Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

270 Az országgyűlés képviselőházának fejtette M és úgy tudom, hogy számításokkal is alátámasztotta, hogy a nsimzeti jövedelem a 2500 millió pengő körül van, Mármost méltóztassék csak megnézni, micsoda tételek terhelik ezt a nemzeti jövedelmet. Megterheli az előirányzatnak 760 millió pengős tétele, megterheli a közületeknek 400 milliós költségvetése, megterheli a bolettaalap, amely szintén igen tekintélyes adómegterhelés és amely, ha jól tudom, az elmúlt esztendőben, mint a zárszámadásokból látom, 100 millió körül lehetett; megterhelik a szociális biztosítás terhei, amely ha nem is az egész országra, de az iparra, a kisiparra, a kereskedelemre és a munkásságra ró terheket 120 millió pengő körül és végül az egyházi adók, amelyekre nézve nincsenek kimutatások, amelyeket azonban 50—60, de esetleg több millióra becsülök. (Simon András: Igen szép összeg!) Ezt a 2500 millió pengős nemzeti jövedelmet tehát 1440 millió adó terheli meg, ami ennek a nemzeti jövedelemnek több mint 55%-át teszi. Ez olyan arány, hogy ezzel-a számmal szemben, amelyet nem lehet megcáfolni, az a bizalom, amelyet a pénzügyminiszter úr a költségvetés realitása iránt tanúsított, inkább hasonlított a bibliai csodatétel varasához, mint valami reális elgondoláshoz. Az én elgondolásom ezzel szemben az volna, hogy mi ezidőszerint olyan költségvetést, amely ilyen összeget, tehát 760 millió pengőt ránkterhel adók formájában, a magángazdaságtól beszedni nem tudunk. Nem tehetünk egyebet, mint hogy felállítjuk azt a normális költségvetést, amelyet el fogunk bírni akkor, ha egyszer a londoni konferencia, vagy az azt követő nem tudom milyen konferencia folytán a viszonyok Európában és a világon konszolidálódnak, ha ennek folytán, vagy ettől függetlenül egy helyes közgazdasági politika folytán Magyarországon belül a viszonyok megjavulnak és akkor — én úgy látom — 700—720—730 millió pengő lehet az a költségvetési keret, amelyet el fogunk bírni. Addig pedig nem tehetünk egyebet, mint hogy alátámasztandó ennek az elkövetkezendő költségvetésnek realitását, előbb a magángazdaságot szanáljuk és ehhez a szanáláshoz egy negatív és egy pozitív programmot állítunk fel. A negatív programm az adók leszállításában áll, azoknak az adóknak leszállításában, amelyek ezidőszerinit a termelést teljesen megbénítják, tehát lehetetlenné teszik, hogy kikeresse azokat az adóösszegeket, amelyeket a pénzügyi előirányzat tőle megkövetel, továbbá azokat az adókat, amelyek szociális szempontból elviselhetetlenek. Nem akarok most ennek részleteivel foglalkozni, de konstatálom, hogy a földadó úgy, ahogyan ma meg van konstruálva, ezzel a megmozdíthatatlan tételével, amely egyáltalában nem veszi tekintetbe a jövedelmet, teljesen lehetetlen elgondolás és én ennek a földadónak lehetőleg teljes eltörlését, de mindenesetre a kisebb kategóriákban 50, vagy 20 holdon alul — ez már azután kormányzati elbírálás és szociális elgondolás kérdése — teljes törlését óhajtanám, valamint a kisebb kategóriáknál a rendkívül terhes házadó törlését. (Helyeslés ta középen.) Ismétlem, beszereztem egy csomó adóösszeírást, kerületemben körülbelül száz kisbirtokos, kisgazda adóját íratam össze és konstatáltam, hogy 18 pengőtől 25 pengőig terjedő holdankénti adóteher nyomja őket, ebben persze nem egyedül a földadó és házadó van, hanem