr; az igazgatót behívták Pestre a központi igazgatósághoz, és az igazgató adta nekem azt a megbízást, hogy jöjjek ide és hallgassam meg az urakat. Ez a helyzet. Ilyen eredménye volt a miniszterelnök úr rádió-szózaítának. Ez nem megoldás. A probléma itt van és a kormány ezen a téren nem tesz semmit. Kénytelen vagyok harsányan és egyenesen vádolni a kormányt azzal, hogy elhanyagolja ezt a legégetőbb szociális problémát, éhen hagyja pusztulni a legértékesebb társadalmi érteket, a cselekvő emberi munkaerőt. (Simon András: Dehogy hagyja! — Gáspárdy Elemér: Túlzás! — Kabók Lajos: De bizony hagyja!) Inségakciókat csináltak a télen, ez azonban nem megoldás, nem emberi, nem korszerű, lealázó koldusmorzsa, a robot visszaállítása, filléres bérek fizetése. Ezzel és kolduslevessel nem lehet ezt a problémát megoldani. (Simon András: Nem is akarja így senki! — Gáspárdy Elemér: Nekünk sem kedves állapot ez!) önök most boldogan nézik a világeseményeket és azt mondják, hogy Magyarország mintaország. Amit máshol a különböző ellenforradalmak nagy robajjal megcsináltak, azt megcsinálták itt csendben. A világ nem is szerzett róla tudomást, hogy Magyarországon a normális munkalehetőség, normális munkabérek mellett az ínségmunka keretében tulajdonképpen megszűnt; behozták a modern robotmunkát, viszszaállították a rabszolgaságot. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék az ilyen kijelentésektől! Propper Sándor: Ez így van, ezt nem tudom másképpen mondani. (Kabók Lajos: A rabszolgáknak legalább ennivalót adtak, de a mostani rabszolgáknak még ennivalójuk sincs! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Kabók képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Propper Sándor: Inségakciókat rendeztek, munkát követeltek érte és 50, 60, 80 filléreket számoltak el naponta az ínségmunkában résztvevőknek. Mi ez más, ha nem megalázása az embernek és az emberi munkaerőnek 1 (Ellenmondások d jobboldalon. — Simon András: Bár mindenkinek lehetne a legszükségesebbet megadni!) Legalább 50, 60 fillért adni, ugy-e S. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. bár? De meg vagyok győződve róla, hogy ha ön kapna 50, 60 fillért naponta ínségmunka fejében, akkor nem mondaná ezt. (Zaj jobbfelől) T. Képviselőház! En tudom, nem vagyok naiv és nem vagyunk naivak, tudom, hogy ez a mi ostromunk egyelőre még meddő, hiszen ez a többség, amelynek nincs semmi köze az ország közvéleményéhez (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Dehogy mines!) vagy legalább is nagyon kevés köze van... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéseért rendreutasítom. Egyúttal figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Propper Sándor: ... ez a többség, amelyet nyilt szaviazás alapján hatósági terrorral ültettek he a képviselőház padjaiba, olyan, hogy ettől a többségtől nem várhatok szociális belátást és szociális törvényhozást. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) De különben is a szociális belátásnak van előfeltétele: egy demokratikus parlament, amely valóban a nép akaratát fejezi ki és amely megérzi, megérti és honorálja a nép szükségleteit és hiányait s ennek alapján alkotja meg a törvényeket. Hiszen más bajok is vannak . . . Elnök: Ezeket majd máskor tessék elmondani. Tessék csak befejezni. (Derültség.) Propper Sándor: A kormány azt a jóvátehetetlen bűnt is elkövette és elköveti folyamatosan, hogy képtelenné teszi a munkást a védelemre. Nem lehet Magyarországon gyülekezni, nem lehet gyűléseket tartani, nem lehet megbeszélni a panaszokat, sérelmeket. A kartellek szabadon tanácskoznak párnázott ajtóik mögött és szabadon garázdálkodnak. A mnnkásnépnek nem lehet és nem szabad védekeznie. Mondom, van ennek előfeltétele, s ezt szolgálja az a négy javaslat, amelyet beterjesztek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) kettőt az előfeltételek megteremtésére vonatkozóan, kettőt pedig a probléma megoldására vonatkozóan, ElsŐ határozati javaslatom a következőkép szól (olvassa): «A képviselőház utasítja a kormányt, hogy tekintettel a megváltozott gazdasági viszonyokra, a termelés nagyfokú fejlettségére és ennek következményeire, amely a inunkanélküliség állandósulásában és a munkanélküliek abnormálisan nagy számában jut kifejezésre, terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház^ elé a 40 órás heti munkaidőnek az iparban és kereskedelemben való bevezetéséről. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A képviselőházi azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy a munkanélkuliség elleni küzdelemben a munkaidő csökkentésének is nagy szerepe van, és miután a munkaidő csökkentése csak törvényes szabályozás útján érhető el, ezért feltétlenül szükséges, hogy a törvényhozás a munkaidő kérdésével foglalkozzék és mint legalkalmasabb rendszabályt, a 40 órás munkahetet ikiassa törvénybe.» (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Második határozati javaslatom a következő (olvassa): «A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot terjessze a Ház elé. Ezt a törvényjavaslatot a Bethlen-kormány munkaprogrammjába felvette, annak megvalósításával foglalkozott.» Ezt az urak éppen olyan jól tudják, mint én, s azóta ez a munka Vass fiókjában rekedt. «Azóta a munkanélküliség nagyobb méreteket öltött, a munkanélküliek sorsa elviselhetetlen nyomorúsággá fokozódott, és nincs más mód
