Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

334 Az országgyűlés képviselőházának 17 olyan plattformot találni, amelyben a kormányt minden ember, még az ellenzék is támogatni tudná. Amikor 1917-ben a magyar többségi pártból nem lett kormányzópárt, és a többségi párt a kormányon lévő kisebbségi pártot bármikor leszavazhatta volna, egy olyan megállapodás jött létre, — talán hallgatólagos megállapodás volt, de én ennek az Írásos nyomait is láttam, hogy a többségi párt támogatja a kormányt a költségvetés megszavazásában, indokolva ezt azzal, hogy erre az országnak és nem a kormánynak van szüksége. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ötvös Lajos: Második volt a háború továbbfolytatásához szükséges eszközök megadása, és a harmadik külpolitikai téren mindannak a háttérnek, presztizsnek a megadása, amelyre a kormánynak szüksége volt, hogy megfelelően képviselje az országot. (Egy hang a középen: Így volt!) En. azt gondolom, hogy egy ilyen elgondolással lehetne koncentráció nélkül is koncentrációt csinálni. En azt a koncentrációt, hogy a politikai életben es;y párt legyen, veszedelmesnek tartanám és a mi részünkről ehhez nem tudnánk hozzájárulni, mert a természet, a politikai történelem, a vallási viták és a vallási harcok története bőséges példát ad abban a tekintetben, hogy egységet emberek között semmiféle téren létrehozni nem lehet. T. JKépviselőház! Azzal zárom szavaimat, hogy felelőssége van a kormánynak, felelősségük van az egyes képviselőknek; csinálja tehát mindegyik a maga felelőssége mellett a maga legjobb tudása szerint a maga dolgait. En foglalkozni akartam azzal, hogy mi teszi még nagyon lehetetlenné a mi részünkről önállóságunk feladását. De erre most nincs idő, s majd egy későbbi alkalmat fogok erre felhasználni. Beszédem befejezéséül azt mondom, hogy ebben az atmoszférában, ebben a történelmi időben, amelyet ma Magyarország él, valósítsák meg azt a régi, talán még középkori közmondást: in essentia unitas, in accidentalibus libertás, in omnibus quidem Caritas. A költségvetést általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és taps balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszéde elején azt mondotta, hogy türelmi időben vagyunk és ettől függ az ország fennmaradása. En vagyok bátor Ötvös t. képviselőtársam és a t. Ház szíves figyelmébe ajánlani azt, hogy a dolgozók türelmi ideje már évtizedek óta tart és hogy a dolgozók türelme már fogytán van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Említette Ötvös kép; viselőtársam Kómát és összehasonlította a mai magyar helyzetet a veszendő Róma helyzetével. Valóban, van hasonlatosság. A veszendő, a pusztuló Rámáról az egykorú író, Tacitus, azt mondotta, hogy Róma beteg és nem bír el sem betegséget, sem orvosságot. Ez a helyzet ma Magyarországon is. El lehet mondani, hogy Magyarország beteg és Magyarország nem bírja el sem ezt a betegséget, sem azt az orvosságot, amellyel a kormány gyógyítgatni akarja. A helyzet ismerete, a gazdasági romlás, a belpolitikai zűrzavar, amelyet hiába próbálnak elkendőzni mesterséges harmóniával, a gazdasági élet összeomlása: ez a betegség. Gyógyítani akarják pedig jogtalansággal és éheztetéssel. A beteg Magyarország ezt a gyógymó. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön* dot nem bírja már sokáig és ha igaz az, hogy a türelemtől függ az ország sorsa, akkor viszont figyelmeztetnem kell a kormányt arra, hogy az ország sorsa veszélyben forog, mert a türelem valóban fogytán van. Legjobb bizonyíték erre maga a költségvetés, a költségvetési előirányzat, amely körül a vita eddig a dicséret és a dicsekvés jegyében folyt. A kormánypárt szónokai természetesen illedelmesen agyba-főbe dicsérték a kormányt. A kormány dicsekedett az ő eredményeivel, a pártvezér pedig egész litániát olvasott fel arról, mi mindent produkált már ez ,a kormány rövid hét hónap alatt. Persze azzal adós maradt, hogy azt is megmondja, mit mulasztott el a kormány ez alatt a hét hónap alatt. Én és mi a baloldalon, mi szociáldemokraták is szívesen beleállnánk a gazsulálók sorába, szívesen ismernénk el a kormány érdemeit, ha erre a legcsekélyebb okunk volna, ha találnánk tényeket, valóságokat, cselekedeteket. institúciókat, amelyeket létrehoztak és amelyekkel legalább megkísérelték az ország nyomorát, az ország .népének bajait enyhíteni. De. sajnos, ilyet nem látunk sehol sem, ilyen nincs, nincs komoly javulás és nincs komoly törekvés a javulásra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak szavak, szavak és szavak, amelyek a végén mindig üres szószátyárkodásnak bizonyulnak, mert a végén soha sem látják annak equivalensét, amit ezekben a szónoklatokban, szólamokban, cikkekben, dicsériádákban meg-állapítanak. r Meg kell állapítanom, hogy az, aki az ország közhangulatával ismerős, tudja, hogy ebben az országban ma kétféle hangulat uralkodik. Van egy belső, parlamenti hangulat, amely úgy belülről bírálva, elvonva az eseményektől szépnek látszik, minden rózsaszínű; de van egy másik hangulat, kint az élet viharában. Talán tudják az urak és 'ha nem akarják tudni, akkor tudják meg, hogy kint az élet viharában szörnyű birok folyik a létért- Akármerre megy az ember, — és nem hiszem, hogy csak mi volnánk olyan pechesek és csak mi hozzánk ütődnének a szerencsétlen emberek és panaszok — akárkivel beszél az ember: csupa panasz, csupa kétségbeesés, vad hajsza a darab kenyérért, amit nem lehet megszerezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es nemcsak a munkások, nemcsak az ipari munkások, nemcsak a föld robotosai, hanem ott vannak ma már a nyomorgók táborában a termelők, az iparosok, a kereskedők, a munkások és a tisztviselők. Ezek mind, valamenynyien együtt a sóhajok (hídján menetelnek oda, ahonnan nincs többé^ visszatérés. Nem tudom, — mondom — látják-e ezt az urak vagy nem látják. Ha nem látják, az baj és katasztrófa. Bizonyos az, hogy kendőzéssel ezt a kérdést, megoldani, ezt a bajt eloszlatni nem lehet. Sohasem képzelt nyomorúság gyötri a dolgozókat és közben a^ kormány a legvidámabb hangulatban gyűjti magának a meg nem érdemelt dicséreteket. Nem mondok újságot azzal, hogy ma az egész világot a szociális problémák érdeklik és izgatják. Kormányok és rendszerek buknak bek ebbe a roppant problémába, ennek a problémának súlya alatt. Az összes többi problémák, amelyeket elővesznek, amelyekről beszélnek, közjogi problémák, államformák kérdései, amelyekről beszéltek, mind ebből a problémából indulnak ki és ebbe a problémába torkolnak vissza. Probléma maga az élet problémája, a munkanélküliség, amely ennek kifejezője és ez a