egy csomó lógós ran még rajta, amilyet ezek fizetni kép177. ülése 1938 május 10-én, szerdán. telének és amely egy-egy ilyen kisgazdának kilenc hónapi, sőt gyakran egy esztendei megélhetését is jelenti. Ennek tehát törlésé kívánom. A termelés nem bírja el a 3%-os forgalmi adót, amelyet a fázisadó ravaszságokkal — bocsánat a kifejezésért — 3"5%-ra emeltek fel. Ilyen megterhelést, amely természetesen, ha forgalmi adó, akkor háromszor-négyszer sokszorozódik, ha fázisadó, akkor 10—12—15%-os tételben nyilatkozik meg, a termelés elviselni nem tud. Idetartozik még a tisztviselőknek állandóan megpótlékolt kereseti adója és még egy csomó olyan adó, amelynek törlése nélkül ebben az országban egészséges gazdálkodás kialakulni nem tud. És mert ez így van, "nem tudok osztozni abban a felfogásban, amelyet Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam hangoztatott, aki a szanálást, tehát a terhek könnyítését a társadalombiztosítás oldaláról próbálná meg. En ezt nem tartanám helyesnek. Amit mi a társadalombiztosítás terén a magunk szegénységéből kiizzadunk, amit e tekintetben a munkásokkal szemben vállaltunk — és ideartozik az öregségi biztosítás is — én nem szüntetném meg. En sokkal helyesebbnek tartom, ha nem a munkásság egészségén próbáljuk elviselhetetlen terheinket megtakarítani, — ami szintén rendkívül nagy teher és az ipart és a kereskedelmet rendkívül nagy mértékben nyomja, — hanem az adók leszállíásával, amit átmenetileg addig, amíg el nem érünk a normális büdzséhez, amelyről az előbb beszéltem, az államnak és a Jegybanknak kooperációjával kellene megoldani, mint ahogy szemérmesen ezt legutóbb a mezőgazdaságtól és gyáripartól felvett kölj csönnel a pénzügyminiszter úr, ha egy kissé kamuflálva is, de megpróbálta. (Jánossy Gábor: Kamuflálva?— Derültség.) Elrejtetten; bocsánat ezért az idegen szóért. Ez katonai kifejezés és ezért mertem használni, A pénzügyminiszter úr a költségvetésben nagyon Őszintén 76 millió pengő deficitet irányzott elő. Kérdem a t. pénzügyminiszter urat: és mi lesz, ha az adók nem fognak olyan mértékben befolyni, mint ahogy ezt ő előirányozta, — aminthogy véleményem szerint a mai közgazdasági helyzet mellett nem is folyhatnak be, — és mi lesz, ha az üzemeknél, amelyeknél nyomasztóbb terhet a magyar büdzsé nem viselt és amely magyarázatát adja a tisztviselőfizetések leszállításának és az állandó adóemeléseknek, a deficit jóval nagyobb lesz — én a duplájára is becsülöm — mint ahogy a pénzügyminiszter úr ezt előirányozta? Akkor a pénzügyminiszter úr kénytelen lesz ahhoz a megoldáshoz folyamodni, amelyet én most javasolok, anélkül azonban, hogy miként ez az én javaslatomban van, a termelés kellően elő volna erre készítve. T. Ház! A pénzügyminiszter úr magyarázta a pénzügyi bizottságban az adóemelések kérdését és a nála megszokott szeretetreméltó okossággal bizonyította be, — bevallom, egy percig én is megdöbbentem és elfogadtam bizonyítását — hogy ez nem is adóemelés, hanem rétegződés, ez az adóknak olvan rétegződése, amely emelésnek tulajdonképpen nem is nevezhető. Schopenhauer az ő színtanában, Farben-Lehre-jében magyarázza azt, hogy a vörös szín 7 billió 8 milliárd 963 millió rezgés és a zöld szín 24 billió 423 milliárd és nem tudom még hány rezgés, és hozzáteszi, hogy aki nem tudja megszámlálni, az a színvak. Ilyen benyomást, tett énrám ez a rétogzőclési teória