Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

88 'Az országgyűlés képviselőházának 158, illése t9$$ március tQ-én, pénteken. világ különbözői államai között, — az egyik helyen rosszabb, a másik helyen kevésbbé rossz, de mindenütt rossz a helyzet — ez az. a tragikus ellentét, amely a termelés túldimenzionáltsága és az éhenpusztuló emberek és munkanélkülieknek hovatovább anarchiával fenyegető tömegei között fennáll, az az ellentét. amelyről valamikor Ady Endre «Vér és Arany» címmel emlékezett meg. Ez a nagy ellentét közöttünk és önök között uraim az, hogy önök az arany pártján állanak, mi pedig a magyar vér érdekeit akarjuk érvényesíteni. (Helyeslés balfelől. — Felkiáltások a jobboldalon; Mi is! — Ellenmondások a baloldalon. — Propper Sándor: Tessék megmutatni tettekkel! — Simon András: Mi vagyunk az aranypárt!) T. Ház! Ez a lényege a modern időik fejlődésének a XIX. század szertelen kapitalizmusával szemben, azzal a kapitalizmussal szemben, amely lelketlenül ontotta a munkanél kűrieket csak azért, hogy a tőkének, sokszor a nemzetközi tőkének a profitját a néoi erőli rovására, annak kiszipolvozásával felduzz,a?ízsza. A XIX. század becsületes racionalizmusa, a XX. század tisztességes kapitalizmusa ezeket a szertelen ségeket nem tűri. Éppen a kapitalizmus érdekében köteles követelni megfelelő rendszerbe szorítását, szociális tartalom mai való telítését. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez az a rettenetes hiány, amely az ogységespárt eerész elmúlt politikáján végigvonul, ahol a hankkarútalizmus, a kartellpolitika és mindenféle nagytőkés hatalom a maga érdekét egyoldalú an tudta a kormányzati nolitika keretén belül a magyar népérdekekkel szemben érvényesíteni. Az a kérdés most már, hogy ebbön a nehéz; szituációban, amelvben vagyunk — pártválsá°\ sra7dasági válsásr, fenyegető küloolitikai szituáeió, Maerarorszá

g külügyi helyzetének leromlása, ellenségeink egvre erőteljesebb, maidnem azt mondhatnám kihívó viselkedése, diktatúrák szerte a. világon, még a szomszéd Ausztriában is. még egyelőre ismeretlen célú és szándékú diktatúra, — ilyen körülmények köz,ött ez a magyar nemzet mit cselekedjék? Mindenekelőtt egy negatívumot: diktatúra nedig itt ne legyen. (Elénk helwe&lês a baloldalon.) Ne leq-yen azért, mert diktatúrára itt nincs szükség. (Mozgás a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Aki akarja, az bolondDJRbbeu az jrsz-'igban ezer év óta alkotmányos élet folyik, ebben az országban ezer év óta meg volt az az érettség, az a politikai judicium, az a mondhatnám eurónai színvonala ennek a nemzetnek, am elv a diktatúra rendszerét magától elutasítva, alkotmiányo« nemzeti életet tudott biztosítani. A raasrvar törvénvek megtartása, a magyar alkotmány megtartása az az alapvető nillér. amelveu a rend is nvuo-szik, és amellyel^ való szembefordulás, aroellvel szemben való minden célozgatás is merénylet earv ezeréves alkotmányos múlttal, jofíral dicsekvő maarasabb színvonalú nemzet történelmével és me*pbeosiilé«ével szemben. (Ügy van! Üav van! a haloid"!'on.) T. Ház! Ügy érzem, hogy ebben a szituációban nem a húr túlfeszítése. nem a meglévő párturalmi rendszernek egyoldalú és azt kell mondanom, sajnos, sokszor a törvények mellőzésével való kikényszerítése a népi akarattal szemben, nem ez a kormánypárt és a kormány feladata, önöknek, t. uraim, valamennyiüknek feladatuk, hogy a nemzet egyetemes érdekében egy