Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának ben abban a kívánságban nyilvánult meg, hogy német községeinkben a régi német elemi népiskolák visszaállíttassanak, természetesen úgy» bogy azért a tanításban a magyar államnyelv kellőképpen érvényesüljön. Gróf Tisza István annak idején észrevette, figyelemmel kísérte ezt az ébredést és teljesen átlátta ennek az iskolára vonatkozó kívánságnak jelentőségét. 1917 június 14-én itt a Házban egyebek közt a következőket mondotta erről a problémáról (olvassa): «Méltóztassék \égér<d járni annak, hogy a politikai magyar nemzetnek legtörzsökösebb alap oszlopát kénező elemnéL a mi svábjainknál milyen óriási elkeseredést okoz az, hogy gyermekeik felnőnek és nem tudnak többé németül írni-olvasni. Méltóztassék megnézni, milyen elkeseredést OKOZ az, hogy az a katonafiú. ennek a legértelmesebb, alapos képzettséggel bíró népnek köréből ír haza az apjának, és az apa tolmácsra szorul, hogy fia levelét megérthesse, mert ez csak magyarul tud írni, apja pedig csak németül tud olvasni.» (Patacsi Dénes: Nekünk is meg kellett németül tanulnunk a hadseregben! — Zaj.) Ezt Tisza István gróf mondotta. (Tovább olvassa): «Es méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy én nem könnyelműen határoztam el magamat erre a kijelentésre, de meg kellett róla győződnöm, hogy a mi leghűbb, legbiztosabb támaszainkat, a magyar nemzeti politikának legerősebb képviselőit, azokat a német és tót polgártársainkat, akik szívvel-lélekkel velünk tartanak, ezeket idegenít j ük ei magunktól, ezeket szolgáltatok ki az izgatásnak és tesszük ellenségeinkké, ha anyanyelvük tanítását m-;g nem engvdjuk.» T. Ház! Mivel akkor attól lehetett, sőt kellett tartani, hogy ez a kérdés az egymásra utalt magyarság és nagy-németség közé — akkor éppen a világháború kellős közepén voltunk — éket verhet, lelkiismeretemben kötelezve^ éreztem magamat, hogy az igazság és méltányosság szellemében közvetítőnek lépjek fel. Ilyenirányú publicisztikai működésemet... (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Brandsch Rudolffal együtt!) Soha semmi közöm nem volt politikájához, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Együtt, szerepelt folyóiratokban Brandsch Rudolffal! 1917 elején a Budapesti Szemlében kezdtem meg ezirányú publicisztikai működésemet és folytattam a Budapesti Hírlapban, a Pester Lloydban és más konzervatív napilapokban és folyóiratokban. • Tanulmányaimban és cikkeimben a haza bölcseitől, Deák Ferenctől és báró Eötvös Józseftől alkotott 1868 : XLIV. tc.-nek, vagyis az úgynevezett nemzetiségi törvénynek végrehajtását kívántam. Ennek a törvénynek szelleme és keretei voltak rám nézve mértékadók kezdettől fogva mind a mai napig az utolsó tizenöt év tragikus ma.gyar történetének 'minden fordulójánál. Ez a szellem és ezëk a keretek voltak rám nézve akkor is mértékadók, amikor 1918 őszén kitört a forradalom és a forradalmi kormány az úgyis szétszakadó ország nemzetiségeinek, közöttük a németeknek is, az úgynevezett néptörvények formájában messzemenő területi autonómiákat helyezett kilátásba. . Nem kell hangoztatnom, hogy nekem a forradalmi nemzetiségi politikához egy pillanatig sem volt közöm. En ezt a kérdést mindig a történeti magyarsággal és nem radikalizmussal akartam • megoldani, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Azért szerepelt együtt Brandsch Rudolffal, a medgyesi határozat szer' KÉPVISELŐHÁZI N&PLÓ XV. 76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 211 zőjével!) Ön beszélhet akármiről; mi közöm nekem a medgyesi határozathoz?! (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bran dschsal együtt szerepelt egy folyóiraton, aki a medgyesi ha

r tározatot hozatta a magyarság ellen!) Igenis, szerepeltem egy folyóiratban és fogok is szerepelni! Ön nem fog engem terrorizálni! (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem is akarom, csak ezt akartam megmondani a Ház előtt!) Elnök: Kérem vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Bleyer Jakab: Csak arra akarok rámutatni, hogy a forradalomban én voltam egyedül ... (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A magyarság ellenségével szerepelt együtt egy közös foyóiratban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bleyer Jakab:.. % aki nyíltan és következetesen harcoltam Jászi Oszkár nemzetiségi politikája ellen. Tessék megnézni az akkori magyar sajtót, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Brandsch Rudolffal szerepelt együtt!) Elnök: vitéz Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat ismételten kérem maradjon csendben! (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Majd meg fogom mutatni!) Bleyer Jakab: Nem is tagadom, de azt, hogy abban a folyóiratban soha Magyarország ellen egy betű nem jelent meg, éppen azzal tudtam elérni, mert rajta van a nevem, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Magyarellenes folyóirat!) Viselem a felelősséget azért, ami abban a folyóiratban van. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Magyarország ellenségével szerepel együtt! Ez az igazság!) Elnök: Csendet kérek! Bleyer Jakab: Konzervatív világnézetemmel ellenkezik minden felforgató törekvés,^ sőt ellenkezik minden demagógia, és így természetes, hogy. .. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ön Brandsch-sal együtt csinálja a demagógiát Magyarország ellen!) Elnök: Zsilinszky képviselő urat rendreutasítom! Bleyer Jakab: Mint az ellenforradalom szerény harcosa, a kommunizmus után következő első kormányoknak tagja voltam és mint nemzeti kisebbségi miniszter, másfél éven át minden erőmmel arra törekedtem, hogy ezt a súlyos és kényes kérdést, a nemzetiségi, kisebbségi kérdést megoldás felé vigyem. Meg voltam róla győződve, hogy ez a tőlem telhető legnagyobb szolgálat, amelyet^ az országnak, a magyar jövőnek, az integritásnak és a revíziónak tehetek. Fájdalom, az én becsületes törekvésem ebben az irányban hajótörést, szenvedett. Nem tudtam a kérdést a legjobb és legőszintébb akarat mellett sem rendezni, mert társadalmunk egy része, a kisebbik, de annál haragosabb része a nemzetiségi kérdésről vallott felfogásában lassan-lassan visszazökkent a világháború előtti állapotba, sőt egy megrosszabbodott állapotba. A miniszterségtől visszaléptem és azóta minden nemzetiségi kisebbségi törekvés a magyar közvéleményben a gyanúsításnak, a rágalomnak, sőt a gyűlölködésnek céltáblája. Az én és barátaim hazafiságának leszólása ma már valóságos hazafiúi érdem; én azonban ma is azt vallom, amit vallottam a forradalmak idejében és amit, vallottam a forradalmak után felelősségteljes állásban, ugyanaz, amit annakidején Rákosi Jenő, amikor a Budapesti Hírlapban cikkeztem, helyeselt és amit később 30