Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

340 Az országgyűlés képviselőházának 17 is dikitátumot kérek, hanem törvényt. (Ker­tész Miklós: Űgy van!) Erre van mód, tessék megszavazni. (Zaj. — Elnök csenget. — Ker­tész Miklós: Egyedül a textiliparban 10.000 emberrel többeti lehetne felvenni. — Zaj.) Elnök: A képviselő urak ezt a kérdést közbeszólásokkal igazán nem. tudják 1 , elintézni, hagyják a szónokot) beszélni. Propper Sándor: Tessék idefigyelni. Ami­kor kijött a parancs, illetőleg az óhaj, hogy több munkást foglalkoztassanak, a közigazga­tási szervek összehívták a gyárosokat. Itt Pest környékén is van egy község, ahol 4—5 gyár van. összehívták a gyárosokat, össze is jött bárom igazgató és egy munkás. A szolga­bíró azt mondotta: A miniszterelnök úrnak az az óhaja, — ma még óhaj, de később pa­rancs lesz — hogy tessék töbib munkást fog­lalkoztatni. Erre az igazgatók azt mondották: nagyon iszívesen^ csak tessék henmünket ren­delésekkel ellátni egyrészt, másrészt tessék szombaton a fizetési lista kifizetését vállallmi. Azt mondotta a szolgabíró az ottlevő munkás­nak: Hát maga mit keres itt? — Én X gyár­ból vagyok, azt képviselem. — Maga képviseli 1 ? — Igen, én képviselem, mert ketten vagyunk, én, meg az igazgató, én vagyok az éjjeli őr; az igazgatót behívták Pestre a központi igaz­gatósághoz, és az igazgató adta nekem azt a megbízást, hogy jöjjek ide és hallgassam meg az urakat. Ez a helyzet. Ilyen eredménye volt a miniszterelnök úr rádió-szózaítának. Ez nem megoldás. A probléma itt van és a kormány ezen a téren nem tesz semmit. Kénytelen vagyok harsányan és egyene­sen vádolni a kormányt azzal, hogy elhanya­golja ezt a legégetőbb szociális problémát, éhen hagyja pusztulni a legértékesebb társadalmi ér­teket, a cselekvő emberi munkaerőt. (Simon András: Dehogy hagyja! — Gáspárdy Elemér: Túlzás! — Kabók Lajos: De bizony hagyja!) Inségakciókat csináltak a télen, ez azonban nem megoldás, nem emberi, nem korszerű, le­alázó koldusmorzsa, a robot visszaállítása, fil­léres bérek fizetése. Ezzel és kolduslevessel nem lehet ezt a problémát megoldani. (Simon András: Nem is akarja így senki! — Gáspárdy Elemér: Nekünk sem kedves állapot ez!) önök most boldogan nézik a világeseményeket és azt mondják, hogy Magyarország mintaország. Amit máshol a különböző ellenforradalmak nagy robajjal megcsináltak, azt megcsinálták itt csendben. A világ nem is szerzett róla tu­domást, hogy Magyarországon a normális munkalehetőség, normális munkabérek mellett az ínségmunka keretében tulajdonképpen meg­szűnt; behozták a modern robotmunkát, visz­szaállították a rabszolgaságot. (Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkod­jék az ilyen kijelentésektől! Propper Sándor: Ez így van, ezt nem tu­dom másképpen mondani. (Kabók Lajos: A rabszolgáknak legalább ennivalót adtak, de a mostani rabszolgáknak még ennivalójuk sincs! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Kabók képviselő urat ezért a ki­fejezéséért rendreutasítom. Propper Sándor: Inségakciókat rendeztek, munkát követeltek érte és 50, 60, 80 filléreket számoltak el naponta az ínségmunkában részt­vevőknek. Mi ez más, ha nem megalázása az embernek és az emberi munkaerőnek 1 (Ellen­mondások d jobboldalon. — Simon András: Bár mindenkinek lehetne a legszükségesebbet megadni!) Legalább 50, 60 fillért adni, ugy-e S. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. bár? De meg vagyok győződve róla, hogy ha ön kapna 50, 60 fillért naponta ínségmunka fejében, akkor nem mondaná ezt. (Zaj jobb­felől) T. Képviselőház! En tudom, nem vagyok naiv és nem vagyunk naivak, tudom, hogy ez a mi ostromunk egyelőre még meddő, hiszen ez a többség, amelynek nincs semmi köze az ország közvéleményéhez (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Dehogy mines!) vagy legalább is nagyon kevés köze van... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelenté­seért rendreutasítom. Egyúttal figyelmezte­tem, hogy beszédideje lejárt. Propper Sándor: ... ez a többség, amelyet nyilt szaviazás alapján hatósági terrorral ül­tettek he a képviselőház padjaiba, olyan, hogy ettől a többségtől nem várhatok szociális be­látást és szociális törvényhozást. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) De különben is a szociális belátásnak van előfeltétele: egy demokratikus parlament, amely valóban a nép akaratát fejezi ki és amely megérzi, megérti és honorálja a nép szükségleteit és hiányait s ennek alapján alkotja meg a törvényeket. Hiszen más bajok is vannak . . . Elnök: Ezeket majd máskor tessék elmon­dani. Tessék csak befejezni. (Derültség.) Propper Sándor: A kormány azt a jóvá­tehetetlen bűnt is elkövette és elköveti folya­matosan, hogy képtelenné teszi a munkást a védelemre. Nem lehet Magyarországon gyüle­kezni, nem lehet gyűléseket tartani, nem lehet megbeszélni a panaszokat, sérelmeket. A kar­tellek szabadon tanácskoznak párnázott ajtóik mögött és szabadon garázdálkodnak. A mnn­kásnépnek nem lehet és nem szabad védekez­nie. Mondom, van ennek előfeltétele, s ezt szol­gálja az a négy javaslat, amelyet beterjesztek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) kettőt az előfeltételek megteremtésére vonatkozóan, kettőt pedig a probléma megoldására vonatko­zóan, ElsŐ határozati javaslatom a következő­kép szól (olvassa): «A képviselőház utasítja a kormányt, hogy tekintettel a megváltozott gazdasági viszonyokra, a termelés nagyfokú fejlettségére és ennek következményeire, amely a inunkanélküliség állandósulásában és a munkanélküliek abnormálisan nagy számában jut kifejezésre, terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház^ elé a 40 órás heti munkaidőnek az iparban és kereskedelemben való bevezeté­séről. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A képviselőházi azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy a munkanélkuliség elleni küzdelemben a munkaidő csökkentésének is nagy szerepe van, és miután a munkaidő csök­kentése csak törvényes szabályozás útján ér­hető el, ezért feltétlenül szükséges, hogy a tör­vényhozás a munkaidő kérdésével foglalkozzék és mint legalkalmasabb rendszabályt, a 40 órás munkahetet ikiassa törvénybe.» (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Második határozati javaslatom a követ­kező (olvassa): «A képviselőház utasítja a kor­mányt, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot ter­jessze a Ház elé. Ezt a törvényjavaslatot a Bethlen-kormány munkaprogrammjába fel­vette, annak megvalósításával foglalkozott.» Ezt az urak éppen olyan jól tudják, mint én, s azóta ez a munka Vass fiókjában rekedt. «Azóta a munkanélküliség nagyobb méreteket öltött, a munkanélküliek sorsa elviselhetetlen nyomorúsággá fokozódott, és nincs más mód

Next

/
Thumbnails
Contents