Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

104 Az országgyűlés képviselőházának 17 Ebben a tekintetben a törvényhatóságok annakidején, amikor ezt a szociális terhet egyenlően elosztották, arra a szerintem helyes álláspontra helyezkedtek, hogy amennyire lehet ebben a tekintetben disztingválni, disztingváltak úgy, hogy magasabb közmunkaváltság alá vonták a lófogatokat, amelyek feltétlenül többet fuvarozhatnak és többet is fuvaroznak, s az utat jobban igénybeveszik, kisebb közmunkaváltság alá vonták a marhafogatokat, de különösen a tehénfogatokat, amelyek a 2—3 holdas törpebirtokosok részéről csak nagyon ritkán fogatnak be szállításra, annál az egyszerű oknál fogva, mivel a szociális osztó igazság is azt kívánja, hogy bizonyos ellenszolgáltatások és szolgálatok között meglegyen az arány. Mindezeken kívül itt egy másik probléma is elő fog állni; a községek nagy része nem tud még semmit arravonatkozólag, hogy mi lesz majd most, amikor a boletta-kérdéssel kapcsolatban a közmunkák terén nyújtott kedvezmények ismét aktuálisak'lesznek. Az alap csak július 1-éig, vagyis egy félévre nyújt bizonyos kedvezményt. (Szilágyi Lajos: Azt nem lehet visszavonni. Ez elképzelhetetlen.) En csak azt tudom, hogy e rendelet hatálya július-1-én fog lejárni. Ennek következtében méltóztassanak ezt az összeget a költségvetésbe beállítani, vagy amennyiben a költségvetésbe nem lehet, akkor külön, de rendes pénzügyi költségvetés szerint. Nem szeretek visszamenni olyan ügyekben, olyan dolgokban, olyan kedvezményekben, amelyeknek jogosságát elismerem, ami nem jelenti azt, hogy elfogadjam azt az álláspontot, amit képviselőtársam közbeszólásából következtethetnék, hogy visszamenni egyáltalán nem lehet. Magyarországon nagyon sok dologban vissza kell menni (Némethy Vilmos: Miért nem mentünk olyan rohanva előre 10 esztendőn keresztül?) Nem akarom azt állítani, hogy mindazokért a téves invesztíciókért és azokért a gazdasági hibákért, amelyek az előrelátás folytán előállottak, a kormányzat volna a felelős, különösen sok tekintetben a mostani kormányzat, hiszen a mostani kormány nem minden tagja felelős a múltért, legfeljebb csak bizonyos támogatásért vonható felelősségre. A jövőre nézve azonban az elgondolás tekintetében mindenesetre a kormány felelős lesz azért, amit csinál. Azt hiszem, hogy amikor forgalomról beszélünk, ez egy olyan kérdés, amelybe nem szabad belevonnunk semmiféle politikát. A külföldön tapasztalták, hogy minden forgalomnak átka, baja volt az, hogyha például a vasúti forgalomba belevonták a politikát, akkor, amint egy angol államférfi megállapította, az eredmény az lett, hogy a politika megrontotta a vasútat és a vasút is megrontotta a politikát. Ez közérdekű kérdés, amely mindenkit érint legkisebbtől a legnagyobb ig. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó fogla/ja el.) Ezt a kérdést szakszerűen a gazdasági lehetőségek figyelembevételével mindenesetre úgy kell elintézni, hogy hiábavaló, vagy már ab ovo hiábavalónak látszó kiadások lehetőleg elkerültessenek és hogy számoljon a mai kormány azzal, hogy itt a közlekedés terén nagyon sokszor olyan intézkedésekre van szükség, amelyek esetleg évtizedek múlva lesznek csak teljesen elbírálhatók, úgy hogy a ma kedvéért, a ma kényelméért, vagy esetleg a ma népszerűségeért a nagy feladatokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. 4. ülése 1933 május U-en, csütörtökön. . Már most a vasgyárak kérdésében szeretném, ha nem kellene 'megismételni, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a múltban, amiért részletes, reális vizsgálatot indítványoztam nem animozitásból és nem is szükségtelen kíváncsiságból, hanem azért, hogy ennek a nehezen felülbírálható üzemnek összes adatai az illetékes törvényhozás elé kerüljenek akkor, amikor állást kell foglalnia ennek a kérdésnek elbírálásánál. Mert a vasgyárak kérdése olyan kérdés, ahol a magánipar és a sokszor szidott közüzem ellentétbe kerül. En mindenesetre azt a nézetet vallom, hogy a vasiparnál, amely a nehéziparnak egy része, nagyon is meg kell fontolni, hogy a momentán haszon és előny kedvéért feláldozzuk-e, illetőleg kiadja-e az állam ezeket a kezéből még akkor is, ha külföldi tanácsadók, vagy külföldi érdekeltségek ajánlják ezt. Mert hiszen annakidején Genfből elsősorban a magánhitelezők szempontjából felülbírált költségvetések eredményeképpen ezek az ajánlatok a múltban megtörténtek és ma is megtörténnek, ma már talán nem olyan erővel és nem olyan elánnal, azonban őszintén megmondom, minden elfogultság nélkül, azokból az adatokból, amelyeket eddig mint törvényhozó kaptam, — pedig nemcsak pár éve vagyok képviselő, hanem már a második nemzetgyűlés ideje alatt is képviselő voltam — hogy ezekből én bírálatot, ítéletet mondani nem tudok. (Strausz István: Ügy van!) Ez a kérdés nem tisztán csak a kereskedelmi mérleg alapján bírálandó el. Itt bizonyos technikai és egyéb felvilágosításokra is szükség volna és azt hiszem, e tekintetben amennyire szükségét látta a miniszterelnök úr annak, hogy katonai szakemberek által magának hű képet szerezzen saját elgondolása céljaira, annyira szükséges volna, hogy a törvényhozónak is megadassék a mód arra, hogy ezeket a bírálati adatokat megkapja. Mármost, ha éppen a kereskedelmi tárcával foglalkozom, néhány szóval megokolom azt a különvéleményt is, amelyet Fenyő Miksa képviselőtársammal együtt a költségvetéssel kapcsolatban beterjesztettem. Tulajdonképpen talán szokatlannak fog feltűnni az, hogy éppen ellenzéki részről jön az az indítvány, hogy a politikai államtitkárok szama szaporíttassék, vagyis hogy a minisztériumokban politikai államtitkári állások szerveztessenek. Erre elsősorban a következők adtak indokot. Nyíltan megmondom, megismételen itt a plénum előtt, hogy én elhibázottnak tartom azt az elgondolást, amely össze akar most itt vonni mindent és egy fő-, csúcsminisztérium alá akar helyezni kereskedelmet, ipart és földmívelést, amely csúcsminisztérium azonban bizonyos függő kontroll alá kerül egy más hivatal részéről, amely nem tartozik a csúcsminiszter alá, ez tudniillik a külkereskedelmi intézet, amely mint eminenter miniszterelnöki intézmény megmarad a miniszterelnökségnél, úgyhogy, bármennyire érdekes és talán futurista elgondolásnak, reformnak látszik ez, az én véleményem szerint a régi kitaposott utak elhagyása egyelőre nem látszik szükségesnek és azt hiszem hogy a földmívelésnek olyan tág tere van, hogy a magyar földmívelésügy feltétlenül megkívánja azt, hogy egy külön minisztérium foglalkozzék az ügyekkel. Ugyanez áll az iparra vonatkozólag. Nem mondom, hogy amelyik ország meg tudja csinálni, helytelenül jár el, ha a forgalom, a transzport kérdését külön minisztériumra bízza. Ez tulajdonképpen egy kormány-