Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának Ï7 4. ülése 1933 május 4.-én, csütörtökön. lOl bér, amely a multévi költségvetésben a júliusi hónapra még benne volt, ma már nem esik bele. Azután a katonaság- ellátásánál — már nagyobb tételeket veszek — vannak bizonyos csökkenések, úgyhogy tulajdonképpen nem lehet logikusan mást megállapítani, mint azt, hogy ha az akkori viszonyok között, az akkori kritikus időkben ez a költségvetés^ fikció volt, akkor ez a mostani költségvetés a realitás szempontjából valószínűleg éppen úgy odatartozik. Az igen t. képviselő urat talán az események meggyőzték, vagy pedig sok körülményből bizalmat merített a jövőre nézve. Elismerem, hogy e tekintetben ő nines egyedül, sőt nagyon sokan, akik gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, vele egy nézeten látszanak lenni. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök úr nagy hódolatot, nagy elismerést kapott több katolikus főpap részéről, kétségtelen, hogy annakidején, amint a lapok közölték, a veszprémi püspök a következőket mondta egy felköszöntő alkalmával (olvassa): «A lelki válaszfalakat akarja lerombolni a miniszterelnök úr és nemzetépítő munkájában a katolikus püspöki karnak és az egész papságnak az a kötelessége, hogy segítségére legyen a miniszterelnöknek, hogy kivezesse az országot mai súlyos helyzetéből. A jobb jövőnek záloga a nemzeti egység megteremtése és csak egy angol példára utalok: a munkástömegek képviselői a polgári képviselőkkel szavaznak, ha Anglia nagy érdekeiről van szó. Sajnos, ez az öntudat idáig hiányzott a magyar népből. Meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök, aki mint katona is jó volt, el fogja érni maga elé tűzött célját és győzedelmeskedni fog minden akadályon keresztül». Azonkívül kétségtelenül nagy elismerést kapott a miniszterelnök úr Fehérváron, {Esztergályos János: Hevesi főrabbitól!) sőt Hevesi főrabbitól is — erre majd rátérek egy másik vonatkozásban — azonkívül elismerést kapott — bár ez az elismerés mérsékeltebb, de azt hiszem, hogy az elismerésnek ez a hangja jobban megfelel a katolikus főpapság részéről annak a hangnak, amelyet az ország nagyrésze a főpapságtól vár — Kelemen Krizosztotmtól beiktatása alkalmával mint pannonhalmi __ főapáttól. A főapát által elmondott beszédet érdekesnek és értékesnek tartom árra, hogy itt felolvassam. Azt mondja a főapát (olvassa): «Hallottam excellenciádnak egyik beszédét, amely rendkívüli módon megragadta figyelmemet. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy sok mindenen keresztülment és ma mint megtisztult ember áll az ország előtt, ilyen szemmel nézi az embereket és eseményeket és ilyen szellemben óhajtja az országot kormányozni. Mi papok elsősorban a tisztult embert nézzük a kormány fér fiakban és ez a tulajdonsága: az, amely az én lelkemet megragadta. Kérem, hogy ezt a lelki tisztultságot őrizze meg. Ne tekintsen parciális érdekekre, csak az ország egyetemének érdekeit tartsa szem előtt és vezesse előre az ország hajóját ugy, amint a politikusoknak Aquinói Szent Tamás, a nagy keresztény filozófus megállapítása szerint az a hivatásuk, hogy előrelátásai kormányozzanak.» Mindenesetre nagyon érdekes volnai tudni, hogy miben látja a tisztulási folyamatot a miniszterelnök úr életében, illetve a miniszterelnök úr múltja és jelen helyzete közt. De nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni. Elismerem, hogy a miniszterelnök urat, bár ezt előre nem igen lehetett várni, nagy elismerés érte a zsidóság egy nagy részéről is. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök úr mind a sajtóban, mind a sajtón kívül nagy elismerést kapott. Hogy azután most már hogyan lesz lehetséges azokat a tömegeket és osztályokat, amelyeknek jogos és csak a fegyelmezettség útján visszatartott keserűségét a viszonyok nem változtatták meg, a, kormányzat bölcsesége szintén nem, kielégíteni, az más kérdés. Mindazok az adatok, amelyeket itt előttem szólott t. képviselőtársam elmondott, azt hiszem megállják helyüket és annyira megfelelnek a valóságnak, hogy ebből csak következtetni lehet arra, hogy nagyon igaza volt az emberiség egyik legnagyobb elméjének, Goethének akkor, amikor azt mondotta, hogy a számok kormányozzák az embereket és mutatják, hogy az embereket hogyan kormányozzák. Azok a számok, amelyeket előttem szólott képviselőtársam mondott, megmutatták, hogy a kormányzatnak, annak a nagy nemzeti egység jegyében megindult és azután ismét egy másik formában továbbfolytatott gazdálkodásnak tulajdonképpen mi az eredménye. De mivel a számokban néha; nagyon nagy igazság van, és mivel a reális, konkrét számok ismerete talán közelebb hozza a helyzet megismerését, engedjék meg nekem, hogy néhány szóval felolvassak egy pár adatot a Számszóknek az 1931/32. évről szóló zárószámadásához kiadott jelentésből. Ez az egy pár adat annyira komoly, annyira szomorú, hogy ebből a következtetést azután mindenki levonhatja magának. Az állami mezőgazdasági birtokokkal kapcsolatban a Számszék kimutatja, hogy az állami mezőgazdasági birtokok tiszta bevétele az 1926/27. és 1930/31. évek között 1,229.000 pengő volt, az 1930/31. évben 764.000 pengő, az 1931/32. évben pedig, amikor az előirányzat 1,370.000 pengőt tett ki, a tiszta bevétel 94.000 pengő volt. Körülbelül 70.000 katasztrális holdról van itt szó, amely birtokokról mindenki elismeri, hogy jól fel vannak szerelve; általában elismerik — ueim vonom kétségbe —, hogy elsőosztályú szakemberek gazdálkodnak ott; nagyobb tőkehiány és forgótőkehiány sincs. Ennek, ellenére katasztrális holdanként 1 pengő 30 fillér tiszta bevételt mutatnak ezek a birtokok. Ha ez így áll — és nincs okom kétségbevonni azoknak szakismeretét — s egyelőre legalább is, feltételezve a zárszámadási: adatok helyességét, én csak azt állapítom meg és azt kérdezem pártkülönbség nélkül mindenkitől: ha egy elsőosztályúan felszerelt és vezetett birtok ilyen eredményt produkált, akkor mit várjunk Magyarországnak azoktól a gazdaságaitól, amelyek kedvezőtlenebb körülmények között kénytelenek gazdálkodni, amelyek nem részesülnek annyi kedvezményben s amelyek azonkívül az adózás terén is többet kötelesek produkálni s mindenesetre jövedelmi adó alá is esnek. Ezt az adatot a pénzügyi bizottságban is felhoztam már s bemutattam a földmívelésügyi miniszter úrnak. Ö azt mondotta, hogy nem ismeri ezt, és csodálkozott. Utánanézett a dolognak és délután a részletes vita folyamán azt mondotta: kérlek, ezek az adatok megfelelnek a valóságnak, ez így van. Engedtessék meg nekem, ha ez után azt mondom: ha ez így van, akkor velem szemközt ülő képviselőtársam beszédére azt mondhassam, — nem plagizálok, amikor ezt megismétlem —, hogy így nem mehet tovább. Ha ez így áll, akkor mindenesetre le kell vonni a konzekvenciát atekintetben, hogy mondjuk meg nyiltan, hogy