Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 235 tisztika, hogy ezek a diplomások hol találnak az életben elhelyezést. Ezért voltak előttünk olyan nagy számok kezdetben. .Statisztikát kellett tehát készíteni, ezt a munkánkat a 'magyar sajtó támogatta. A sajtó az első perctől kezdve i'eli&m-erte ennek a kérdésnek nagy jelentőségét és a nemzeti élet szempontjából való nagy súlyát. Felhívásokkal és minden más úton-módon iparlkodtunk jelentkezésire szorítani azokat, »akik minden támogatás, minden kenyér és minden munka nélkül tengették életüket. így az év végéig hozzánk körülbelül 4000 jelentkezés érkezett, irodánk ezt feldolgozta és miután kellő és szigorú ellenőrzés mellett az egyes diplomás osztályok, a mérnökök, tanárok, orvosok, gyógyszerészek, mezőgazdák, közgazdák maguk külön is átvizsgálták, hogy kik azok, akik igazán rászorultak a támogatásra, akiknek a rátermettségük és arravaloságuk megvan s emellett olyan nyomorban vannak, hogy elsősorban szorulnak segítségre, a 4000-es nyers szám 2500-ra szállott le. Az első eredmény tehát az volt, hogy olyan számot kaptunk, amely az irrealitásoknak országából már idehozta elibénk a problémáknak elsői részét egy olyan számmal, amellyel már meg tudunk indulni a megoldás felé. Mélyen t. Ház! Tisztában vagyok azzal, hogy minden statisztika többé-kevésbbé fedi a realitást. Soha egy statisztika sem lehet tökéletes, akár szakszerűleg készítik azt, akár úgy, amint mi készítettük a magunk erejével, minden szakszerűség nélkül, de nagyban és egészben állítom és tudnám bizonyítani is, hogy egy ilyen statisztika az életnek tükrét adja és mintegy kifejezi a valóságot is, amint a statisztikusok mondani sziofcták: a nagy számok törvénye szerint. Méltóztassék 'megengedni, hogy néhány perere ebbe a statisztikába betekintsek, mert igen érdekes szociálpolitikai, vagy — mint ma szokás mondani — szociográfiai megfigyeléseket tehetünk ennek a statisztikának; segítségé vei, minthogy adatai mindenesetre bevilágítanak szociálpolitikai szempontból is azokba a nehézségekbe, amelyekkel mi találkoztunk és a megoldás útjait is mutatják. Mint említettem, az egész szám pontosan 2581-re _ olvadt le a szigorú átselejtezés után. Ebből jogász 25%. Méltóztassék 'megengedni, hogy itt mindjárt megállapítsam azt, hogy a jogásztúltermelés, amely kétségtelenül megvan a diplomáknál, az állástalan és munkanélküli diplomásoknál nem is foglalta el az első helyet, amint első pillanatra gondolta volna az ember. Ennek okát abban tudom megállapítani, hogy aki jogászi műveltséget szerez, az általánosabb műveltséggel bír és így jobban tud valahogyan elhelyezkedni, mint az, akinek szakképzettsége ezt úgyszólván kizárja. Ilyenek például a mérnökök. Kétségtelen, hogy ha a mérnökök számát nézem, ezeknek százaléka óriási, olyannyira, 'hogy az első alkalommal körülbelül^ ezer állásnélküli mérnököt — vegyész-, építész-, kultúrmérnök, bányamérnök, gépészmérnök — mutattunk ki, úgy, hogy látni óhajtottuk, hogy ezek. közül kik azok, akik teljesen állástalanok és munkanélküliek. Azt tapasztaltuk, hogy a szó szoros értelmében vett munkanélküli gépészmérnökök 259-es számmal szerepeltek ezek között, az építészek 71-es, a vegyészek 43-as számmal stb. Mindenesetre, ha azt nézem, hogy az összesen 