Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173, ülése 1933 május 3-án, szerdán. 1? lalkoztatását fogja belátható időn belül biz­tosítani. Nem volt ígéret csupán, nem puszta szó, — amint elhitetni szeretnék — Gömbös Gyula Nemzeti Munkaterve, mert ez a része is való­ság és kenyér lesz munkás magyarok kezében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! De menjünk egy lépéssel tovább és vegyük szemügyre, tett-e és mit tett a kor­mány és pártja kereskedelmünk és külkeres­kedelmünk érdekeinek megóvása érdekében. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gömbös Gyula miniszterelnökségének első hónapjában már rácáfolt azokra az augúrokra, akik fél­tették őt és tőle a nemzetet, vájjon, hogyan fogja tudni képviselni hazája érdekeit külföldi vonatkozásban. Gömbös Gyulának kormány­zási ideje első hónapjában eszközölt iróniái útja nemcsak a politikai barátságnak Bethlen István által kovácsolt kapcsát edzette acéllá, hanem a gazdasági cserekereskedelemnek Olaszország és hazánk közötti, javunkra szóló továbbfejlesztését is eredményezte. A Gömbös kormány a provizóriumnak ed­digi rendszeréről a hosszabb lejáratú keres­kedelmi szerződések megkötésének rendszerére tért át és a gyakorlatban ezen a téren az első lépést az Ausztriával megkötött kereskedelmi szerződésben a magyar érdekek szolgálatában eredménnyel tette meg. A szerződésnek — bár egyelőre egy évre köttetett — automatikus meghosszabbítása is biztosítva van és lényege az, hogy Ausztriába! 50%-kal vihetünk ki töb­bet, mint amennyit ők behozhatnak hozzánk. Az arány 1:1:5 a mi javunkra. Amint az történni szokott, ebben az eset­ben is követték az első lépéseket a további lé­pések olyan területeken, ahol eddig eredmény­telen volt minden kísérlet. A csehszlovák-magyar relációban, bár még a szerződésen kívüli állapot ma is fennáll, mégis a múlt óv ősze óta — tehát a Gömbös­kormány idejében — már az árucserefor­galomra nézve megállapodások jöttek létre, amelyek a magyar mezőgazdaság érdekeit eredménnyel szolgálták. Ugyancsak tárgyalásokat tett folyamatba a kormány a velünk szomszédos többi állam­mal is, amely tárgyalásoknak eddigi menete következtetni enged arra, hogy azok között és közöttünk is egy gazdasági és politikai szem­pontból is egészségesebb helyzet kialakulása várható és remélhető. A Franciaországgal meglévő gazdasági kaicsolataink továbbfejlesztésére irányuló ak­ciót is folyamatba tett a kormány és az eddig érvényben lévő kereskedelmi egyezmény ki­egészítéseként március hó elején Parisban egy újabb pótegyezmény köttetett, amely kölcsö­nös kedvezményes vámtételeket biztosít. Ugyanabban az időben egy más pótegyezmény is létesült, mely a magyar búzának Francia­országba való bevitelét szabályozó kereske­delmi egyezményt egészíti ki olyképpen, hogy figyelemmel a tavalyi gyenge búzatermésre és bő tengeritermésre, a búzakontingens he­lyett ez év szeptember hó végéig* 400.000 méter­mázsáig terjedő kukorica-kontingens részére biztosít beviteli kedvezményt. A kormány ezenkívül más államokkal, pél­dául Finnországgal szesz kivitelére, a törö­kökkel lovak átvételére olyan megállapodáso­kat kötött, amelyeknek az volt az eredménye, hogy passzív kereskedelmi mérlegünk aktívvá vált, mert míg az elmúlt év két első hónapjá­ban 6'8 millióval hoztunk be többet, mint amennyit kivittünk, tehát passzív volt a mér­legünk, addig a folyó év két első hónapjának a mérlege szerint 6*1 millióval aktív a keres­kedelmi mérlegünk. Ezenkívül a kivitel fokozása érdekében a kormány intencióinak megfelelőleg a Nem­zeti Bank bevezette a kompenzációs költség­megtérítési rendszert, ezzel megszüntette azt a káros állapotot, mely a kivitelt sújtotta, a bevitelt jutalmazta. A kompenzációs költség­megtérítési rendszer szerint a bizományos olyan cikkek kivitelénél, amelyekből eddig nem volt exportunk, az exportvaluta beszol­gáltatása alkalmával a hivatalos árfolyamon felül bizonyos felárt kap, míg az importőr a szükséges devizák beszerzésénél a hivatalos árfolyamon felül bizonyos felárt tartozik fizetni. Ezt a kompenzációs költségmegtérítési rendszert a- különböző érdekeltségek a saját érdekeik szempontjából erősen bírálják, a ta­pasztalat azonb,an mégis azt bizonyítja, hogy ez a kivitel fokozása céljából, valamint a ter­melésnek nyersanyaggal való ellátása céljá­ból helytálló. A Nemzeti Munkaterv 64. pontja export­politikánknak egységes vezetés alá való helye­zését vette programmjába. A Nemzeti Munka­tervnek ezt a pontját is valóra váltotta a kor­mány, amennyiben életre hívtat az új Külke­reskedelmi Hivatalt, elrendelte egy Külkeres­kedelmi Bizottság felállítását és mellettük vé­leményező szervként Külkereskedelmi Taná­csot szervezett. A külkereskedelem irányítása és intézése ezzel egy kézbe került és a kivitel és a behozatal egész adminisztrációja ebben az egy hivatalban egyesült az eddig szét­ágazó, számos különböző hatóságok helyett. Az egységes irányításon kívül a bürokratizmustól ment gyakorlati üzleti szempontok érvénye­sülnek a külkereskedelem intézésében és ezzel a problémák megoldásánál az eddigi lassúság helyére az azonnali gyors intézkedés rend­szere lépett. A hivatal vezetője közvetlenül a miniszterelnök alá van rendelve, a miniszter­tanácsnak tesz jelentést és így nem őrlődik fel ereje a különböző hatáskörök közötti egyensúly tartásában. Ezeknek a külkereskedelmi problémáknak megoldásával kapcsolatos a kormány egész külpolitikája és ezért most méltóztassék meg*­engedni, hogy a kormány külpolitikájával foglalkozzam néhány szóban és kérdezzem, végzett-e külpolitikai téren kívánatos és ered­ményes munkát Gömbös Gyula és kormánya? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A kormány egész külpolitikáját arra a bázisra fektette fel, hogy a fennálló barátsági viszonyokat kimélyítse és megerősítse és jó viszonyt létesítsen, kapcsolatokat teremtsen azokkal az államokkal is, amelyekkel eleddig politikailag' és gazdaságilag elentéteink vol­tak. De a kormány külpolitikai tevékenységé­nek tengelye és leg'nagyobb eredménye az a tény, hogy Gömbös Gyula kormányának pro­grammjába. a Nemzeti Munkaterv 3. pontja­ként a revizió kérdését tette és ezáltal letért az eddigi kormányok által járt útról, és a trianoni r békeszerződés ; igazságtalanságainak korrekcióját nemcsak társadalmi úton, a kü­lönböző társadalmi egyesületekben engedte hangoztatni, hanem a magyar külpolitika elsőrendű feladatává tette hivatalos úton, hi­vatalos eszközök felhasználásával is a világ elé vinni azokat a szükségességeket, igazsá­gokat, amelyek a hékeszerződések igazságta-

Next

/
Thumbnails
Contents