Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1933^május 3-án, szerdán. 13 az új államokban bírnak. (Ulain Ferenc: Ez a lényeg!) így tehát nem lehet mondani azt sem, hogy a titkos választójog behozatala ma már nem lenne aktuális. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Alátámaszthatnám azokat az állításokat, amelyeket imost felhoztam, sok külföldi példával, mert annak ellenére, hogy a külügyminiszter úrnaik ebben a kérdésiben külön véleménye van, az európai sajtó, az európai közvélemény és az európai kormányok az Anschluss kérdését igen fontosnak és aktuálisnak tartják, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyben nem lehet várni addig, iámig Hitler belpolitikájával rendet csinálva, időt fog találni arra, hogy ezt a kérdést is elővegye. Én különben is azt hiszem, hogy politikát, 'különösen külpolitikát nemcsak egy-két hónapra vagy egy-két évre, hanem megfelelő előrelátással és hosszabb időre szabad és kell csinálni. Ezekben az újság- és hírlapcikkekben, amelyek itt vannak előttem, mindenféle álláspont le van szögezve, természetesen a szerint, hogy milyen hatalmi szférához tartozik az illető újság vagy az a' kormány, amely ezeket a cikkeket sugalmazta, illetőleg megíratta. Van itt szó tsek mindenről a Duna-medencével 'kapcsolatban. Van itt szó egy dunai konföderációról, amelyet okvetlenül meg kell csinálni egyesek szei int azért, hogy az Anschlusst megakadályozzák, mert azt mondják, hogy ha ez nem jön létre, akkor Ausztria előbb-utóbb Németország karjaiba, esik. Van itt szó arról, hogy elő kell mozdítani az osztrák és magyar uniót, amely — mint egy olasz

1 publicista mondta -— éppoly elképzelhetetlen a királyság helyreállítása nélkül, mint ahogy nem lelhet elképzelni a Szent Péter templomnak megépítését Michelangelo kupolája nélkül. Vannak azonkívül más mindenféle olyan Mgonldolások, amelyekkel talán foglalkozni nem iö igen szükséges. Van azonban közöttük egy, amely nagyon örvendetes a mi szempontiunkból és ez az, hogy éppen a mai Németország akciója alatt — amely világszerte bizonyos ellenszenvet váltott ki — el kell választani a német revízió kérdését a középeurópai revízió, kérdésétől; (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a középeurópai revíziót, a saint-germaini és a trianoni béke revízióját függetlenül a német keleti revíziótól és a lengyel korridortól, meg Kell minél előbb alkotni. Van azonban e cikkek között egy, amelyet mégis fel kell, hogy olvassak, nehogy valaki talán a túloldalon mégis azt mondhassa, hogy a királykérdés és a trón helyreállításának kérdése ma nem lenne aktuális m nehogy valaki azt mondhassa, hogy a királykérdés, illetőleg a restauráció árthatna a revíziónakItt fekszik előttem a Temps-nak egy április 14-ről kelt cikke, amely foglalkozik egy olyan terrénummal, amelyet a miniszterelnök úr is nagyon jól ismer. Rómával és azzal a látogatással, amelyet Dollfuss kancellár, azonkívül Paipen és Göring urak Mussolininál tettek és azokkal az audienciákkal, amelyek folyamán a pápa ő szentsége előtt is megjelentek. Az első rész természetesen eszmefuttatás arról, hogy miféle kombinációkat lehet ehhez a látogatáshoz fűzni és hogy miféle álláspontot foglal el Mussolini a német és osztrák kérdéssel szemben; vannak továbbá kombinációk az általános európai politika jövője szempontjából. Itt azonban Következik egy KÉPVISElLÖtlÁZI NAPLÓ XV. passzus, amely minket talán a legjobban érdekel. Azt mondja (olvassa): «Van azonban egy kérdés, amely Olaszország* és Németország minden együttműköídését meghiúsítja és ez az Anschluss kérdése. A hitlerista Németország nem tudi lemondani Ausztria bekebelezéséi ől, amely nála a mindent felölelő faji politika logikus folyományaként jelentkezik. Olaszország nem kíván köizös határt Németországgal és nevezetesen nem engedheti meg azt, hogy a német nagyhatalom végi ege sen beférkőzzék Közép-Európába, elfoglalva a régi kettős monarchia helyét és így elzárja az utat az olaszok elől a Balkán felé, felújítva, die csak a pángermánizmus érdekében, a régi «Drang nach dem Osten»-t. így az olasz diplomácia érdeke, hogy a fenyegető Anschlusst végleg megakadályozza azáltal, hogy Ausiztriát is belevonja az olasz diplomácia érdekszférájába, amint ezt már Magyarországgal is megtette. Ebben a vonatkozásban a Vatikán politikája az olasz politikával eléggé egyezik.» Majd folytatja és beszél arról a helyzetről, amely Bajorországban keletkezett és arról, hogy Hitler hogyan elintézte a bajor szeparatista mozgalmat. Aztán pedig így ír (olvassa): «Egy idő óta már hírek keringenek a nemzetközi fórumokon olyan új próbálgatásokról, amelyek Ausztria és Magyarország újból való politikai egyesítését célozzák, ami magától értetődőleg gyakorlatilag másként megoldható nem volna, mint Habsburg-dinasztiával, nevezetesen Károly király és császár legidősebb fiának, Ottónak ai trónra ültetésével.» Ezt írja a francia félhivatalos lap és netin foglal állást ellene, mert később, azt mondja, hogy mivel egy ilyen restauráció véglegesen elzárná a lehetőségét is atz Anschlussnak, természetes, hogy az ember nem csodálkoahatik azon, hogy Európa különböző fővárosaiban ezt nagy _ érdeklődéssel kísérik. Azután azt mondja, hogy nem akar ezzel a kérdéssel ma még teljes mélységgel foglalkozni, de előfordulhatnak olyan körülmények, — bár ezeket ma talán még nem lehet előrelátni — a;mtelyek ezt a kérdést hirtelen a nemzetközi közvélemény elé állíthatják. Azt mondja azután, hogy az a fontos, — már tudniillik a Quai d'Orsay lapja szerint — hogy tudjuk, hogy ez a restauráció hogyan akar lejátszódni. Mert az ellen állást foglalna, — amint természetes, hogy állást foglal — hog*y az olasz érdekek szolgálatában és Olaszország gyámsága alatt jöjjön létre Ausztria és Magyarország uniója és álljon helyre a magyar királyság, mert — azt mondja — ez már magábanvéve olyan veszélyeket rejthetne, hogy idővel Horvátország kénytelen volna ehhez az unióhoz, illetőleg monarchiához, valamilyen föderatív formában csatlakozni és ez Jugoszlávia létét és talán az egész kisentente struktúráját veszélyeztetné. (Ugy van! Ugy van! a balközér>en.) Hogyan lehet akkor azt mondani, hogy -a revíziónak ellensége a restauráció, vagyi hogy a restauráció meggátolná a revízió lehetőséségét? Igenis meggátolná azt a Benes-féle önként felajánlott revíziót, amely nem volna más, mint talán néhány kilométernyi határkiigazítás. De természetes, hogy előmozdítaná azt a bomlási processzust, amely a kisentente-ot esetleg elemeire bontaná fel, vagy talán arra kényszerítené, hogy csatlakozzék ahhoz a centrumhoz, amelyet a helyreállított 3