2581-ből 660 volt már kezdetben ezeknek a száma, — megjegyzem, hogy azokat nem vettük ide, akiknek akárhogyan is valami megélhetésük mégis volt — a legnagyobb nehézségbe ütköztünk, mert éppen ezeknek munkához juttatása a legsúlyosabb a mai viszonyok között. Az orvosok száma szinte feltűnően kis_ percent: 5%. Ez nem felei meg a valóságnak, "™ogtön gondoltam, hogy ennek más okai vannak, és meg is találtam, amint az orvosegyletnél és másutt, ahol ezzel a kérdéssel orvosok foglalkoznak, érdeklődtem abban, hogy a legtöbb orvos itt akar Budapesten elhelyezkedni. A nálunk szerepelt orvosok számának ez a csekélysége azt bizonyítja, hogy a fiatal orvosok inkább akármilyen kórházi vagy munkásbiztosító állást szereznek maguknak, de nem akarnak máshova menni, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: A magyar ifjúságról van szó! A magyar jövőről!) Minthogy tudták, hogy a mi akciónknak, a diplomás bizottság akciójának az a főcélja, hogy amennyire lehet, a vidékre is mintegy visszatelepítse az orvosokat, vagy a falunak nyújtva éppen orvosi segítséget, odavigye őket, ezért nem akartak hozzánk jönni. A tanárok száma 513. Statisztikámban oss 20%-ot tesz ki, majdnem megközelíti a jogászok arányszámát. Itt nagy nehézségek voltak természetszerűleg azért, mert a tanári képzettség is olyan, hogy kötve van a fennálló iskolákhoz és előttük olyanok állanak, akik már mint óradíjasok vagy helyettes tanárok szolgálnak és hosszú idő óta várják a kín evezést. Ezek úgyszólván teljesen lehetetlen helyzetbe jutottak és maradtak el. A közgazdák, mezőgazdák összesen 16%-kal szerepelnek. Nálam 346 mezőgazda jelentkezett. A gyógyszerészek aránylag kisebb számmal szerepelnek, az állatorvosok szintén. T. Ház! Ha közelebbről nézem, hogy kor szerint milyen a megoszlás, akkor azt látom, — és ez a feltűnő jelenség — 'hogy 26 évtől 32 évig az egész statisztikámban 36% szerepel, 32 éven felül 24%. Ha ezt összeadom, akkor azt látom, hogy a magasabb életkorosztályokban van a nagyobb tömege azoknak, akik nálam jelentkeztek. Ez természetes is, hiszen ezek azok, akik a háborúban résztvettek, ezek azok, akik amikor visszajöttek, már nem tudtak elhelyezkedni, mert az állások be voltak töltve, és így évtizedeken át úgyszólván hiába kerestek kenyeret. Nem kell azt gondolni, hogy ezek mind budapestiek. Itt a vidékkel szemben bizonyos arányos megoszlás van. 62% körülbelül a budapesti, 38% a vidéki. Ellenben azt latjuk, hogy elhelyezkedésüknek egy másik akadálya tulajdoniképpen az, hogy a vidékiek is idejöttek fel és itt iparkodtak munkához jutni, azt gondolván, hogy a munkáhozjutás Budapesten mégis csak könnyebb. Tisztelt Ház! Ha a nyelvtudásukat nézzük, ami nagyon fontos jövő politikai céljaink szempontjából, úgy azt látjuk, hogy több mint a fele, 55% tud németül, 11% angolul, 18% franciául, az utódállamok nyelvét beszéli 12%, tehát tekintélyes számuk olyan, aki nyelvtudásával is hasznára lehetne politikai törekvéseinknek és nemzeti életünknek derék munkásává válhatnék. Ha a családi állapotukat nézem, úgy azt látom, hogy legnagyobb részük — 75% — természetesen nőtlen, családot alapítani nem tudott, 25%-uk egy családtagot tart el, 10%-ukkét családtagot. Hogy miből, azt nem tudom megérteni, amint nem tudom megérteni azt sem, 34*