Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 ti földjeitekre és elfogják előlük az éltető napsugarat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nagyon szép hasonlat!) De ne csüggedjetek, mert a föld, amely a tietek, az örök. Bízzatok és dolgozgatok tovább, bízzatok a jobb magyar jövőben, amelynek összes előfeltételei adva vannak. Csak ^egy előfeltétel van tinálatok, és ez a ti akaratotok. Akarjátok a jobb jövőt, mert ahol élet van, ott van erő, ahol erő van, ott van akarat és ahol van akarat, ott biztos a siker. Ez az én szózatom. Az ablakot becsukom és az, elnök úrnak odasúgom, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a joboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczeg Béla jegyző: Kállay Tibor! Kállay Tibor: T. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam közgazdasági kérdésekkel foglalkozott s általában véve az elmúlt napikban a költségvetési vita során majdnem valamennyi felszólaló tényleg a költségvetéshez szólott hozzá és közgazdasági kérdéseket fejtegetett, ha talán nem is valamennyi azon a szép, poétikus módon, ahogy azt az előttem szóló képviselő úr tette. Mindenesetre azonban ez szakítás a régebbi években dívott szokással a költségvetés tárgyalásánál; aminthogy különben azt látjuk, • nemcsak itt a parlamentben, 'hanem azon kívül is, hogy a gazdasági nyomorúság majdnem minden embert pénzügyi szakértővé és finánctm dóssá tett. (Gr. Sigray Antal: Ez így van!) Ez a körülmény talán felment engem az alól, hogy bővebben foglalkozzam a financiális kérdésekkel és így a rendelkezésemre álló időt elsősiOirban az általános politikai kérdések tárgyalásának óhajtom szentelni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mindenekelőtt azonban egy megjegyzést kell tennem, amely a jegybank valuta- és árpolitikájára vonatkozik. A jegybank célul tűzte ki magának az árnívónak és a pengő vásárló erejének tartását és minthogy az árak alakulása az, ami a nemzeti jövedelem megoszlását elsősorban befolyásolja és minthogy a nemzeti jövedelem megoszlás a determinálja a társadalom struktúráját, ennélfogva MZ cl jegyibankpolitika, amely az ártartásra irányul, lényegében azt jelenti, hogy ímegóvjuk, megtartsuk a magyar társadalom struktúráját és lehetőleg megóvjuk azt minden erőszakos, radikális rázkódtatással szemben. Lehet vitatkozni arról, hogy e célkitűzés megvalósításának módozatait és eszközeit hogyan válaszszuk meg; az azonban kétségtelen, hogy azokkal a módokkal és eszközökkel, amelyekkel a mi jegybankunk élt, feladatát nagyban és egészben helyesen oldotta meg. Éppen ezért én nem egészen értem azokat a megjegyzéseket, amelyek arra vonatkoznak, 'íiogy azok, akik ezt a politikát helyeslik, túlságosan ragaszkodnak az orthodoxiához; különösen nem értem, ha ez a kifogás keresztény párti képviselő részéről hangzik el; nem pedig azért, mert ortbodoxia alatt a régi klasszikus nemzetgazdászoknak, Adam Smithnek, Ricardonak és Malthusnak tanításaihoz és elgondolásaihoz való alkalmazkodást szoktuk érteni, márpedig ez a tendencia, amely a társadalmi struktúrának megóvását és 'megvédését tűzi ki feladatul, nem ezeknek a liberális közgazdasági tudósoknak felfogásához, hanem a keresztény, ség legnagyobb közgazdászának, Aquinioá Szent Tamásnak felfogásához áll közel, mert 77. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 229 a szerzett pozíciók és a státusok védelmét ez a nagy közgazdász fejtette ki és hangsúlyozta először. Általában véve azt hiszem, hogy minden konzervatív politikának elsősorban való feladata és célkitűzése az adott társadalmi struktúra védelme és ezzel szemben talán csak gazdaoldalról merülhet fel észrevétel, nem abban az irányban, hogy a célkitűzés nem helyes, hanem talán abban az irányban, hogy a célkitűzés megvalósítása reájuk nézve nem eléggé eredményes. Az a nagy áresés, amely a mezőgazdasági cikkekben bekövetkezett, tényleg lényeges t változtatást idézett elő ennek a termelő és társadalmi osztálynak helyzetében. Es itt nemcsak arra az agrárollóra lehet és kell hivatkozni, amely az, ipari cikkek áralakulásával szemben előállt, mert ugyanez az agrárolló jelentkezik a honoráciorokkal, az ügyvédekkel r és^ orvosokkal szemben is; ez az agrárolló érvényesül a tisztviselőkkel és a munkásokkal szemben is (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) mindaddig, amíg a munkabérek le nem szállanak és a tisztviselői illetmények le nem szállíttatnak. Ugyanilyen agrárolló áll fenn az adóztatásban és ugyanez az agrárolló jelentkezik a kölcsönök szolgálatánál is. Legalább ötféle agrárollóról kell tehát beszélnünk akkor, amikor a gazdatársadalom helyzetét megállapítani kívánjuk és azt kell néznünk, hogy milyen intézkedések tétettek és milyen intézkedések tehetők mind az öt irányban a fennálló diszparitás kiküszöbölése érdekében. Ha pedig azt nézem, hogy mi tétetett elég abból a szempontból, hogy azt mondhassuk, hogy már befejezettnek tekintjük az akciót. Tényleg azonban sok történt s különösen az előző kormány sokat tett abban a tekintetben, hogy az adóteher, — a földadót értem — azután a közmunkaszolgáltatás euyhíttetett és különösen a relativitásában állott be változás az új adóknak megállapítása után. Sok történt a tisztviselői illetmények tekintetében is, hiszen ^ ne feledjük el, hogy például a miniszteri tanácsos fizetése, ha csak a fizetést vesszük zsinórmértékül, 25%-kai szállíttatott le és sok történt a kamatok rendezése tekintetében is, mert hiszen azok az intézkedések, amelyekre Festetioh Sándor gróf t. barátom rámutatott, végeredményben azt eredményezték — és ez a statisztikai adat rám nézve is igen meglepő volt — hogy míg az 1931-ik évben az adóssággal terhelt egy kat. holdra 33*4 pengő teher esett, addig az 1933-ik évben ez a teher már csak 24-4 pengő, ami annyit jelent, hogy holdanként 12 pengő könynyebbedés állt be és ez, a különböző birtokkategóriákban 34—36% könyebbedést jelent. Nem kívánom azt mondani, hogy ez elegendő és hogy a helyzet így, ahogy fennáll állandósítható és stabilizálható, rá kívánok azonban mutatni arra — mint már nagyon sok előttem felszólaló is tette —, hogy valutáris intézkedéssel ezt a problémát ezidoszerint megoldani nem lehet. Nem lehet megoldani azért, mert ilyen valutáris intézkedés ezidoszerint nem érné el a kellő hatást mindabban az öt vonatkozásban, amelyeket felsoroltam; hiszen csak arra kell rámutatnom, hogy az ipari cikkeket illetően az agrárolló nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon fennáll, amely világpiaci agrárolló természetesen belső valutáris intézkedésekkel meg nem szüntethető. De nagyjában véve hasonló vagy kétes értékű lenne a valutáris r intézkedés eredménye ma még a többi agrárollókra való TT

o-