észszerű átmenetet tegyenek lehetővé, egy megfelelő^ népies demokratikus, a nemzet többségét valóban képviselő új alakulás számára, önöknek, mint pártnak is ez az érdekük. Mert talán nem is volt még olyan ellenzéki párt, amely azt tette volna, mint mi, akik itt kijelentjük Önöknek, hogy mi a hatalomból részt nem kérünk, (Ügy van! balfelől.) mi nem óhajtunk és nem fogunk semmi körülmények között sem a hatalomból részt kérni, sem pedig semmiféle koncentrációs törekvésekben résztvenni. (Zsigmond Gyula: Odakünn mást mondanak! Kint a nép előtt máskép beszélnek!) Minden ellenzéki pártnak az szokott lenni a célkitűzése, hogy iparkodik a hatalmat megszerezni. (Szilágyi Lajos: Csakis az komoly!) Viszont én, mint az imént is kijelentettem, ebben a Házban, ebben a többségben, ebben az összetételében a mi népképviseletünknek — ha szabad ezt annak neveznem — semmiféle közös munkát a jelenlegi többségi párttal a nemzet érdekében kívánatosnak vagy megengedhetőnek nem tartok, mert nekünk nem az a kötelességünk, hogy az önök numerikus többségét növeljük, hanem az, hogy az ország felé a bizalom szálait és kapcsolatait kiépítve, itt azt a második frontot jelentsük, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelynek fel kell tartóztatnia az összeomlást, ha önök, úgy, mint az 1918-ban egyszer már megtörtént, alkalmatlanoknak bizonyulnak. Önökre hárul tehát a feladat, hogy megteremtsék a nyugodt és rázkódtatásmentes átmenetet a jövő politikájába, nem Bethlen István gróf politikájából, hanem — azt kell mondanom— a XIX. századból, a Tisza Kálmán politikájából, amely a maga idejében lehetett helyénvaló, de a XX. századnak második negyedében elavult, idejét múlt, lejárt és nem érvényesíti a nemzet többségének akaratát. Ebben az országban nincs is két garnitúra, önök nem jót tesznek a nemzettel, de a saját pártjukkal szemben is vétkeznek, ha maradéktalanul felélik azokat az erkölcsi és szellemi erőket, amelyek az önök pártjában is bizonyára megvannak, — ha feleslegesen feszítik a húrt, ahelyett, hogy észszerű nemzeti politikával, úgy, mint ahogyan ez a világon minden művelt álltamban van, megfelelő eliaiszticitással és belátással abba az irányba haladnának, amelyet az egész világ fejlődése, a gazdasági és a politikai kényszerhelyzet és a külpolitikai veszedelmek egyaránt megjelölnek. • r Igen t. Ház! Azt hiszem, hogy önök, ha vállalják ennek az átmenetnek a megkonstruálását, — egy triviális szót kell használnom — olcsóbban tudják azt megcsinálni. Ma még nem késő, de minél tovább feszítik a húrt, annál radikálisabb lesz a reakció és önök lesznek érte felelősek, ha az idejében való, — sajnos, az «idejében» talán már túlhaladott álláspont — de legalább az utolsó percben való magukbaszállással és észszerű, józan reformpolitikával nem teszik lehetővé ennek a nemzetnek, hogy legalább meglegyen az a reménye, hogy az evolúció, a békés fejlődés útján is hozzájuthat ez a nemzet ahhoz, ami megilleti: politikai jogaihoz és gazdasági boldogulásához. (Ulain Ferenc: Milyen igaz beszéd ez! — Mozgás .jobbfelől. — Ulain Ferenc: Milyen egyszerű! Mennyire meg lehetne érteni! — Zsigmond Gyula: De ez meg is lesz! — Mojzes János: Türelem: a 96-ik pont!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy ez meg is lesz. En pedig azt mondom: ám rajta, csinálják meg. (Ulain Ferenc: Még tőlünk is megszabadulnak!) Sőt magam is kérdem önöktől, t. képviselőtársaim, hát ki fogja ezt