Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
162 Az -országgyűlés képviselőházának szusára, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): «Végeredményben megállapítható, hogy Németország a magyar barátságot úgy viszonozza, hogy rosszabbul még akkor sem tehetné, ha a német politikának érdeke volna, hogy Magyarországot politikai okokból tönkretegyék.» Ezt írja Albrecht főherceg. (Malasits Géza: Es kéjgörcsökben fetrengenek, amikor Hitler kinyitja a száját!) Ezek adatok, amelyek beszélnek és bizonyítanak. Sajnálom, hogy Eckhardt t. képviselőtársam nincs jelen, mert ő egyike azoknak, akik Németország mostani politikai irányzatát nagy szimpátiával nézik. Kérdem: mehet-e a hitler izmussal való barátkozás odáig, hogy nézzük tétlenül a kisgazdák tönkretételét 1 ? (Úgy van! Ügy van! a széUőbaloldalon.) Mindezek alapján, t. Ház, arra a végső következtetésre jutok, (Halljuk Halljuk!) hogy tessék minden lehetőséget felhasználni és tessék a szomszédok felé orientálódni. Tessék itt a kooperációt forszírozni, tessék azokat a geográfiai adottságúikat, amelyek vannak, s az ezekből származó előnyöket kihasználni. Tessék megpróbálni azt, ami az életben tapasztalat és ami beválik; tessék a gyomron keresztül barátságokat teremteni. Uj érdekkapcsolatok új vonzalmaikat fognak teremteni, s az én szerény megállapításom és véleményem szerint ez nemcsak a magyar gazdasági válságnak egyik követelménye, hanem ez a magyar revíziós politikának is a lehetősége és útja, s ez az országnak érdeke, az ország népének elutasíthatatlan gazdasági érdeke. Ilyen külpolitikát követelünk. Ennek a külpolitikának létezését eddig — sajnos — nem tapasztaltuk, ennek alapján bizalmatlansággal vagyok a kormány iránt s a költségvetési javaslatot nem fogadom el. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök :^ Szólásra következik? Petrovics Gvörgy jegyző: Marschall Ferenc! Marschall Ferenc: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr egy ellentétes világnézet pólusáról tárgyalta itt a nemzetközi politika legnagyobb f kérdéseit. En úgy látom, hogy az igen t. képviselő úrnak egy csomó elintézetlen kérdése van Európa nagyjaival (Derültség jobbfelől.) és ezeknek a kérdéseknek elintézésére nem a Népszövetséget« a berlini, a párisi és a római parlamentet, hanem ilyen késő esti órákban a magyar Képviselőházat választotta ki. (Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: Magyarországnak vannak elintézetlen ügyei!) Nagyon sajnálom, de nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy akár Mussolini, akár Hitler, akár a többiek nevében ezekre a súlyos nemzetközi kérdésekre én adjam meg itt a választ. (Buchinger Manó: Persze, csak az egységespárt nevében beszélhet!) En nagy figyelemmel hallgattam az igen t. képviselő urat (Propper Sándor: Éppen azért kár csúfolódni!) nem is teszek kifogást, nagyon érdekesek voltak a fejtegetéseik, csak bocsánatot kérek, szerénységem tiltja, hogy ilyen nagy kérdésekben mint ennek a pártnak szerény közkatonája és mint magyar képviselő adjak választ. (Zaj a \szélsobaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Ha valamikor szükség volt arra, hogy egy költségvetési vita kiemelkedjék a megszokott politizálás atmoszférájából, úgy egészen bizonyosan szükség van erre a mostani vitánál, (Ügy van! Ügy van! a jobb175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. oldalon.) amelynek hátterében nagy világeseményeknek és a magyar sorsnak is új körvonalai rajzolódnak ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mindennapi törődéseink, mindennapi gondjaink egyáltalán ne jussanak szóhoz ebben a vitában. Azonban valahogy úgy érzem, hogy ezekben a hetekben és ezekben a napokban a magyar parlamentből elsősorban olyan történelmi levegőnek kell kiáradnia, amely felülemelkedjék a pártpolitikai szempontoknak a tisztánlátást sokszor zavaró ködrétegén. (Igaz! Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy a költségvetés elfogadása vagy el nem fogadása a kormány iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak kérdése is szokott lenni. Bár a boldogult Gaal Gaston képviselőtársunk ellenzéki álláspontjának fenntartása 'mellett is mindenkor elfogadta a költségvetést, mondván, hogy arra az országnak van szüksége. (Ügy van! Ügy van!) jobbfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Voltam bátor én is elfogadni!) Távol áll azonban tőlem, hogy ezt az alkotmányos jogot bármily csekély mértékben is vitássá tegyem. De talán nem veszik tőlem rossz néven a túloldalon sem annak a hangsúlyozását, hogy a históriai erőknek ebben az egész világra kiterjedő igügantikus mérkőzésében tulajdonképpen nem az egyes kormányok, hanem a népek, nemzetek és országok sorsáról van szó. (Ügy van! Ügy van! Ezekben a forrongó időkben, úgy érezzük, hogy a kormányokat becsületes törekvéseikben, hallatlan erőfeszítéseikben még akkor is támogatni kell, ha pártpolitikai, világnézeti vagy más szempontból valaki velük szemben más meggyőződést vall. (Jánossy Gábor: Helyes! Ügy van!) Mert nem üthetem ki az operációs kést annak az orvosnak kezéből, aki irtózatos kockázattal egy beteg életének megmentésére törekszik. (Ügy van! Ügy van!) Világszerte ez a felfogás jut ma előtérbe, hiszen nem egy országban^ nagy és népes politikai ellentáborok is ma a jóindulatnak olyan fokával ajándékozzák meg a kor•mányioikat ,mint azelőtt soha. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami bennünket illet, nekünk arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a magyar nemzetre még mindig ezer halál leskelődik, bár hála Istennek, az élet lehetőségeinek gazdag ígéretei is ma már előttünk állanak. Egy, főleg lelki és érzelmi világában egységes magyar nemzet ma jövő életének teljességét nyerheti meg, de széthúzással és kicsinyes pártpolitikai szempontokba alámerülve, még azt a nyomorult életet is elveszítheti, amelyet a trianoni végzet meghagyott neki. (Propper Sándor: Tessék megkezdeni!) Ennek világos felismerése kell, hogy végigvonuljon ezen az egész költségvetési vitán, és kell, hogy kifejezésre jusson abban a bírálatban is, amelyet itt a kormánnyal szemben gyakorolunk. Nálunk, amikor az ország dolgairól van szó, az embereknek főleg három típusával lehet találkozni. Vannak, akik minden belső erőfeszítést céltalannak, feleslegesnek tartanak, mert a világhelyzet általános jobbrafordulásától várják a magyar sors javulását is. Ezek csak kifelé néznek, várva a mesebeli sültga; lamb megjelenését. Mások viszont csak befelé néznek, szent meggyőződéssel hangoztatva, hogy világválság ide, világválság oda, a trianoni határok között is a boldogság szigetét lej het megteremteni. Végiül a harmadak típus se kifelé, se befelé nem néz, hanem csendes re-
