Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 közhírrétételét és az ilymódon népszerűsített rendeleteknek széles körökben való terjesztését. Ma majdnem mindennap alkalmunk van arról meggyőződni, hogy a tömegek alig vannak tisztában azokkal az intézkedésekkel, amelyek az ő javukat vannak hivatva szolgálni, és különösen nem tudják, hogy miképpen éljenek ezekkel a jogokkal. Ezzel szemben azonban mindenki tudja — sokszor túlzott és a valóságnak meg nem felelő formában — azokat a' terheket, amelyeknek viselésére úgyszólván alig képes. Fogjuk meg ezt a fontos kérdést, foglalkozzunk vele és tegyük meg a szükséges felvilágosító intézedéseket. Nemcsak a kormánynak, de az egész nemzetnek igen nagy szolgálatot teszünk ezzel. Ne bízzuk ezt a kérdést a népbolondító agitátorokra. (Helyeslés.), akiknek tevékenysége hatásaiban sokszor kiszámíthatatlan, különösen ma, amikor a megélhetési viszonyok az elkeseredés fokozására, az elégedetlenség kiváltására annyira alkalmasak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Világosan kell látnia a népnek, hogy mi az, ami a mai viszonyok mellett megvalósítható. (Dinich Ödön: Segíteni kell a népet!), mi az, ami utópia, mi az, ami népbolondítás. Nem lehet a tömegeket, nem lehet a tapasztalatlan és járatlan embereket az elégedetlenséget felkeltő vad eszmék termékeny talajául felhasználni engedni. (Helyeslés.) A régi római jog azt mondja, hogy: «minima non curat praetor», de a minimákat az élet és a nép szükségleteinek .helyes felismerésével és megvalósításával magunknak kell megállapítanunk. A^ .gazdasági válság bekövetkezése óta tett kormányintézkedések, sőt törvényhozási intézkedések majdnem kizárólag a mezőgazdaság talpraállításának kérdésével foglalkoznak, és csak elismeréssel kell megállapítanunk, hogy a jelenlegi kormány ezen az úton fokozott mértékben teszi meg a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés a jobboldalom.) Neon lehet elmulasztani semmi olyan intézkedést, amely arra irányul, hogy a mezőgazdasági terménynek árai olyan módon legyenek fixirozva és biztosítva, hogy a termelés rentábilis legyen. Terményfeleslegeink külföldi értékesítésének biztosítása szempontjából a kormány megtette a szükséges intézkedéseiket akkor, amikor részben Olaszországgal, részben Ausztriával a keresedelmi szerződéseket (megkötötte, részben pedig — úfs;y Romániával, mint Csehszlovákiával — kereskedelmi szerződésnek megkötése iránt tárgyalásokat tesz folyamatba. Helyesnek találom azt, hogy a rekompenzációs elv minél szélesebb alapokra van fektetve. Törekedni kell arra, hogy a mezőgazdaság rentabilitását biztosító terményár közvetlenül a termelőnek jusson. (Helyeslés.) Intézkedni kell az árlenyomás oly gyakori tünetével szemben és abban az irányban, hogy a termelő az értékesítésnél • kapja meg a terménynek megfelelő árát, és a haszon ne azoknak jusson, akik a lenyomott árú gabonát a megszorult gazdától olyan időben vásárolják meg, amikor a spekuláció alacsonyabb árakat diktál. T. Ház! Mindinkább nyer aktualitásában a gazdaadósságok végleges rendezésének kérdése is. Ennek fontosságára nem kell a kormány figyelmét felhívni. Mégis addig, amíg ezen a téren valami végleges intézkedés nem történik, szükséges utalni a gazdamoratóriumKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. 75. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 145 rendeleteknek bizonyos hiányosságaira, amelyek az alkalmazás során kiderültek. Az érvényben lévő moratórium-rendeletek túlságosan komplikáltak, túlságosan komplikáltán tárgyalják az egyes kérdéseket, és a rendeletekben való tájékozódás nem tartozik a könnyű feladatok közé. Azok alkalmazásának lehetőségei túlságosan szűk^ keretek közé vannak szorítva, illetőleg túlságosan sok és alig teljesíthető feltételekhez vannak kötve. A rendeletek gyakori felhasználását nagyon megnehezíti az a körülmény is, hogy egyik rendelet a másik rendeletre utal, az egyik rendelet kedvezményeiben való részesülés ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az illető az előző rendeletben foglalt feltételeket és kötelezettségeket mind teljesítette-e. A gazdamoratóriumi rendeletek gyakorlati érvény re jutását iigy szólván teljesen kizárja az a körülmény, hogy az csakis kérelemre nyer alkalmazást és nem hivatalból, a kérelem előtérjesztése^ pedig anynyira nehézkes, annyira komplikált és annyi költséggel jár, hogy az ujjainkon lehet megszámlálni azokat az egyéneket, akik a gazdamoratórium kedvezményeit igény bevették. Tudomásom szerint a 3800. számú rendelet kedvezményeit 125-en vették igénybe az országban. Helytelen okoskodással ebből arra a következtetésre lehetne jutni, mintha ezekre^ a rendeletekre nem is volna olyan nagy szükség, holott éppen az ellenkezője a valóság. Csak az aJ baj, hogy a rendelet előnyeit a megszorult gazda nem tudja kihasználni. Már pedig, ha egy ilyen rendelkezést életbeléptetünk, akkor gondoskodnunk is kell arról, hogy azzal az, akinek a javára az életbeléptetés történt, élhessen is. Minden perben, minden végrehajtási ügyben, amelv a megállapított kategóriák alá tartozik, alkalmazza a bíróság a rendeletét hivatalból és hívja fel a felet ilyenirányú kérelmének előterjesztésére, amelyet azután mindiárt vegyen is foganatba. (Helyeslés.) A mostani moratóriumi rendelet sokszor elviselhetetlen terhet ró a gazdákra. Az esedékességek szerencsétlen egybeesése ugyanis — a legutóbbi 6300. számú rendelet 2. §-ának intézkedéseit szem előtt tartva — sok esetben arra vezet, hogy különösen az annuitásos kölcsönöknél hat hét alatt esetleg két félévi részletet is ki kell fizetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Zavaros az úgynevezett Fob-adósok helyzete is, különösen a dollár- és font-tartozásokkal kapcsolatban. A Fob-törvény ugyanis nem védte meg az adóst a dollár- és a font-kölcsönök esetében, de ha az egyezkedési eljárás folytán a hitelező nem határozta el magát az adós ellen döntő lépésre, akkor a Fob-adösnak az időközben életbelépett 3800. számú rendelet kedvezményeit nem kellett igénybeven nie és nem kellett teljesítenie azokat a fizetési feltételeiket, amelyek a Fob-védielemtől eltekintve a 3800. számú rendeletben lelték törvényes alapjukat. Ebben a 3800. számú rendeletben éppen ezért nem is volt szó a Fóbadósokról. Amikor a 6300. számú rendelet a kedvezményeket a Fob-adós részére biztosítja, akkor a rendelet 35. $-ában kimondja, hogy a védelem megilleti a Fob-adóst akkor, ha 1933 január 1-étől kezdve fizeti a kamatot, vagy pedig teljesíti az annuitásokat. Ennek ellenére a rendelet hiányossága folytán — minthogy a 35. §. bár hivatkozik a Fob-törvényre, s a 3800. számú rendeletre is, nem mondja meg azt, hogy a 3800, illetőleg a 6300. számú ren21