Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 akartam ezzel kifejezni azon nemcsak őszinte, de alapos és komoly munka iránt is, amelyet a pénzügyminiszter úr e költségvetés beterjesztése előtt teljesített. Kétségtelen, hogy a megtakarítások terén alapos, komoly, átfogó, szorgalmas munkát végzett. (Ügy van! a közérten.) Ha ennek eredménye engem nem is elégít ki, meg akarom becsülni a munka komolyságát azáltal, hogy számszerű boncolgatásokba nem bocsátkozom akkor, amikor életkörülményeim következtében nem állt módomban megfelelő alapossággal és részletességgel a számokkal foglalkozni. Azt hiszem azonban, ez általános politikai indokok felhozásával is kellőképpen indokoltam, hogy ezt a költségvetést miért nem tudom elfogadni és miért nem t"dom megszavazni. Szavaim végeztével, t. Ház, foglalkoznom kell még avval az utóbbi másfél évben divatossá vált jelmondattal, amelynek valamikor én is előharcosa voltam: a nemzeti koncentráció, a lelki koncentráció kérdésével. Én ezt a lelki koncentrációt így tudnám definiálni: ez egy olyan atmoszféra, amely atmoszférában minden politikai és közéleti tényező a maga függetlenségének megtartásával, jogainak megvédésével, mások jogainak tiszteletbentartásával (Helyeslés half elől.) egy baráti és úri atmoszférában működik közre a nemzet jövendő sorsának kialakulásában. (Élénk helyeslés balfelől.) Véleményem szerint azonban egy parlamenti alkotmányos államban ez a nemzeti, vagy lelki koncentráció nem jelentheti az egy akol, egy pásztor elvét. (Felkiáltások balfelől: Ez is igaz!) Ahogyan vannak szabadtéri sportok, amelyek csak akkor lehetségesek, ha két szembenálló egyén, vagy csapat mérkőzik egymással, ugyanúgy egy parlamenti népképviselet működése is csak akkor egészséges, ha SL) kormánypárt és ellenzék egymással szemben mindegyik a maga jogait és kötelességeit teljesítve, egymást respektálva, egymás jóindulatában nem kételkedve és így egymás működését kiegészítve dolgozik a nemzet jövőjéért. (Elénk helyeslés.) Mint ahogyan lehetetlen volna, ha az egyik futballcsapat tagjai gyilokkal és bikacsökkel törnének a másik csapatra, legfeljebb azt érnék el, hogy egyedül maradnak a játszótéren, de nem érnék el azt, hogy egészséges és szép játék fejlődjék ki, ugyanúgy a parlamenti életben, ha az egymással szemben álló pártok meg nem engedett eszközökkel törnek egymásra, akkor parlamenti élet és nemzeti munka nem volna lehetséges. (Ügy van! Ügy van! — Fábián Béla: A futballtól ne vegyünk példát!) Az ellenzéknek kötelessége a demagógiától tartózkodni, á kormánynak kötelessége az erőszaktól tartózkodni. (Élénk helyeslés.) Mint az ellenzéknek olyan tagja, aki mindig arra törekedtem a temperamentumom által megszabott határok között, (Derültség.) hogy ezen elvet gyakorlatilag kövessem és az ellenzéket is rábírjam, hogy ilyen politikát és ilyen eljárást kövessen, éppen ezért erkölcsi jogosultságot érzek a kormányt arra kérni, hogy a maga hatóságainak túlzott szenvedélyét fékezze, ne tegye lehetővé, hogy egyes hatóságok üldözzenek ellenzéki embereket egészen a magánéletig, ne tegye lehetővé becsületes ellenzéki emberek üldözését és gazdasági elnyomatását. Ha ebben az irányban megfelelő intézkedéseket fog a kormány életbeléptetni, akkor igenis, könnyen kialakulhat az az atmoszféra, amelyben az állam definiált módon a lelkek koncentrációja idején komoly építőmunka foly. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 131 hat a nemzet érdekében. (Elénk helyeslés, éljenzés és, taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1? Brandt Vilmos jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Az előttem iszólott Hunyady Ferenc t. képviselőtársam fejtegetéseinek igen nagy részével nagyon természetesen szimpatizálok és különösen a gyűlések szabadságára nézve elmondottakat teljesen átérzem, teljesen magamévá teszem és kérem a t. kormányt, hogy a jelenlegi rendszert sokáig ne tartsa fenn, mert ez egészen lehetetlen áilapotokra vezethetne. Mindenekelőtt kijelentem, hogy őszinte és nagy rokonszenvvel viseltetem Sigray Antal t. képviselőtársunk felszólalása iránt, amely rendkívül ibölcs, mérsékelt és precíz volt. Az ő felszólalása szólott a nemzetnek, szólott a nemzet képviselőinek. Meg vagyok róla győződve, hogy azok az objektív okok és argumentumok, amelyeket felhozott, feltétlenül hatást fognak gyakorolni a nemzetre, sokan fognak ezekkel foglalkozni, különösen most, amidőn erre szükség van. A többségi párt vezérszónoka itt-ott rendkívül bátor hangot ütött meg és olyan dolgokat, amelyek a kezdeményezés stádiumában vannak, fait aceomplit-nak tekintett és ezzel vigasztalt bennünket. Különösen az, amiből kiindult, hogy a kormány mi 'mindenfélét tett az inség enyhítésére, gondolom, olyan, amit objektíve alig lehet felhozni az utolsó esztendőkben, mert a kormány az utolsó esztendőkben ezen a téren sokkal kevesebbet tett, mint az előző kormányok az előző időkben. Ez az egyik dolog, amely engem rendkívül érintett s amely gondolkozásomat rendkívül befolyásolta.^ A másik dolog az ő beszédében a revízió kérdése. T. Képviselőház! A revízió fogalma Romában és Londonban, azon a két ponton, amely bennünket leginkább érdekel s amely ránknézve a legfontosabb, egészen más értelmezést mutat, mint Budapesten. Attól félek, hogy ennek konzekvenciái okvetlenül mutatkozni fognak nemzeti életünkben és én nem szeretnék rossz konzekvenciákat. Szeretném, ha a nemzet jobban lenne felvilágosítva mindazokban a kérdésekiben, amelyek Európa legtöbb városában történtek. Eckhardt t. képviselőtársunk rendkívül sötét színekkel vázolta azt az állapotot, amely a gazdasági krízis következtében állt elő. Ez a gazdasági krízis különösen a mezőgazdaság területén dominál. Nagyon természetes, hogv az ország összes pártjai egyformán érdeklődnek ezirányban s nagyon természetes az is, hogy minden párt mindig kész mindent megtenni, ami ennek a krízisnek enyhítésére bármikép is alkalmatos. Itt szó volt az adósságkérdésről és ezt a kérdést nagyon bőven ismételgették. Valamennyien úgy érezzük, hogy az adósságok kérdését szabályozni, rendezni kellene, legfeljebb csak az időpontra nézve lehet némi ellentét és más felfogás. Nekem folyton

r eszemben van, hogy* a hasonló sorsban levő államok, aminő a mi államunk és nemzetünk, mikép viselkednek ezzel a krízissel szemben. Látom, hogv a hasonló sorsban levő államok rendkívüli áldozatokat hoznak, még mindig kitartanak, de mert a krízis nemzetközi vonatkozású kérdés, a krízis nemzetközi megoldásának is okvetlenül el kell jönnie, szükséges is, hogy eljöjjön és ez 19*