Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

232 Az országgyűlés képviselőházának Ein -most nem Németországnak, illetve az, ottani hatalomnak a zsidókérdésben elfoglalt álláspontjáról 'beszélek. Ez egy sajnálatos mellékhajtás, amely Olaszországban nincs meg, ennélfogva fejtegetéseimnél is elsősorban Olaszországra vagyok tekintettel. Azt hiszem, ha _ a szóbanforgó kialakulásnak az okát kutatjuk, akkor azt a polgárságnak azokban a tapasztalataiban találhatjuk meg, melyeket szerzett a német császári hatalomnak összetörése után, illetve Itáliában azután, hogy lehanyatlott az ottani királyi hatalom tekintélye. Látta a polgárság, hogy hova vezethet adott esetben félművelt elemeknek szabadjára engedett individualizmusa. Azt látta, BOSJ azzal szemben, hogy mindenkinek egyformán biztosíttatik a szervezkedési és az agitációs -szabadság, ezt a szabadságot ké;es elemek és kétes tendenciák arra használhatják fel, hogy aláaknázzák az állam és a társadalom alapjait. Az a szabadság pedig, amelyet a polgárság ugyancsak élvez abban a tekintetben, hogy szervezkedjék, többséget alakítson és ezzel mindenkor lekösse az ilyen tendenciákat és a bolsevizáló kisebbséget, nem' megoldása a kérdésnek, azért, mert elvégre az a polgárság mind a két kezével dolgozni akar, hogy felépítse az állam kulturális és anyagi alapjait, az említett szabadság pedig legfeljebb abba a helyzetbe ho^za őt, hogy úgy járjon, mint azok a régi bibliai városépítő zsidók, akik csak egyik kezükkel hordhatták a téglákat, mert a másik kezükkel a fegyvert kellett tartaniok és védekezniük. Akartak tehát szervezni egy olyan erőt, olyan hatalmat,. olyan tekintélyt amely a destruktív erőket állandóan leköti és egyben biztosítja a nemzet egységét és összefogását a magasabb céljaik szolgálatában. Mivel pedig ez a 'célkitűzés és a destruktív erőknek a lekötése állandó kívánalom: nein tudták a kérdést máskép megoldani, mint úgy, hogy az egyszer létesített hatalomnak állandósítása érdekében függetlenítették azt a tömeghangnlatoktól, függetlenítették a többrfég'kialakulás esetlegességeitől, — ami más szóval annyit jelent, hogy megszüntették a parlamentarizmust és a demokrácia irányában való fejlődést. Eri nem vetem fel azt a kérdést, 'hogy az egyensúly biztosítása a szabadság és a tekintély elve között — amely kérdés minden politikai társadalom örök és legfőbb kérdése — vájjon helyesen, megfelelően és az állandóság reményévei oldható-e meg akkor, ha a tekintély elvének a szabadságot teljesen feláldozzuk? En csak arra ^kívánok rámutatni, h?gy ahhoz, hogy ilyen irányú, habár időleges megoldás létesülhessen, szükséges egy bizonyos homogenitás, amely homogenitás megtalálható Németországban és Franciaországban, a Duna völgyében azonban nem található meg (Gr. Sigray Antal: Ügy van!) Már pedig ez a probléma, a központosító hatalom, és tekintély Ínztfosításáa a Duna völgye számára minden nap aktuális mireánk nézve is és aktuális -marad mindaddig, amíg fel nem adjuk a revízió kívánságát és azt a törekvést, hogy szélesebb politikai határok között éljünk. Ha tehát aktuális ez a probléma a magyarság történelmi hivatása betöltésének szempontjából, akkor fel kell vetnem azt a kérdést (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), hogyan biztosítható tehát a Duna-völgyében és a magyarság hivatásának betöltése szempontjából az egyensúly a szabadság elve és á tekintély elve között és nevezetesen: hogyan teremthető meg- itt az az összefogó erő, hatalom és tekinti 77. illése 1933 május 10-én, szerdán. tély, amely létének alapjait nem egyes kisebbségekben, nem mesterségesen konstruált többségekben, hanem a történelmi elhivatottságban és a tradíciókban (Helyeslés a balközépen.), vagyis olyan létalapokban bírja, amelyeknek egyetemesebb és magasabbrendű jellege képessé és lehetővé teszi, hogy annyi jogot és annyi szabadságot biztosítsunk a magasabb közös célok érdekében összefogandó népeknek, amennyi szükséges ahhoz, hogy szabad akaratukból való és örömteljes együtt. működésüket biztosítsa. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Erre a kérdésre már megfelelt a történe; lem é& azt hiszem, csak egy irányban vonható le annak tanulsága. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt tartom, hogy a magyar ember államalkotó és szervezőképességének és történelmi hivatásérzetének fényes bizonysága az

: hogy á háború utáni idők káoszában sem adta fel a történelmi magyar királyság intézményét (Úgy van! Ügy van! a balközépen,); nem adta fel annak ellenére, hogy azoknak az időknek a hangulatában a tudósok azt hitték és azt hirdettek, hogy az emberi haladás és az emberi fejlődés szükségképpen a köztársasági államformák kialakulása felé halad. Éppen azért, mert a 'magyar királyság intézménye törvényeinkben élő valóság, azt hiszem, hogy felesleges volna vitatkoznom azokkal, akik azon az állásponton vannak, hogy a királyi trónt választás útján lehet a legcélszerűbben a legtöbbet Ígérővel betölteni, (Hódossy Gedeon: Pótválasztással! — Derültség a baloldalon és a balközépen.) és azt hiszem, éppen úgy nem kell vitatkoznom azokkal sem, akik még mindig a köztársasági megoldás mellett vannak. Mert hiszen kétségtelen, hogy ha valaki európai szemmel nézi az eseményeket, akkor nagyon rövid gondolkodás után rá kell jönnie arra, hogy a köztársasági államforma a magyarság hivatásbetöltése szempontjából nem megoldás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Egy köztársasági Magyarország elérheti és _ reméjheti esetleg azt hogy egy pár magyar ajkú várost vagy községet hozzácsatolnak majd. _ de ezzel el is intézik a magyarság problémáját. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon, a középen és a balközépen.) A szabad választású királyság ugyanennyit vagy még^ kevesebbet ér. (Úgy van! Ügy van! A balközépen\) Én tehát csak arra kívánom felhívni a magyar parlamentet és ez úton az egész nagy közvéleménynek a figyelmét^ hogy a magyarság hivatásbetöltése szempontjából egyedül lehetséges megoldásnak a külpolitikai előfeltételei immár kibontakozóban vannak. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A harmadik német birodalom programmjába vette Ausztriának Németországhoz való csatlakozását. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben gyors intézkedések részükről tétetni nem fognak. Ez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy a célkitűzés a programúiban vanEzzel a célkitűzéssel szemben Ausztria hivatalos kormánya állást foglalt az osztrák önállóságnak és az osztrák keletre való hivatottságnak n védelmében. És állást foglalt ezzel szemben Franciaország és Itália is azért, mert az egyensúlyi viszonyoknak a megzavarását látják benne. (Őrgr. Pallavieini György: Ügy van!) Valóban, ha az az óriási politikai erő és test amelyet a német birodalom a mása 70 vagy 80 milliós tömegével nelent, megjelenik I határainkon, akkor nagyon kritikussá válik az utóbbi időben annyit emlegetett magyar ön-