Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

304 • Az országgyűlés képviselőházának 15 ket, hanem azoknak megfelelően világosítja fel a közvéleményt. A. kereskedelmi és iparkamara mai összeállításában felfogásom szerint még érdekképviseleti hivatásának sem tud megfelelni, amelynek nem rendeltetése az abszolút objek-tivitás, hanem — mondjuk — egy relatív, egy szubjektív objektivitás, amely a reábízott érdekek 'beállításában prezentálja a dolgokat, a kormány feladata pedig az, hogy a különböző érdekképviseletek által prezentált beállításokon eligazodjék és megtalálja a helyes utat. Mindenesetre groteszk helyzetnek tartom azt,hogy az ipar hozzájáruljon törvényes intézkedés alapján olyan intézmény költségeihez, amelynek részéről állandóan és következetesen, majdnem sportszerűen folytonos támadásoknak van kitéve. Mindazok a körülmények, amelyek tekintetében az előbb Mr. Tyler-rel polemizáltam, nem változtatnak azon, hogy hálásak lehetünk neki azért, hogy fokozott megértéssel van a mi szituációnk iránt. Hogy ezeket az eredményeket, amelyeket elsősorban kormányunknak szakszerű és lelkiismeretes működése ért el, hogyan kell értékelnünk, erről voltam bátor említést tenni. Megállapíthatjuk minden ellenkező támadással szemben, hogy a kormány igenis helyes úton halad. A miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr ismételten -kijelentették, hogy ők nem törődnek gazdasági kérdésekben népszerűségi szempontokkal és tartózkodni fognak minden kockázatos kísérlettől. Ezt be is tartották, de sokkal többet tartottak be, mert a kormány bebizonyította, hogy nem kell ultra-ortodox elvekhez ragaszkodni csak azért, mert azok elvek, hanem bizonyos sarkalatos és alapigazságokat szem előtt tartott és ezeken 'belül — mondhatni — bátor kezdeményezéssel vette kezébe az olyan dolgok megoldását, amelyeknek megoldása eddig nem volt előtérben. Fokozott súlyt fektetett a gaz1 dasági élet vérkeringésének megindítására és felfrissítésére s olyan eszközöket alkalmazott, amelyek talán első látásra, pillanatnyilag újaknak, vagy veszélyeseknek látszhattak, amelyek azonban a jó orvos kezében veszélyt nem jelentenek. Érdekes megemlíteni ezzel kapcsolatban, hogy a legutóbbi kölcsönjavaslat tárgyalásánál a pénzügyminiszter urat több helyről támadták azért, hogy a közmunkák megindításával kapcsolatban tesz intézkedéseket. Azt mondották, hogy ezek inflatórius jellegűek és az országra nézve károsak. Az előbb általam említett Roosevelt—MacDonald—

Herriot-találkozásról kiadott kommüniké első helyen jelölte meg a munkanélküliséggel való megküzdésre irányuló azt a rendszabályt, amely a közmunkáknak a lehetőség határain belül való fokozott megindítását kívánja. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztasssék beszédét befejezniFellner Pál: Azonnal befejezem. Valóban nem lehet tehát azt mondani, hogy rossz triumvirátus igazolta volna a pénzügyminiszter úr elgondolásának helyességét. Egész sereg más intézkedés történt, amelyekre az idő rövidsége miatt nem akarok kitérni, s amelyek szintén azt mutatják, hogy a kormány egyes gazdasági kérdéséket micsoda lekiismeretességgel és sok tekintetben új utakon is járva, bátran, de a vakmerőséget mindig kerülve oldott meg. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha mi mai helyzetünket összehasonlítjuk a külföldi kaotikus helyzettel, meg8. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. . i nyugvással állapíthatjuk meg, hogy nálunk a viszonyok a lassú javulás kezdetét mutatják. A magyar nép csodálatos ösztönével, amely nyilvánvalóan a földdel való szoros kapcsolatából származik, meg is érezte, hogy sorsajó kezekbe van letéve és innen a bizakodó hangulat, amelynek kialakítása a kormánynak szintén nagy érdeme. Vagyok bátor azonban azt mondani, hogy a mellett, hogy érzi ezt a magyar nép, nagyobb mértékben kellene értenie is. Megérdemelné a kormány munkája, hogy szélesebb körben, népszerű módon és gyakrabban kommentáltassanak és magyaráztassanak azok az eredmények, amelyeket a kormány elért (Kun Béla: Elárverezik a gazdákat!), és pedig különösen azért, mert egész sereg olyan kérdés van ... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Fellner Pál: ... amelyeknek megoldása hosszú időt igényel és egyik napról a másikra * nem történhetik meg, amelyek tekintetben azonban szintén megnyugtatást kell nyújtaniA tárgyalás alatt levő költségvetés bizonyítja nagy . őszinteségével is, hogy mi túl vagyunk a legrosszabb helyzeten. (Ellenmondások balfelől.) Halálos beteggel ilyen őszintén, mint ahogyan ez a költségvetés teszi, nem lehet beszélni. Vannak súlyos bajaink, ezeket további célirányos munkával igenis le fogjuk győzni. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Ebben a hitben és a meggyőződés erejével fogadom el a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: őrgróf Pallavicini György! (Zaj.) Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Őrgr. Pallavicini György: Méltóztassék megengedni, hogy beszédem elején mindjárt bekapcsolódjam azokba a fejtegetésekbe, amelyeket előttem szólott t. barátom t

beszéde^ elején előadott. A képviselő úr beszéde elején — ha jól értettem — arra a régi aximóára akart visszatérni, hogy a magyar válság a világválság függvénye, és hogy nincsen külön magyar válság és külön világválság. En ezt a teóriát nem tudom elfogadni. Igenis állítom azt, hogy a világgazdasági válságon felül van egy speciális magyar válság is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Egyik a másiktól egészen elválasztandó. Azért én az eddigi szónokoktól eltérően, amikor a költségvetési vitában felszólalok, nem fogok pénzügyi és közgazdasági problémákkal foglalkozni, nem fogom taglalni azt, vájjon a defláció, a refláció, az infláció, avagy (Jánossy Gábor: A devalorizáció!) a devalorizáció az az eszköz, amellyel az országot meg lehet menteni, (Jánossy Gábor: Csupa ősmagyar kifejezés!) mert, azt hiszem, hogy mi, a világgazdasági válság közepette, olyan kis csepp vagyunk a tengerben, hogy akármit is határoznunk, akármit is csinálunk, a mi intézkedéseink a világgazdasági válságra befolyással nem lehetnek. (Felkiáltások balfelől: Alig!) A világgazdasági válságtól azonban igenis teljesen különállóan áll a magyar válság, és félő, hogy ha a világgazdasági válság meg is oldódik imajd, — azit hiszem, erre éppen Rassay igen t. barátom mutatott rá költségvetési beszédében — mi olyan állapotban leszünk, hogy magyar gazdasági válságunk még nem lesz meg-