Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

256 Az országgyűlés képviselőházának nem az egyszerű falusi emberét is, aki azt mondja: uram, amíg jól ment a sorom, én soha nem néztem, hogy kinek mennyi a fizetése és a vagyona. Ma bizony az is benéz már oda és az újságnak azt a részét falja legjobban, ahol a zárszámadásiban olvashatja, hogy X. Y. volt miniszter úrnak stb. nyugdíját felemelték saját kérésére vagy kegydíj gyanánt ennyivel és ennyivel. Kicsiny dolog ez, de aki ismeri a nép mentalitását, nagyon jól tudja, hogy az így gondolkozik: most, amikor ilyen, rosszul megy a sorom, hogy a gyermekeimnek sem tudok mindennap kenyeret adni â szájába, akkor itt fent még mindig osztogatják a kegydíjakat. Amikor ilyenek az állapotok, en azt latom, hogy ebben a Házban, talán éppen a független kisgazdapártot kivéve, a többi pártnál mintha valahogyan visszhangra talált volna a miniszterelnök úr felszólítása és r mintha itt volna már az ideje a koncentrációnak, a lelki megbékülésnek, a lelki megértésnek. (Reisinger Ferenc: Talán túlzás ez!) Nem túlzás, mert úgy látom, hogy például az igen t. szociáldemokratapárt részéről is — nagyon helyesen — szordinóval és bizonyos mérséklettel történik a kormány politikájának bírálata. (Reisinger Ferenc: őszintén szólva: komiszság! Egyszerű komiszság! Amikor a padra vágtunk önnel szemben, azt kifogásolta; most, amikor nem vágunk a padra, ilyen piszok megállapításokkal jön! — Zaj. — Felkiáltások: Na, na!) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom, Rakovszky Tibor: Ügylátszik,-a t. képviselő úr nem volt benn, amikor beszédemet elmondtam. (Reisinger Ferenc: Hogy lehet így gyanúsítani'? — Zaj a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Maguk most jöttek be a vacsoráról, nem tudnak semmi, hallgassanak!) Elnök: Keisinger képviselő urat ismét rendreutasítom. Rakovszky Tibor: A képviselő úr nem hallgatja meg mondatom befejezését. Azt akartam mondani, hogy ez nagyon helyes volna.. . (Reisinger Ferenc: Micsoda beszéd?) Várjon kérem, ne izguljon. (Reisinger Ferenc: En várok, akár egy félesztendeig is!) En magára egy percig sem várok. Amikor azt mondtam, hogy ebben a teremben már bizonyos megbékülésnek (Zaj a szélsőbaloldalon. — Andaházi Kasnya Béla: Hogy lehet?... — Reisinger Ferenc: Mi az, hogy hogy lehet? Hogy lehet hazudni, azt kérdezem én tőle?) Amikor úgy látom, hogy. itt tényleg a nemzet képviselői között... (Reisinger Ferenc: Súlyos gyanúsítás!) Mondd meg az igazat és betörik a fejed. (Reisinger Ferenc: Nem, ez gyanúsítás volt, képviselő úr, amit a kereszténypártból hozott át a kisgazdapártba! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Igen t. Ház! En a demokráciát úgy értelmezem, hogy az ember a meggyőződését szabadon hangoztatja, ha pedig valaki ezt így teszi, mint én teszem, akkor éppen arról az oldalról, amely ezt magának vezérelvül tűzte ki, nem vártam volna, hogy megtámadjanak. (Propper Sándor: De honnan veszi ezt a megállapítást? Nem felel meg a valóságnak!) Tessék megvárni a mondat végét. Az elejét megismétlem, ha tetszik. (Zaj.) t » ... ' Mondom, amikor azt látom, {Zaj a szélsobaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) hogy itt minden párt tudatában van annak, hogy komoly, sorsdöntő elhatározások előestéjén 177.ülése 193$ május 10-én, szerdán. állunk, és ez lehet az oka annak, hogy a kormány politikájának kérdésében is mérsékeltebb hangú bírálatot alkalmaznak, én ezt egyáltalában nem is venném zokon, ha nemcsak itt a Házban, hanem odakünn az országban is ez lenne a hangulat. Mert az ellenzék magukban a problémákban van. Az ellenzéket el lehet küldeni, (Ulain Ferenc: Már tudniillik a képviselőket!) de a problémák ittmaradnak és mint örök ellenzék kiáltani fognak a kormány felé. Ezek a problémák künn a népben élnek, és mi itt akármit mondhatunk, akárhogy viselkedhetünk, ha kimegyünk közéjük és meghallgatjuk azoknak a józan embereknek a gondolkodásmódját, azok azt fogják mondani, urak, tartsanak ki, maradjanak amellett az elv mellett, amelyre felesküdtek és legyenek itt emberek, akik keményen megmerik mondani azt, amit az ő bajuknak és igazuknak tartanak. Igen t. Ház! En arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy a lelki koncentrációt ne itt próbálja megvalósítani, mert nem ez a lényeges. A lényeges az, hogy odakint az öszszes társadalmi osztályok koiJcentrálóajanaK lelkileg, hogy a kispolgár és a kismunkás, a nagygazda és a kisgazda kerüljenek egymáshoz közelebb. Erre törekedjünk. Ennek a politikának a hitvallóját, ennek a politikának a vezetőjét, vagy vezérét képzeltük mi el Gömbös Gyulában. Miután az ö bemutatkozása óta élteit 7—8 hónap, nem igazolja ezt a mi hitünket, és maga a költségvetés is azt a kormánypolitikát igazolja, amely nem a 95 pontban, hanem az azóta elmúlt hónapok politikájában nyilvánult meg, a költségvetést nem áll módomban elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! íme, egy koi moly költségvetési vita háromnegyed kilenckor i így néz ki, hogy egy félórán keresztül mindI össze egy-két képviselő volt jelen a kormány. párt részéről. (Propper Sándor: Hol a kereszI ténypárt? — Zaj.) I Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: Nem azt mondom, hogy ! ez az új stílus, de nagyon szeretném (Propper ; Sándor: Hol a kormánypárt?), ha à költségvetési vita^ további napjain keresztül nagyobb volna az érdeklődés aziránt, ami az országot legelső sorban érdekli. Előttem szólott t. képviselőtársam^ beszédének -a restauráció kérdésére vonatkozó részébe kívánok belekapcsolódni. E kérdéssel részleteiben ma nem óhajtok foglalkozni,^ csak annyit jelentek ki, hogy a restauráció kérdésében teljes egészében aláírom és csatlakozom Sigray Antal grófnak a. parlamentben mondott beszédéhez. Ami engem illet, (Zaj. — Elnök csenget.) — hogy röviden fejezzem ki álláspontomat — kijelentem, hogy nekem királyom van. A király király akkor is, ha bizonyos gátló akadályok okozzák azt, hogy ezidőszerint még haza nem jöhet; a király király marad akkor is, ép úgy, mint ahogy valakinek felesége akkor is felesége, ha Amerikában van. Ez az én legitimizmusom, ez röviden a restauráció kérdésében elfoglalt álláspontom. Igen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam nem fogadta el a költségvetést. (Propper Sándor: Ön biztosan elfogadja !) Én a költségvetést elfogadom, azért, mert a költségvetés elfogadásában nem látom a bizalomnyilvánítást, és a költségvetést elfogadom, illetve "él-